Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Kilenc lótusz csarnoka

Az öreg császárral való vészjósló társalgás után meglehetősen feszülten ébredt Katsuya. Elakarta mondani a fiúknak, hogy társuk tényleg meghalt és nem lehetséges visszahozni, de attól tartott, hogy azzal csak még többet ártana nekik. Ráérnek megtudni, miután már a saját világában lesz mindenki. Naoya alapos zűrzavart keltett azzal, hogy feltalálta a Code Joysut, amit rajta kívül senki sem ért, hogyan működik. Katsuya számolni kezdett, ha minden igaz körülbelül négy lótusz található náluk. Annyit tettek, amennyi tőlük tellett arrafelé, a maradék összegyűjtése már nem rajtuk múlik. Időközben Rumikó a száját takaró maszkot próbálta értékesíteni. Viszont meglehetősen kevés sikerrel járt, mivel az Örökké tekercs nem fogadta el. Végső kétségbeesésében a Naoya által kifejlesztett tűkre gondolt, azonban azokat a másik világ kórháza távolította el. Kezébe vette Kasame gyilkos tükrét, mint misztikum, ám ezt sem bírta hasznosítani.
- Ennek semmi se jó! - panaszkodott Ranmarunak.
- Próbáld ezt. - nyújtott felé remegő kézzel egy kést párja.
- Mi köze ennek a misztikumhoz? - kérdezte meghökkenve Rumikó.
- Több, mint gondolnád. Ezzel.. vágtad fel véletlenül az ujjad egyszer... - füllentette, természetesen a szájára gondolt, amit történetesen Ranmaru csinált azzal a késsel, pusztán felesége emlékeiből törlődött ki a borzalmas tett.
- Igen! Ezt elfogadta! - visította boldogan Rumikó, majd felemelte a sírról a kis, fénylő, lila lótusz virágot.

Az egyetlen személy, aki mit sem tudott a lótuszok gyűjtéséről Sakae a rókalány művésznő volt. Miután Teru halála előtt árulónak keresztelte csúnyán megharagudott rájuk. Új barátaival és irtó nagy hírnevével táncosként élt. Szépen lassan romantikus szálak fűzték Inarihoz, akit hasonló lényként ismertek pusztán fiúba.
- Noha! Olyan gyönyörű pár vagytok! - bókoltak nekik az emberek.
- Köszönjük! Imádlak titeket! - válaszolta Sakae.
A lány mindössze egy igen súlyos dolgot felejtett el, a Kitsune törvényeit. Minden férfi, aki valaha beleszeret meghal, kivéve ha a szerelmük teljesen igazi mindkét fél részéről. Inari rókája Shinigami megjövendölte a halált, ami körülöttük úszkált. S egy végzetes napon a tragikus baleset bekövetkezett. Tudniillik a Kitsune gyakran nem önmaga végez párjával, hanem tőle független események teszik el láb alól. Inari megrázó balesete a több méterből való zuhanás ugyanilyen volt, majd Shinigaminak is nyoma veszett. Sakae nem értette hogy történhetett, hiszen virágzott a kapcsolatuk. Inari halála után elment a kedve attól, hogy továbbra is rókalány legyen. Szomorú, magányos összetört szívűvé vált. Legnagyobb meglepetésére a barátait ez cseppet sem érdekelte. Inari halála után is ugyanúgy viselkedtek vele, mint azelőtt. Mindenki a táncával volt elfoglalva, és a külsejével. A lány egyre jobban úgy érezte az emberek nem őt szeretik már, valószínűbb, hogy amit csinál. Még súlyosabban érintette lassan, hogy Noha kisasszonyt kedvelik, Sakaét azt sem tudják kicsoda.
Oda haza csak egy gimnazista, itt pedig más életét élvező névtelen másolat. Igazából minden változatban senki maradt bármennyire gondolta másképp.

