Légi útitárs (Szünetel)

Az utazás vége

Reggel amikor felkeltem nagyon fáradt voltam. Úgy éreztem, mintha semmit nem aludtam volna. Talán azért mert az álmomban végig ugyan azok a mondatok hangoztak el, amik akkor amikor pakoltam el előző este.

A délelőtt viszonylag nyugodtan telt. Még volt egy két dolog amit el kellett pakolnunk, de az hamar meg volt. Utána még 11 óráig a szobánkban lehettünk, addig is én olvastam. Ez idő alatt már teljesen felébredtem és már egyáltalán nem éreztem magam egy kifacsart citromnak.

11-kor elhagytuk a szobánkat, majd délig, míg nem jött a buszunk addig a hotel teraszán lehettünk. Én a szüleimtől pár asztallal arrébb ültem, hogy nyugodtan olvashassak. Ez tartott nagyjából 15 percig, mert hirtelen megjelent valaki mellettem.

~Helló Bella.- Edward volt az, majd leült az egyik székre.

~Szia.-nézek rá, majd elraktam a könyvemet a táskámba.

~Hát jó hamar eltelt ez a hét, mintha tegnap jöttünk volna, ma meg már utazunk haza.

~Ha jól érzi magát az ember akkor az idő úgy telik, hogy észre se vesszük. Ezért kell megpróbálni minél inkább a jelenben élni.

~Ez így van. Amúgy... tegnap este írtam, de gondolom nem láttad, mert nem igazán adtál életjelet magadról. Ami kicsit aggasztó azok után, hogy, majdnem megfulladtál a szemem láttára.-röhögi el magát, mintha ez valami vicc lenne. Miközben nem igazán volt az, de így visszagondolva már csak nevetni lehet ezen.

~Jól van na, nem kell olyan hangosan mondani, hogy a szüleim is meghallják.

~Oh, bocs.

~Amúgy bocsi, hogy nem válaszoltam. Tegnap szinte alig néztem rá a telefonomra és ma is egyáltalán nem néztem meg, hogy van-e bármi értesítésem.

~Ugyan nem kell mentegetőznöd. Csak meg akartam írni, hogy még a szüleimnek se kellett elmondanom mi volt. Nem tűnt fel nekik, hogy átázott ruhában érkeztem a partról.

~Tényleg az de jó.-nagyon megörültem mert tartottam attól, hogy a szüleinek muszáj lesz elmondania, a kis balesetemet. Aztán még a végén, ha látnak engem vagy a szüleimet, odajönnek és elkezdenek kérdezősködni erről.-Amúgy, hogy sikerült megoldanod, hogy ne tűnjön fel nekik semmi?

~Nagyon egyszerűen. Amikor beléptem az ajtón gyorsan besurrantam a fürdőbe és csak úgy tettem mintha készülődtem volna. Az ilyenekben kész profi vagyok. Nem kell aggódnod, hogy emiatt kiderül bármi is.-majd rámkacsintott, ekkor kicsit elpirultam.

~Oh a fenébe. Ha ránéztem volna a telómra akkor nem kellett volna ezen agyalnom annyit.

~Az biztos.

Míg nem jött a busz addig beszéltünk, majd kereken délben meg is érkezett. Beraktuk a csomagokat, majd felszálltunk. Nagyjából negyed óra alatt már a reptéren is voltunk. Már szinte rutinszerűen tudtam, hogy hova kell menni és mit kell csinálni. Eközben Edwarddal végig együtt maradtunk. Viszonylag sokára vettük észre, hogy nem csak mi, hanem a családjaink is elkezdtek szóba elegyedni. Edwarddal érdekesnek tartottuk azt, ahogy összehoztuk a két családot. Ennek kimondottan örültem, mert mindig feszengtem amikor úgy voltam Edwarddal, a szüleim is a közelben voltak. Most viszont így már egyáltalán nem voltam zavarban.

Már jó ideje csak vártuk, hogy felszállhassunk a gépre. Ekkor jutott csam eszembe, hogy a jegyeket még meg se néztem. Valahogy teljesen abban a tudatban voltam, hogy ugyanott fogunk ülni ahol az idefele út során is. Hát tévedtem, teljesen máshova szóltak a jegyek. Természetesen akkora szerencsénk sem volt, hogy a szüleim mellett üljek. Most azért nem érdekelt már annyira, hogy megint egy ismeretlen mellett fogok ülni. Hisz így is nagyon csodás volt az utunk.