Amíg a világ el nem választ...

1.rész

Vasárnap reggel.

Elizabeth éppen jön le a lépcsőn. Apja az aznapi újsággal a kezében kávézik, anyja pedig a reggelit készíti. Elizabeth a konyha felé vezető útján fejbúbon csókolja apját, majd a konyhába beérve édesanyját is. Miután magának ugyancsak öntött egy csésze kávét és le ült apjához, nemsokkal később édesanyja is csatlakozott hozzájuk.
-Ma meg látogatnak minket a testvéreid.-Ül le édesanyja is az asztalhoz. Elizabeth nem szól semmit, csak szemet forgatva hozzá lát a reggeliéhez.
-Daniel el hozza a kicsiket.-Mrs. Russel tudta, hogy Elizabeth nagyon szereti Daniel gyerekeit és ezzel próbált lányának egy kis örömöt szerezni. Elizabeth örült annak, hogy bátyja el hozza a gyermekeit ugyanis sajátjaiként szerette őket. Miután Elizabeth be fejezte a reggelit ki vitte a mosogatóba csészéjét és tányérját majd fel ment elkészülni. Mikor le jött testvérei még nem érkeztek meg ezért le ült a nappaliba olvasni, majd észrevette, hogy Édesapja ismét egy új könyvön dolgozik.

-Mit írsz?-Ül le apja mellé.
-Egy újabb hercegnős történeten dolgozom most épp. Az a lényeg, hogy a hercegnő egy erdei séta során talál a kastélyától nem messze egy másikat az erdő mélyén. Az egyik emeleten mozgást észlelt ezért fel ment. Miután fel ment érezte, hogy hirtelen nagyon hideg lett, és olyan érzése volt mintha valaki figyelné, ezért meg fordult. Azt követően, hogy megfordult egy fehér királyfival találta szemben magát. Először nagyon megrémült, de miután a királyfi el mondta, hogy ő igazából egy szellem és, hogy nem kell tőle félni a királylány megnyugodott. Mind a ketten első látásra szerelembe estek....-Ekkor csöngettek és egyszer csak be futott két kis törpe hátuk mögött szüleikkel és nagyanyjukkal.

-Papa! Eliza néni!-Szaladtak oda egy-egy ölelésre.-Sziasztok!-Ölelt vissza nagyapjuk, majd nagynénjük is, és szaladtak is játszani.
-Sziasztok!-Ment oda testvéréhez és feleségéhez.
-Szia!-Köszöntek mind a ketten.
-Stephanie még nincs itt?-Kérdi Daniel, miközben le ül apja mellé.
-Nem, még nincs.-Ül le velük szemben Eliabeth sógornőjével.
-És miújság? Hogy megy a munka?-Kérdezi Laura Daniel felesége.
-Egész jól. A főnököm egész héten mondta, hogy lesz egy nagyon izgalmas cikk amit majd meg kell írnom, de csak holnap mondja el, hogy mi.-Kezd el áradozni Elizabeth.
-Akkor fogadjunk, hogy nagyon izgulsz!-Könyököl a térdeire Daniel.
-Aha, egész éjszaka alig tudok aludni.-Indul el a konyhába Elizabeth, hogy segítsen Mrs. Russelnek a konyhába, mikor egyszer csak csengetnek.

-Megyek!-Majd abban a pillanatban irányt váltott a bejárati ajtóhoz.
-Helló!-Köszön nővére.
-Helló!-Köszön vissza udvariasan, de egy kevés gúnnyal Elizabeth.
-Szia Elizabeth néni!-Köszön unokahuga is.
-Szia!-Köszön neki is majd be csukja az ajtót.

-Sziasztok!-Kiált ki Theresa a konyhából.
-Eliza drágám!-Tudnál egy kicsit segíteni?-Kiált ki ismét.
-Máris megyek!- Indul el eredeti célpontja felé Eliza.
-Mit segítsek?-Fordul anyjához.
-Kérlek ezt vágd föl.-Mutat az előtte lévő vágódeszkán pihenő zöldségekre.
-Rendben.-Azzal el is kezdte. Egy kis idő után Mrs. Russel törte meg a csendet.
-Ma próbálj meg egy kicsit kedvesebb lenni a nővéredhez.
-De ha egyszer mindig ő kezdi?-Fakad ki egy kicsit a lány.
-Akkor te meg fejezd be!-Mondja édesanyja.
-Rendben.-Mondja Eliza egyhangúan majd csendben folytatta a zöldség szeletelést. Miután minden kész lett Theresa meg állt a nappali ajtóban.

-Na ki éhes? Erre a kérdésre mindenki megdermedt. A büszke nagypapa abba hagyta fiával és feleségével a beszélgetést, a gyerekek le tették a játékot, és Stephanie is le rakta a rúzst.
-Én! Kiált föl az összes gyerek majd el kezdenek szaladni az étkező felé.
-Jessica hányszor mondtam már....
-Hagyjad! Had legyen egy kicsit ő is gyerek.-Szakítja félbe Daniel rikácsoló hugát. Azután mindenki le ült az asztalhoz mint egy boldog család. Hiszen azok is voltak.