A Pokol Urai

7. rész

"A bátorság nem más mint imádkozó félelem"

A csillagok ragyogtak. Azon gondolkodott nekik milyen okuk van tündökölni , de aztán arra jutott hogy végülis nekik nem kell külön inditék.

- Min gondolkodsz? - a semmiből jött hang miatt majdnem felsikoltott de csak össze rezzent.

- Megilyesztettél - probálja normalizálni a légzését.

- Bocsánat de szándékomba állt - ült le mellé Chris.

- Mit akarsz?

- Nem kertelek, kimondom. Itt mindenki rendesen végzi a dolgát...

- Azt akarod mondani hogy én nem...? - förmedt rá mire a férfi nevet.

- Te sosem bírod ki hogy végig mondjam amit akarok - villant sármos mosolyt.

- Bocsánat. Tehát...! - türelmetlenkedett.

- Hallottam hogy ma ügyesen dolgoztál és hogy szerettél volna motorozni - tehát Lili átadta a kérését - Sajnos egyenlőre motorozni nem mehetsz - folytatta - Viszont még azt is láttam hogy a lovak érdekelnek, de nem ültél fel rá. Azt gondoltad hogy ehhez is engedély kell - a lány nem nézett rá ezért megfogta az állát és felemelte - Lehetséges hogy igen - vigyorgott. Ez a fickó nem komplett, nagyon idegesítő, hogy ennyit foglalkozik vele.

- Ha fel is ülnék ...- gondolkodott el.

- De nem fogsz ha nem adom a beleegyezésem - fejezi be.

- Elhiszed ha azt mondom a feljogositásod nélkül is megtenném ha akarnám. - kuncog a lány

- Akkor meg? Csak nem félsz?

- Kis korom óta nem lovagoltam - azt nem kell tudnia hogy azért mert leesett.

- Akkor ezt orvosolom ha szeretnéd?!

- Nem is tudom...hol a hátulütője?

- Csak akkor ha megígéred hogy eszel - egy mindent tudó mosoly és Endi majd felrobban a fiú önelégültségétől. De végül

- Rendben - sohajt megadóan. Erre Christian megfogta a kezét és az istállok felé húzza.