Ez még anno az első művtöri órákon történt, amikor ugyanis a 12. Művészekkel egyszerre voltunk a műteremben. Adva volt egy srác akit a személyi jogok tiszteletben tartása végett hívjunk csak mondjuk Esztebánnak.
Szóval mindenki kedvenc Esztije úgy döntött kikészíti a kedves tanárnőt. A kis rajzeterembe két ajtó is nyílik, ezért simán lehet keresztül kasul mászkálni. Eszti a velünk szemben lévő ajtóban állt és megrögzött figyemmel nézett minket és a tanarnőt, amíg észre nem vették. Tanárnő persze azonnal mondta neki, hogy menjen a francba, amely feladatot úgy hajtott végre, hogy az termen átsétálva sétált ki amit a tanarnő szúrós tekintettel pásztázott.
Na mindegy, folytatjuk az órát. Körülbelül 5 perc telt el amikor egy kéz egy tekercs papírragasztóval így benyúlt és az ott lévő vasrúdra ráhúzta. Természetesen tanci itt is elküldte melegebb éghajlatra.
Újabb 5 perc elteltével ismét nyílik az ajtó. Ismét benyúl egy kéz aki a vasrúdra biggyesztett ragasztót akarja megszerezni. Szép lassan el is kezdi lehúzni róla amikor meglendül a keze és behajítja a tekercset a padok alá. Tanci itt már csak ránéz, majd komoly hangon kijelenti, hogy: Esztebán, megöllek. Eszti ijedt arccal néz ránk, miközben kihalászom a ragasztót a pad alól és visszadobom neki.
Mostmár csak 10 perccel később a csukott ajtón kiabál be, hogy:
-TANÁRNŐ VÉGE VAN MÁR AZ ÓRÁNAK??
Egy nemleges válasz hangzik el tancikától amit miután tisztázott, többet nem is hallottunk felőle aznap.
YOU ARE READING
Élet a Jelkyben
RandomKis szösszenetek arról, hogy mi történik a Bajai SZC Jelky András petőfi utcai épületében illetve a Szent Antal utcai műteremben
