Utazás a Yandere Szimulátorban

~Tanács~

Ayano szemszöge

Az eset után visszatértem az osztálytermünkbe, mert töri óra jött. Yui csak nézett a padjára. Yuno Yukit figyelve várt a tanárra. Eddig észre se vettem, hogy a pasija a mi osztályunkba járt. Mikor végre elkezdődött az óra, néha rá-rá pillantottam Yuira. Meglepődtem, mikor láttam, hogy teljesen nyugodt arca volt. A tanóra végeztével megkértem Yui-t, hogy kettesben menjünk el valami nyugodt helyre. Végül a tetőre értünk. Pontosabban a tetőre vezető lépcső mellé.

-Yui. - kezdtem bele - Óra alatt néha rád pillantottam és azt vettem észre, hogy teljesen nyugodt voltál. Mi a baj?-érdeklődtem. Yui idegesen elnézett, majd mosolyogva visszanézett rám.

-Semmi! Csak azon aggódtam hogy felszólít-e a tanár. Ennyi!-mondta.

-Aha....értem. Biztos hogy nem a mai eseményekhez van köze?-kérdeztem. Yui egy ideig szótlan volt. Ekkor ajtó nyikorgásra lettünk figyelmesek. A fal mögül kitekintve néztük a jövő idegent, aki nem is volt annyira idegen. Ayato Sakamaki. Mélyen, magamban tudtam hogy ő Yui szótlanságának az oka. A magányosan megjelent fiú a korlát felé vette az irányt. Mikor visszatekintettem Yuira, ő már sehol se volt.

-Hova tűnt ez a lány?-gondoltam magamban. Visszanéztem Ayatóra. A korláton támaszkodva nézett az ég felé, és szomorúan sóhajtozott. Mikor elakartam volna menni, hallottam hogy Yui nevét mondja. Visszafordultam és az ajtó mögül hallgattam. Ayato elővett egy papírt, majd hangosan felolvasott rajta egy szöveget.

Másképp történt

Meg volt az álom, mit követtem.
Meg volt az út, min büszkén mentem.
Megpihenni akkor álltam,
Mikor eszembe jutottál Yui drága.

Véred illata csaliként vonzott.
Édes hangod elaltatott.
Selymes, szőke fürtjeid
Hófehér bőrödet könnyűn érintik.

Láttam egy jövőt, melyben te és én
Egy útom járunk, szeretőkként.
Elképzeltem az utat,
melyen fehér
és vörös rózsa szirmát szórja.

De önzők voltak kéréseim.
Irigyek, mocskos vágyaim.
Másskép lett, minden elveszett.
Bocsáss meg, Yui kedvesem!

Mikor Ayato a vers végére ért, összehajtotta a papírt, levette a cipőit és letette a lapot a lábbelik közé. Ekkor elővett egy ezüst színűtört és a melkasához emelte. Tudtam mire készül. Először úgy gondoltam hogy nem eshet baja, hisz vámpír, majd az is eszembe jutott, hogy a tőr tényleg ezüstből lehet. Ekkor odarohantam és kivertem Ayato kezéből a tőrt.

-Eszednél vagy?!-kérdeztem mérgesen. Ayato üres szemekkel rám nézett. Majd a szemei szinte égett a gyűlölettől.

-Te vagy az...az egész miattad történt....-mondta, majd az egyik kezét a torkomra tette és szorítani kezdte.

-A-Ayato....mi csi- *köhög* -nálsz?!

-Ha te meg az a rózsaszín ribanc nem ütitek bele az orrotokat a dolgomba...akkor Yui az enyém lehetett volna!-ekkor erősebben szorította a torkom.

-Sz....szerinted Yui....élvezte amit tettél vele?! Bántottad őt.......-mondtam.

-Tudom. De mindig olyan édesen nyögött fel! Sose mondta hogy fáj neki.-mondta egy őrült vigyorral az arcán. Lassan alig kaptam levegőt.