Lassan elérkezett a szomorú nap a temetés a nagyi régi fekete ruháját vettem fel.Miután a szertartás is lezsajlott elindultunk haza. Otthon már nagyon várt Szandra. Én pedig mindent elmeséltem neki. Ö is ugyszerette a papámat mint én.
#Reggel#
Mrs. Nadine nagy szeretettel mutatottbe egy új diákott Cammillát.Már a tekintete leírta, hogy nem egy becsületes ember. Mikor szandra és én mentünk matekra kibuktatott egy embert majd azt mondta niki, hogy legközelebb elöre engedi az ebédlöben aztan a tesi tanárnak elöadta, hogy fáj a bokája és nem tud futni életemben elöször vártam, hogy Mrs. Nadinevel legyen óránk mert ő az összes ilyen trükköt ismeri....
Elérkezet a nagy pillanatt Szandrával kiváncsiak leszünk mitt fog most csinálni ahogy bemegyek a teremben és leülnék a helyemre (vagy is Hanry mellé) és ekkor Camilla csak ugy leül és elfoglalha a helyemett.-Szia Camilla.
-Hali mitakarsz?
-Hát tudod ez az én halyem
-Akkor mostmár nem, keres másikhelyettEz elég rosszulesett és ráadásul mikor Mrs. Nadine észre vette, hogy nem a helyemen ülök nagyon megharagudott én probáltam megmagyarázni de nem engedett így újjabb délutánt kellet bentt töltenem a suliban.
Mikor letöltöttem a büntetésemet és elindultam haza egy furcs árnyékott pillantottam meg az árnyékott hang is követte.
-Szia Linda!
-Szia Hanry!
-Te mit keresel itt?
-Hát rád várok!
A szívemet valami jó érzés töltötte be.