Kétség - [BEFEJEZETT]

IX. Fejezet

Ezzel sosem fogok betelni! Hogy az egész világ a lábam előtt hever és arra vár, hogy az én kezem által haljon meg! 

Lefutottam a lépcsőn és megcsodáltam a művemet. 

Csodálatos! Művész vagyok! 

Olyan szép, hogy legszívesebben még száz ilyennel díszíteném az utcát.

Ahogyan kötélen vagy szíjon lógnak az emberi húscsomók az egyszerűen fergeteges! És ironikus is! Jó lenne lefényképezni, hogy ő is megcsodálhassa.

Most jut eszembe, biztos volt nála táska. Biztos bent hagyta és most nekem kell megkeresni! 

- Megnehezíted a dolgomat? - kérdeztem halkan, miközben újra beléptem erre az észveszejtő bulira.

A sarokban már javában ment a csempészáru és első utam oda vezetett. Pont akkor cseréltek cuccot, mikor odaléptem.

- Jut nekem is fiúk? -kérdeztem összeesküvően a zacsikra mutatva. 

- Neked szépségem bármit, de ára van! - néztek egymásra, majd kacsintottak. 

- Hát akkor nyögjétek, mi kellene? - még mindig vigyorogtam.

- Egy-egy csók közben megmarkolhatjuk azokat a formás melleidet és ha tetszik nekünk -néztek egymásra összeesküvően, - akkor egy gyors menet az ára - jelentette ki a feltételeket a magasabbik. 

A másik kettő még értetlenkedett, hogy most melyikükre értette a kufircot, de nem figyeltem igazán.

Még be sem fejezték a vitát, azonnal rátapadtam a magas szószólóra. Ő az alfahím a három közül, ez egyértelmű.

A csók közben a zsebébe nyúltam és észrevétlenül kivettem két csomaggal. Még annyi időt sem hagytam hogy reagáljon, már hátra is léptem.

Mintha meggondolnám magam, somolyogva eltávolodtam, a zacskókat pedig félig elfordulva a melltartómba helyeztem és már ott sem voltam.

A dübörgő zenén keresztül is hallottam, ahogy értetlenül kiabálnak utánam.

A pulthoz érve egy aggódó tekintetű, szőke pasas jött oda hozzám. Miután meglátott, kisimult az arca. 

- Már kezdtem aggódni Melinda! Sokáig voltál! - szólal meg az arcomat fürkészve.

Tehát ismer. Szuper! És ahogy látom nem közömbös neki. Szóval ez a barátja, milyen édes! Grimaszolva végigmértem.

Bingó! Nála van a táskám. Kikaptam a kezéből és otthagytam.

Ahogy hátat fordítottam, a drogot a táskámba hajítva írtam egy gyors üzit Annának, hogy rosszul lettem és haza kell mennem. Mert hát biztos, hogy ő Anna nélkül nem jött volna. Majd távoztam.