Angel or Devil ?

1.rész: Az "angyal" bukása!

   Több mint egy évtizeddel ezelőtt még én is egy voltam a sok szép reményű fiatal közül. Éltem az elkényeztetett aranyifjak életét. Egy dologban tértem el tőlük nekem a család volt az első! Talán túlságosan is!!!
   Nagyon sok dolgot tudnék még mesélni de talán az lesz a legjobb, ha ott kezdem amikor az "ÖRDÖG" megszületni kezdett bennem! A "bukásom" napján.
Rendszerint aznap is közösen reggeliztünk apámmal, aki anyám halála óta igyekezett őt pótolni a maga módján. Reggeli után mindenki ment a maga dolgára . Nekem az egyetemet neki pedig a céget jelentette. Egészen délig minden úgy történt mint ahogy szokott. Dög unalmas előadások , és fárasztó dékáni prédikációk. Azonban valamivel 12 óra után jelzett a telefon, hogy üzenetem érkezett apámtól. Furcsáltam hiszen ő sosem ír üzenetet, mert nem híve személytelennek tartja. Épp ezért kíváncsian nyitottam meg az üzenetét...Hirtelen elkezdett velem forogni a világ és úgy éreztem elájulok ! Nem hittem a szememnek !!! "Azt hiszem megöltem ! Szeretlek fiam !" E két rövid mondat olyan hatással volt rám, hogy a rosszullétemen felülkerekedve kirohantam az óráról és rohantam be a céghez, hogy megtudjam mi történt. E közben folyamatosan hívtam , de nem vette fel. A félelem és az aggódás kezdett úrrá lenni rajtam. Csak egyet tudtam biztosan! Apunak szüksége van rám ! Nem érdekelt mit tett, mi történt ! Csak az járt a fejemben ,hogy most az életemben először neki van rám szüksége IGAZÁN !
   A céghez beérve rohantam az irodajába. A látvány , ami ott fogadott egy életre belém égett ! A földön hevert egy ember, akit akkor láttam életemben először, vérben ázva. Apa a kedvenc székében ült az iróasztala mögött , könnybe lábadt szemekkel és vértől átitatott ingben . Előtte az asztalon hevert egy pisztoly és egy halom pénz. A vér és a halál szaga átjárta az egész irodát. Apámat sírni utoljára anyám temetésén láttam. Az összkép lelkileg összetört de tudtam , hogy most nekem kell felülkerrkednem az érzelmeimen és erősnek lennem. Abban a pillanatban éreztem azt hogy véget ért a csodás gyermekkorom és elkezdődik egy új élét...valami egészen más ,valami félelmetes, valami rémisztő, valami új !
Apám mikor megpillantott az ajtóban valami olyat láttam a tekintetében , amit előtte soha ! Kétségbeesést és félelmet ! Soha nem láttam őt félni , de most életemben először igen !
Csak annyit tudtam magamból kipréselni, hogy megkérdezzem mi történt.
    Elmesélte ,hogy az ember aki a földön hever egy üzlettársa a másik életében...Elmondta,hogy a cég valójában drogpénzt mos tisztára, és ő évek óta ebből finanszírozza a céget és ezáltal az életünket is. Kikerekedett szemmel , némán hallgattam . Ekkor lett világos számomra ,hogy apám milyen ember valójában. Sírva mondta el ,hogy ő csak ki akart szállni ebből , de a férfi megfenyegette hogy megöli és engem is. Kidobta az irodájából , ahova tíz perc elteltével visszatért a férfi azzal a pisztollyal ami az asztalon hevert. Meg akarta őlni az apámat ! Dulakodni kezdtek és elsült a fegyver a férfi , pedig összerogyva a földre esett. Azért hívott oda, hogy elköszönjön tőlem mielőtt a rendőrségen feladja magát. Könyörögtem, hogy ne tegye ,de a következő pillanatban egy éles dörrenést hallottam és azt láttam, ahogy az én drága édesapám feje hátra bicsaklik a székében és homlokát elönti a vér ! Hátra fordultam és az ajtóban egy férfit pillantottam meg fegyverrel a kezében. Magam sem értem, de ekkor valami gyűlöletet tört belőlem felszínre, hogy az asztalon heverő pisztolyt felkaptam és addig húztam a ravaszt amíg a tárban volt . Az ismeretlen férfi, aki valószínüleg az előző fickó társa volt élettelenül esett össze. Abban a pillanatban éreztem életem folyamán először azt , hogy valami felébredt bennem ! Valami, ami igazán ördögi !
  A következő pillanatban a fegyvert elengedve , ami a földre esett, apám élettelen testéhez lépve a nyakába borulva könnyes szemmel búcsút vettem tőle és önmagam egy darabjától, amit már akkor tudtam ,hogy örökre kihalt belőlem !!! Mérhetetlen keserűséget,fájdalmat,bánatot és ugyanakkor írtózatos ürességet éreztem! Búcsút vettem apámtól és megvártam a rendőröket ,akiket apám hívott ki.
    Kiérkezésükkor azt mondtam , hogy apámat ki akarták rabolni és én lőttem le mindkét embert. Így apám emlékét megóvtam és megmaradt a köztiszteletben álló ember képe róla !
Megbilincseltek és beültettek a rendőrautóba !
   Ekkor már biztosan tudtam , hogy az eddigi életem véget ért , hiszen elvesztettem mindent és mindenkit , akit szerettem ! Úton voltam egy másik élet, egy másik világ felé , mellyet addig csak a hírekből ismertem ! Éreztem , hogy a lelkem elveszett és többé már nem egy aranyifjú voltam, hanem egy bűnös lélek, egy gyilkos !!!