Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Seven: Csak ne hazudj többé

Visszamenni Acrineville-be? Mennyi időre? Egy hétvégére? Egy hétre, kettőre? Még az egész lecseng...Az egy hónap, addig Acrineville-ben legyenek? Frank zavartan a konyha pultnak tántorodot, rég érzett ilyen erős nyomást a mellkasán, a fejében duruzsoltak a gondolatok. Gerard ezt nem gondolhatta komolyan. Azért költöztek el Los Angeles-be, hogy minél távolabb legyenek a hegyek ölelte kisvárostól, erre Gerard azt mondja, vissza kell menniük? Zihálni kezdett, lecsúszott a pult mentén, hogy leülhessen a földre. Levegőre volt szüksége, gondolkodnia kellett, de csak az izmot merevítő félelem maradt. Hajába túrt, erősen megmarkolta fekete tincseit és lehunyta a szemét. Ha visszamegy Acrineville-be, Robert teljesen egyedül marad és van annyira makacs, hogy egyedül kezd el a városka eseményei után kutatni. Arról nem is beszélve, hogy fogalma sem volt arról, Gerard mennyi részletbe avatta bele, mert akkor talán, ezzel a tettel aláírja a halálos ítéletüket. Gerard-ot kivégzik, őt pedig börtönbe zárják bűnrészesség és hallgatás miatt...

- Héj, héj, héj-Gerard oda sietett hozzá, kezeit megragadva szorította magához- Nincsen semmi baj, nyugodj meg!

- Jelenleg nem így érzem-fejét a mellkasának temette. Egy rémálom az egész élete, mindegy milyen erősen küzd ellene- Miért halt meg Ms. Evergray?-csúszott ki a száján a kérdés

Gerard simogatni kezdte a hátát- Patrick úgy tudja...Öngyilkos lett egy intézetben...Tudod, Kevin halála...Mélyen érintette

- Rosszul vagyok az Evergray-ektől-bújt hozzá közelebb- Nem akarok hallani róluk. Sem Kevin-ről, sem Ms. Evergray-ről...Emily-ről meg pláne nem...

Gerard elhúzta a száját, de nem mondott semmi többet. Szerette volna megnyugtatni Frank-et. Végigsimított a fekete kócain, végig a gerince mentén a hátát. Örült volna, ha Frank nem rettegne Acrineville-től, ha azt a helyet nem magának a pokolnak látja. Ilyenkor azt kívánta, bárcsak képes lenne utazni az időben. Nem lett volna neki szabad hagyni, hogy valaha is maguk mögött hagyják azt a helyet.

///

A kanapén hanyatt fekve a plafont bámulta. Gyűlölt várni, de mást nem igazán tehetett. A heti egy látogatás volt az egyetlen, ami emlékeztette arra, miért nem szabad neki feladni, de ha Patrick késett, akkor Frank is és neki várnia kellett. Ilyenkor, úgy gondolta, hogy a körülötte lévők még inkább megbolondulnak. Mindenki izgatottá várt, amiért talán nem is hibáztatta őket igazán. Ez egy börtön volt. Elvágták őket a valóságtól, a külvilágtól. Már negyed órája ott kellett volna lenniük, de egyik ápoló sem szólt, hogy várnak rá. Felült. Valamivel elkellett terelnie a gondolatait. A könyves polc felé pillantott. Havonta cserélték a könyveket, de már mindent elolvasott az akkori kínálatból.  A hajába túrt, lágyan összeborzolta a haját, a kanapéra hullott a haja. A stressztől eléggé neki állt hullani, egyik éjjel is arra ébredt, hogy pár gazdátlan hajszáltól fuldokol. Talán, lekellene vágatnia, a kék így is egészen kikopott a hajából.

- Szia-egy ismeretlen alak lépett oda hozza, fintorogva emelte rá a tekintetét.

Nem szívesen érintkezett senkivel, a szökése óta a legtöbben kerülték is. A Zsályában elterjedt az a pletyka, hogy Tyler-t ő ölte meg, aminek mindennél jobban örült. Kiskirályként élt a sok elmeháborodott között. A fele szemben álló fiút, azonban még nem látta. Kócos, göndör, fekete haja a vállára omlott. Egy koszos, fekete pólót viselt, szakadt farmerre és egy agyonjárt vans-el. Az arca borostás volt, a szemei vörösek.

- Szia-ismételte meg a köszönést az ismeretlen- Te is a látogatódra vársz?

Száját egy elégedettlen vicsora húzta. Még is mit hisz, hol vannak? Ez nem egy iskolai klub, mondhatni egy kórházban vannak, ahol az ember gyógyulni akar, nem pedig barátkozni. De elég bátor lehetett ez az alak, vagy ostoba, hogy a sok pletyka ellenére még is képes kérdezni tőle.