the forest of liars ~ jikook | ✔

hatodik nap

Semmi kedvem nem volt kimenni a többiekhez. Az egész napomat Jungkookkal akartam tölteni, mert ő volt az egyetlen, aki nem idegesített – Sunwoon kívül. Jiae idegesített, mert egyre több és több drámát kreált, plusz nem bírta elfogadni, ha nem neki volt igaza. Hami idegesített, mert mindenbe belekötött, hisztizett és másokat hibáztatott és folyamatosan rá volt állva Jungkookra. Sojung idegesített, mert ő is csatlakozott a két lányhoz és ahelyett, hogy csendben maradt volna, még az is kiderült, hogy tetszem neki. Wonbin meg azért idegesített, mert ez az egész miatta van. Ha nem dugja meg Jiaet, miközben Hamival is kavar, akkor semmi probléma nem lenne most. De nem, mert ennek a társaságnak mindig balhéznia kell és nem lehet egy hetet úgy eltölteni, hogy esetlegesen valaki ne kössön bele a másikba. Sunwoo szerencsére kimaradt a balhéból, ahogy én is, pedig ő aztán minden szájkaratéban benne van a suliban is. Most viszont hálás voltam neki, mert legalább egy normális ember volt körülöttem. Mert ugye Jungkook is keverte a szart az elején, de szerencsére így az utolsó előtti napra ő is rájött, hogy kár volt megszólalnia. De vele ellentétben a négy jómadár a halálért sem akart csendben maradni és inkább magukba tartani a véleményüket. Annyira vártam már, hogy hazaérjek, hogy az órákat számoltam vissza. Ha Jungkook nem lett volna mellettem, akkor tuti elindultam volna már egyedül haza, mert ezekkel az idiótákkal egyetlen percet sem szeretnék ezek után beszélni.

– Szép jó reggelt, babám – nyomott egy cuppanós puszit Jungkook a fedetlen mellkasomra, ugyanis elképzelhető, hogy tegnap alvás helyett mást csináltunk. Nem, nem feküdtünk le, de hagytam magam, ugyanis Jungkook mindenképp ki akart elégíteni, ha már az erdőben miattam átlépte a gyönyör kapuját.

– Jó reggelt – mosolyodtam el, majd kitúrtam az arcába lógó haját, ugyanis látszott, hogy tényleg most kelt fel. 

– Mióta vagy már fent? – kérdezte, mire megvontam a vállaimat.

– Eléggé régóta ahhoz, hogy halljam, ahogy a többiek kibeszélnek minket és lebuziznak – eresztettem el egy szomorú mosolyt, Jungkook pedig befeszítette az izmait és közölte, hogy ne törődjek velük, mert nincsen igazuk és élettelenek, amiért velünk törődnek. – Én csak azért nem értem, hogy miért lettem én a következő célpontjuk, amikor szart sem csináltam. 

– Mert ilyen a mai társadalom – húzta gúnyos mosolyra ajkait. – Mindenbe és mindenkibe beleköt minden ember, mert másban egyszerűen nem jók. De nem éri meg az ilyennel törődni, mert te szerencsére nem ilyen vagy.

– Hanem? Én milyen vagyok? – nyeltem egy aprót és tényleg kíváncsi voltam, hogy milyen embernek lát engem.

– Tudod, én most őszinte leszek hozzád, pedig nem szokásom romantikázni, meg ilyenek, de szeretném, ha tudnád, hogy miért is szerettem beléd. Tudod, már akkor szimpatikusnak találtalak, amikor először találkoztunk, aztán az idő elteltével, amikor egyre több időt töltöttünk el, rájöttem, hogy mennyire tetszik a személyiséged és, hogy mennyi mindenben azonos véleményen vagyunk. Előtted is tetszettek már fiúk, de ők mások voltak. Azon a bulin kicsit többet ittam a kelleténél és ezért is mertem lépni, mert józanon nem mertem volna azt a kockázatot vállalni, hogy esetleg kinevetsz és elküldesz a halálba. Aztán ugye tök sokáig kerültél ezután, én pedig úgy voltam vele, hogy akkor off, közöttünk soha nem lesz több, mint barátság. De nem akartam, hogy megszakadjon a kapcsolatunk, ezért is vállaltban be azt, hogy melletted leszek barátként. Szóval annyira megfogott benned az, hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz, hogy sokszor a tanácsaiddal tetted szebbé a napjaimat. Én is szeretnék ilyen lenni, mint te, mert nem csak a külsőd különleges, hanem a belsőd is. A mai világban nehéz ilyen nagyszívű és kedves embert találni, mint te, akinek nem a pia meg a drogok az első, hanem a barátai és a családja. És tudom, hogy most mennyire szarul esett, amit az állítólagos barátaid csináltak, de én itt vagyok neked és bármikor, bárhol, bárhogyan elmondhatod, hogy mit gondolsz, mert nem akarom, hogy ez az undorító világ megrontson téged. – mondta, nekem pedig akaratlanul is könnyek szöktek a szemeimbe.