Az emberek elidegenedtek tőle, folyton ugyanazt akarták, a produkciót, rajongani valakiért, de mindenbe bele lehet fáradni idővel.
Itt is senki, amott ugyanaz, csak annyi különbséggel, hogy régen voltak igazi barátai. Sakaénak, nem Noha kisasszonynak. Olyanok, akik magáért szerették tánc, rókák, gyönyörű külső nélkül.
Hallott Hiromi császárnéról, szerette volna beszélni vele a palotában, de már nem mert. Félt, hogy újra árulónak nevezik. S valamilyen szinten igazuk van, a hírnevet választotta helyettük a tulajdon barátai helyére gyakorlatilag rajongókat állított.
Belátta, hogy önzően viselkedett, de úgy érezte hiába. Inari halálát sem bírta kiheverni, mert nem volt, aki megvigasztalja. Magára maradt a gondban, bajban, szomorúságban. Látszólag mindenki foglalkozott vele, de valójában senki.
Leült egy kis patak mentére sírni és átgondolni az elmúlt eseményeket. Azután rá ébredt, hogy tulajdonképpen Inari sem őt szerette kifejezetten, hanem azt a tényt, hogy egy gyönyörű Kitsune. Két róka lény közül tudott volna mást választani?
S vajon akkor is őt szerette volna, ha ő Sakae, a Gimnázium teljesen hétköznapi tanulója? Erre a kérdésre magától tudta az azonnali választ, ami az egyáltalán nem.
Így már értette miért halt meg rövidesen azután, hogy összejöttek.
Kegyetlenül elárulja az igazat a másikról a Kitsune törvény, még ha csúnya halállal is végződik.
Ettől véglegesen kiábrándult Noha kisasszony életéből, nincsenek igaz barátai és hamis szerelmeket vonz! Sakae élete unalmas, tartalmatlan, de legalább igazságra alapult!
Hatalmas gyűlölet szabadult fel benne Noha iránt, amely arra késztette, hogy vágja le róka farkait magáról.
- Többé nem akarok te lenni! - kiáltotta önmagát szabdalva.
A levágott róka farok helyén a vérből valami fénylő káprázatosan élénk zöld, rendkívüli dolog keletkezett.
Sakae kíváncsian felvette a földről, s ámultan ölelte magához az újabb lótusz virágot.
- Ez csodálatos! - dicsérte,bár nem tudta mi van nála az abból fakadó nyugtató energia miatt úgy érezte meg kell tartania.
- A vágytól való mentesség lótuszára rá találtak. - jelentette a szobor Katsuyanak.
- Kiváló! Mennyi kell még nekünk? - kérdezte a macska.
- A misztikus is meg van. - tette hozzá az öreg császár.
- Kiknél érzed őket? - váltott kérdést Katsuya.
- Két lánynál, de nem Hiromi egyik sem. - felelte diszkréten.
- Rumikó és Sakae ezek szerint. Szép munka. Már csak kettő kell, igaz? - sandított a szoborra.
- A felvilágosodás, ezüst, megújulás, fekete. - pontosított az öreg császár.
- Se perc alatt meglesz, ideje felkészíteni őket mi vár rájuk a csarnokban! - jelentette ki Katsuya.
- Yoshiki lótuszt csinált az apja kardjából. Még Samui is tudott létrehozni csak nekem nem sikerül! - óbégatott Hiromi.
- Fogalmam sincs, én már minden tárgyat kipróbáltam, ami a kezembe került. - mondta remény vesztve Daisuke.
- Szintén, de ezzel nem vagyunk kisegítve! Kell, hogy legyen megoldás! - hajtogatta mereven Hiromi.
- Várj csak most jutott eszembe, hogy kihagytam egy helyet! A palota tekercstárában soha sem jártam még! - viharzott el Daisuke.
- Veled megyek! Ne arra menj! A tekercstár legalul van szinte a pincéknél. - igazította Hiromi a fiút.
- Áh igen megtaláltam a lépcsőt! - mosolygott kellemetlenül Daisuke.