Autók körül

1.fejezet

Az autók iránti rajongásom ott kezdődött, hogy már gyerekként is nagyon kedveltem őket, folyamatosan azon járt az eszem, hogy mikor vehetek végre magamnak egy autót. Egyébként Caly-nek hívnak és 18 éves vagyok, van egy Honda Type R-em.
  Mondtam a barátnőmnek, hogy elmegyek körbenézni Magyarországon, és megkérdeztem nem e jön ő is.Mivel azt mondta, hogy nem, ezért egyedül indultam útnak. Reggel volt és köd mindenhol. Mivel utálok ködbe vezetni ezért félre álltam egy benzinkútnál. Betankoltam kajából, vízből és benzinből. Az utóbbiból nagyon sokat, mert fogalmam nincs, hogy hol a következő benzinkút. Miután felszállt a köd útnak indultam, viszont nagyon rosszul tettem, mert éppen akkor baleseteztek. Szemtanúja voltam az esetnek ezért ott kellett maradnom. Jöttek a rendőrök és kihallgattak mindenkit és egy valakit elvittek a rendőrőrsre kihallgatásra, és az én voltam, mert azt mondták, hogy elég értetlenül mondtam el a balesetet. Ott elmondtam mindent remélhetőleg érthetően. Kiengedtek, és folytattam az utamat.  Neki álltam útközbe telefonozni,mert láttam egy rendőr autót és gondoltam kirakom, hogy vigyázzanak az emberek. Sokan reagáltak rá, viszont nem tudtam megnézni mert, a vezetésre koncentráltam. Nem szerettem volna karambolózni, így inkább csak hagytam, had pihenjen a telefonom. Általában mikor vezetek, mindig azon agyalok hogy jól lehet e barátom, persze ha nem ül mellettem az autóban. Nagyon jó kapcsolatunk van egymással, így még nem csalt meg, és én sem őt, persze soha nem gondolkodtam azon, hogy valaha meg kéne őt csalnom. Gondolom még ő se, vagyis nagyon remélem. Mindig is bíztam benne, Így soha nem kérdőjeleztem meg semmit amit ő mondott. Sokszor megsértődtem a viccein, mert minden szavát komolyan vettem. Nem úgy kell elképzelni, hogy mindig komoly vagyok, hanem egy vicces sokak szerint imádni való lány vagyok, és az életem az autók körül forog. Kiskoromban nagyon szerettem a BMW-t, de mára már kinőttem belőle. Aztán tini korom nagy kedvence az a Mercedes volt és a Volkswagen. A Hondára mindig is úgy néztem mint egy japán autó ami semmit sem tud. Na de ennyit az autókról. Vissza térve a balesetre, nekem még soha nem volt ilyenben részem, viszont akik karambolóztak azok az ismerősömék voltak, így bemegyek meglátogatni őket.
                                                             * fél óra múlva*
Beértem a kórházba, és egy szőrnyű hír fogadott. A legjobb barátom bátyja kómában fekszik és 20%, hogy fel kel valaha. Azt mondták ha egy hónapon belül nem ébred fel, hagyják meghalni.
-De ezt nem tehetik!- morgolódtam magamban elejtve egy cifra káromkodást. Ezután fogtam magam és bementem az intenzívre, mit sem törődve a nővérekkel.
-Hölgyem! Maga mit keres itt? Magának nem kéne itt lennie!
-Hagyja csak doktor úr!- szólalt meg a hátam mögött egy fáradt, rekedtes hang.
-Adam! Te? Hogy? Nem ilyen nem létezik!- oda futottam hozzá, és átöleltem.
-Hölgyem hagyja a beteget! Ezzel csak rosszabb lesz neki!- a doki már elég idegesen magyarázott így feltápászkodtam az ölelésünkből és néztem a sebes, és varrott arcát. Szőrnyű látvány volt így látni.
-Figyelj Adam. Erről neked lehet nem kellene tudnod, de bevittek a rendőrségre, mert szemtanú voltam, és állítólag nagyon nagy sokk alatt lehettem. Nem tagadom mert minden véres volt és te a kocsi roncs alatt feküdtél kicsavarodott testtel, így nem azt mondom, hogy nem lehettem sokkos állapotban.

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hallehó! Remélem tetszett az én drága első irományom! Jövőhétre hozom a folytit!