Örök csapattársak🖇 |Marcus Gunnarsen ff.|

n e g y v e n e g y

Mikor kezdett hajnalodni, úgy döntöttünk, hogy ideje lesz bemenni. Persze addigra szétfagytam Marcus ölében is (sajnos) így lassan, dideregve álltam saját lábaimra.

-Mi lesz a székekkel?
-Faszom viszi be, majd holnap. -kezdenek el pattogni a fiúk, így egy "oké nyugi"-val lecsillapítom őket.
A szobánkba belépve kellemes melegség fogad, de a fürdőszoba felé veszem az iránt, hogy újra tudjam mozgatni az ujjaimat. Miután megmostam a kezem, úgy döntöttem, hogy le is zuhanyzom, mert tiszta  kosz vagyok, és tudom, hogy reggel semmi kedvem nem lesz fürödni.

-Lányok, mehetek én először fürdeni? -kérdezem halkan.
-Te fürdesz?
-Reggel biztos nem fogom tudni magam rávenni. -vonok vállat majd belépek újra a fürdőbe. Gyorsan fogat mosok, utána leveszem a ruháimat, majd belépek a tusolóba, és megengedem a meleg vizet. Nem sokáig engedem magamra, mert még aludni is szeretnék, így laza 15 perc után csöndben lépek ki a fürdőből, és meghallom mindenki halk szuszogását. A villanyt lekapcsolva becsukom az ajtót, majd a cuccaimat lerakom a földre, és a  törcsim ráterítem a bőröndömre. Ahogy ez megvan, belebújok az ágyamba, és álombamerülök.

Anett szemszöge

A tegnap nem véletlenül jöttünk be hamarabb Tinussal. Persze, már azért fáztunk is, de kettesben is szerettünk volna lenni úgy.

Nos, igen. Lefeküdtünk.

Arra ébredtem, hogy mindjárt hányok, ezért befutottam a fürdőbe, és hát, sikerült kiadnom a mályvacukrot. Lassan felkeltem utána a földről, és lehúztam, majd bukóra nyitottam az ablakot. A tükörbe néztem, majd kiöblítettem a szám.
Hirtelen gondolkodóba estem. Elvileg holnap után kell, hogy megjöjjön, és most hánytam.

Na ne!

Eltöltött a rettegés, és az idegesség. Nem szólhatok senkinek se most, hiszen mindenki alszik. Angi is, Tinus is, a lányok is, mindenki! Ezt nem hiszem el!

-Minden rendben? -kérdezi meg hirtelen valaki.
-Persze, köszi Faith. -nézek rá.
-Nem úgy látom. Mondd el, kérlek!
-Azt hiszem...
-Hogy mi?
-Hogy.. terhes vagyok. -mondtam ki Faith pedig kitágult szemmel nézett.
-Hogy mivan? -kérdez vissza. -Volt rajta gumi? -kérdezget.
-M..már nem emlékszem, nem tudom, de csak volt. -érzem ahogy az első könnycsepp lefolyik az arcomon.
-Mikor kell megjönnie?
-Pár nap múlva. -nézek rá.
-Akkor még van esélyünk. -fogja meg a vállam.
-Kérlek ne szólj senkinek se még erről! Reggel beszélek Angival és Tinussal is. -bólogatok.
-Rendben. Jobban érzed magad? -kérdez újra.
-Mostmár jobban. De remélem, hogy csak azért hánytam ki a mályvacukrot, mert félig nyers volt.
-Én is remélem! -mosolyodik el. -Gyere, feküdjünk még vissza egy kicsit. -int.
-Rendben. -kelek fel és megyek utána. Angi reggel ki fog nyírni, ezért inkább csak pihenek.

Mánsap reggel

Rettegve láttam, ahogy jön fel a nap, és a többiek is felébrednek. Angi is nemsokára felébredt, és mosolyogva kívánt jó reggelt mindenkinek.

Kár, hogy ez után nem igazán tudott mosolyogni.

-Figyelj Angi.
-Tessék. -fordul felém.
-Majd tudunk beszélni? Fontos lenne.
-Persze, átmegyek megnézem a fiúkat, és jövök. -megy ki az ajtón. Idegesen várom őket vissza, pár perc múlva pedig meg is jön Marcussal a háta mögött.
-Itt vagyunk! -néz rám, majd leül Angi az ágyamra. -Mi az?
-Nem fogsz neki örülni. -húzom el a szám.
-Minek? -ráncolja a szemöldökét.
-Hát, ma reggel hánytam, és..
-És mi?
-Tegnap lefeküdtem Martinussal. -nyögöm ki.