Angel or Devil ?

2. rész: A "pokol" bugyrai

A rendőr kocsi szirénázva tartott velem a kapitányság felé . Ekkor ötlött fel bennem először , hogy vajon ugyanaz az ember tudok- e maradni , mint aki voltam ?! Chris Utahból... De valójában már akkor tudtam rá a választ legbelül. Soha nem leszek ugyanolyan ! Hisz belül valami megváltozott , valami "felébredt" ...
A lelkemben hatalmas fájdalom tombolt, mert szeretett apám élettelen testének látványa lebegett lelkiszemeim előtt . Ugyanakkor mérhetetlen harag és düh tombolt bennem némi félelemmel karöltve . A gondolat ,hogy egyedül maradtam és mostantól csak magamra számítokhatok fura gondolatokkal társult . Soha életemben nem fogtam fegyvert a kezemben nem ,hogy én rálőjjek egy emberre... Ijesztő volt a tudat , hogy nem éreztem egy csöppnyi megbánást sem . Még egészen mélyen legbelül sem ! Ezt próbáltam magamban azzal magyarázni ,hogy apám elvesztése miatti trauma, illetve sokk hatás teljesen összekuszált bennem mindent. Próbáltam nyugtatni magam ,hogy ez az érzés vagyis az érzés hiánya csak idő kérdése és kitisztul .
Továbbá az a gondolat is nyugtalanított ,hogy apám valóban minden titkát felfedte nekem halála előtt vagy esetleg maradtak még sötét titkok !? Gondolataim pont úgy cikáztak, mint a rendőrautó szirénái.
Gyomrom liftezett a bennem kavargó érzésektől . Egyszerre tudtam volna zokogni és üvőlteni a fájdalomtól amit a éreztem ! Pont ennyire tomboltak bennem a harag és a düh robbanni akaró érzései...Egész egyszerűen olyan hatással voltak rám a történtek ,hogy a gondolataim és érzéseim irányíthatatlanul változtak bennem pillanatról pillanatra. Borzalmasan éreztem magam ...a jó és a rossz háborúja elkezdődött és a jó vesztésre állni látszott bennem...
   Még én gondalataim rengetegében elvesztem , észre sem vettem , hogy megérkeztünk a rendőrség főkapujához. Kiszálltunk és a nyomozók bekísértek az irodába , ahol felvették a vallomásomat. Hamar túl voltunk rajta mivel elmondtam nekik az én verziómat nekik pedig lett egy újabb megoldott ügyük . Majdnem minden teljesen simán ment , amikor az egyik nyomozó , aki kihallgatott a jegyzőkönyv lezárása után furcsa megjegyzést tett. -Én még nem láttam gyilkost ilyen nyugalommal vallomást tenni, akinek ilyen tűz van a tekintetében. Úgy érzem kedves Chris maga nem mondott el mindent és még hallani fogunk magáról.- mondta fura mosollyal az arcán. Részben tudtam mire gondol , de a másik felét akkor még nem igazán . Ezután bezártak a rendőrség fogdájába , ahol újra egyedül maradtam a lelkemben tomboló viharral. Igaz nem sokáig , mert 1 óra elteltével átvittek az ügyészségre , ahol elrendelték az előzetes letartóztatásomat 1 hónapra.
Nem töltöttünk sok időt a tárgyalóteremben kb. 5 perc volt az egész , mint ha előre megírt sablon szerint történt volna minden. De akkor ezt még nem tudhattam , hogy valóban így zajlanak az előzetesek elrendelései hiszen tapasztalatlan voltam e téren. Ma már pontosan tudom !!! Onnan még visszavittek a rendőrségre , hogy elintézzék a papírmunkát ,ami szintén kb. 1 órát vett igénybe. Mielőtt elindultunk a börtön felé hirtelen megjelent az a fura nyomozó és búcsúzóúl azt súgta a fülembe: "Nyikávó nye zsálka"!Ezt a mondatot akkor hallottam életemben először ! Bár akkor nem jelentett semmit számomra ez a hablaty ,de ma már értem ... Furcs és ijesztő is volt egy kicsit de nem tulajdonítottam neki jelentőséget ! -Kölyök ! Ez az én útravalóm neked jótanácsként !- enyhe apai jóindulattal búgó hangon közölve. A következő pillanatban már úton voltunk új életem első állomása felé , az előzetes házba. Rövid volt az út kb. 5 perc és már is a szemem elé tárult új ideiglenes otthonom hatalmas vaskapuja mely , sötét felhőként tornyosult lelkem és egyben a kőfalak fölé ! A hatalmas kapu lassan kinyílva tárta szét kapuját , akár egy apa a rég nem látott gyermekének ölelő karját !