Élet a Jelkyben

Érdekes (és fájdalmas) Kézilabda

Ismét egy tesis sztori. Ez úgy történt, hogy felvetettem egy zseniális ötletet miszerint játszunk kézilabdát. Amíg tanci összeszedte a szükséges dolgokat, én addig gyorsan elmagyaráztam kinek mi a szerepe, hogyan megy a támadás, mi a beálló és az átlövő, hogyan kell a falba visszarendeződni, kapura dobni stb.
   Haladjunk tovább, el is kezdtük a játékot, én rögtön el is kezdtem figyelni ki az akire figyelnem kell. A problémás személy legyen most csak József.
    Szóval Józsi nem igazán vágta az emberfogás és a birkózás fogalmát, ezért amerikai focista módján kezdett lökdösőni és támadni. Én nem akartam, hogy valakit bántson ezért addig rendeződtünk amíg Józsival párba nem kerültem. Itt kezdődött számomra a móka. József ugyanis kihasználva fizikai erejét és magasságát a kezemnél megfogva meglendített, majd földhöz vágott. Szerencsére bírom a gyűrődést ezért azonnal ugrottam föl és futottam támadni.
    Itt már éreztem, hogy nem kéne keménykedni, de nem érdekelt különösen. Ez kb. még olyan 4-5 alkalommal megtörtént amíg vége nem lett a meccsnek. Arról az óráról úgy mentem ki, hogy többet nem kézizek, amely ígéretet 5 óra múlva meg is szegtem.