15.fejezet- Egy átlagos nap.

69 3 0
                                    

~Rem~

Ezek az emberek nagyon furcsák. Ryuk is megmondta ezért lett kutya, hogy megnézhesse az emeberek viselkedését. Yagami Light egy elég érdekes személy mindig valamit tervez. Ryuk már nem sokáig lesz kutya vissza fog jönni ide a halálistenekhez. Nézzük mennyi időt vagy lent barátom. Már csak pár hét és viszont találkozunk. Várod már? Innen fentről nézzük majd meg, hogy mit ügyködnek a Földön az emberek. Ahogy látom van valaki akinek nem sokára lejár az ideje. Sies barátom eggyütt kell megnéznünk a halálát. De addig is elmegyek Szidohhoz majd közösen fogjuk nézni őket.

~ Levi~

Hajh... Újabb reggel egy újabb kibirhatatlan reggel. Mindig előbb kelek az ébresztőnél, de most nem sikerült. Borzasztóan idegesítő ez a pityogás. Le mentem csináltam magamnak fekete teát. Annyira szeretem olyan keserű tökéletes. Miután megittam felmentem felöltöztem beállítottam a hajam bepakoltam gyorsan megcsináltam a házit, persze mindent csak szépen nyugottan és gyorsan át futottam a szememel azt amit tegnap vettünk órán anyagot. Igen, igen tudom nagyon stréberül hangzik, de hát nem akarok megbukni és valami jó iskolába szeretnék bekerülni.

Mikor beértem az iskola kapuján akkor volt a jelző csengő. Mivel Light is ilyen kor szokott megérkezni ezért ha akartam volna se kerülhettem el.
- Szia Levi! Lemásolhatom a házidat? Nem volt időm megcsinálni.
- Szia! Persze mit csináltál hétvégén? Mindig kész szokott lenni a házid.
- Hát... - látszott, hogy elgondolkodik- L-lel voltam. Szóval nem csináltam. Na és te mit csináltál?
- Én hát... Semmi különlegeset.
- Szerintem bekéne menünk- mondta Light
- Hát igen menjünk.
Megkezdődött az első óra etika. Borzasztóan unalmas, de hát én mindig figyelek szóval ez most sem volt kivétel. Mindenki a padon aludt vagy a könyvein kinek mi a kényelmesebb. Voltak akik az asztal alatt telefonoztak. Én voltam az egyetlen aki figyelt és L ő is mindig figyel vagy csak bambúl előre nem tudom. Light ő telefonozott általában.
Miután kicsöngettek oda adtam a házim Lightnak, hogy lemásolja. Hát gyorsan másol az egyszer biztos.

Time skip~ ( ezt is milyen rég írtam 😂)

Végre vége a szenvedésnek kicsöngettek az utolsó óráról is. Haza felé mentem mikor megláttam Erent. Nagyon boldog volt. Talán tulságosan is. Elhivott magához én megpersze azonnal igenet mondtam. Kedevelem őt bár még mindig egy kicsit mérges vagyok rá. Lehet elkéne tekintenem a múltkori miadt tényleg mert mindent megtesz. Szóval... Nem kéne ilyen haragtartónak lennem.
- Na és milyen volt a napod? - kérdezte Eren.
- Egészen jó csak unalmas volt az iskola. Neked?
- Most, hogy látlak sokkal jobb napom van.
- Amúgy Light te hova jársz iskolába? Vagy egyáltalán jársz iskolába?
- Hát... - nagyon elgondolkodott- Nem járok iskolába.
- Akkor mit szoktál csinálni napközben?
Eléggé érdekelt mit csinálhat napközben?
- Hát takarítok meg ilyesmi...
- De neked nem iskolába kéne járnod mint nekem?
- Hát igazság szerint nem.
- De akkor én miért játok iskolába mikor te nem? Nem hiszem, hogy idösebb lennél nálam. - néztem végig Erenen
- Hát nem is vagyok idősebb. Csak ugye te elvesztetted az emlékeidet és újra kellett járnod az iskolát.
- Tch... Én is ugyan annyira okos vagyok, mint te. De akkor mit dolgozol?
- Titkos- mondta Eren.
- Jól van.
Még beszélgetünk egy csomo mindenről. Cicákról, kutyákról, főzésről és, hogy milyen igazságtalanság, hogy iskolába kell járnom.

Haza mentem és lefeküdtem aludni mikor álmodni keztem.

Szeretsz? /Befejezett/Kde žijí příběhy. Začni objevovat