A Pokol Urai

16. rész

"Álmomban az enyém vagy ...

Életemben az álmom vagy "

Andi egy nagy ágyban ébredt, amit a nap első sugarai ragyogóan világítottak meg. Körülötte zsebkendők ezrei szanaszét, egy vizes vödör , száján egy ronggyal és egy halkan szuszogó Zac  hajtja a fejét az ágyra. Mi van? Hol van? és miért néz ki ilyen kimerültnek Zac ? Egyáltalán miért van vele ? Kitakarja a melegítő mackóba bujtatott  lábát és ... várjunk ... tegnap még mást viselt na jó haladjunk. Talpra áll viszont a térde összecsuklik és nagy csattanással találkozik a padlóval a teste. Erre a fiú felpattan és mikor látja Endit  ... próbál nem röhögni.

- Jól vagy? - ülteti fel az ágyra

- Hát ...  hapci - próbál beszélni de tüsszögni kezd.

- Egsi. Na gyere vegyünk be gyógyszert! - húzza maga után Andit. Megetette vele amit kell majd le ültek a kanapéra - Kezdjük azzal hogy mire emlékszel?!

- Lepedőket mos - hapci- tunk. Aztán hapci... ennyi. - törölgeti orrát a lány. Zac nevet a lány aranyosságán, mire ő fáradt szemeivel értetlenkedik. 

- Rosszul lettél. Az estére sem emlékszel ?

- Hát... miért mi történt ?! - gondolkozik el. Halvány emlékek megindultak... ahogyan lázasan nyöszörög és a fiú aggódó tekintete  ahogy próbál segíteni. Andi hálásan néz bele a kávéját szürcsölő férfi szemébe. Zac ebből tudja hogy emlékszik.

- Köszönöm - suttogja el

- Nagyon szívesen - rak Andi elé egy másik bögrét amibe a kedvenc teája van, mert akármennyire belevaló csaj ő nem szereti a kávé ízét. Mielőtt még bárki bármi mást mondott volna csöngettek

- Maradj itt - sétál Zac ajtót nyitni. Amikor visszajön nyoma sincs előbbi nyugodságának . - El kell mennem. Kérlek maradj a házban, odakint nem biztonságos. Meg leszel? - Andi a féltő bambi, barna szemekbe néz és látja hogy biztos fontos dolga akadt - Ha visszajöttem elmagyarázok mindent - a lány csak bólint. Zac elviharzott és a zár kattant. Nem csodálkozik Endi hogy nem bízik benne viszont egyedül van egy idegen házban. Körbe járta és alaposan megnézte minden zegzugát. Otthonos de közben mégse. Nincsenek benne emberekről fényképek, szóval nem egy családi ház vagy legalábbis most már nem. Sehol semmi bizonyíték hogy kik éltek itt, a ház félig ki volt rámolva. Csak egy félbe tépett kép egy kisfiúról. Valahonnan ismerős... az egyik mellék szobában (valószínű gyerek szobában) a szekrény alatt volt. Megivott egy kanna gyümölcs teát és már nem volt ereje felmászni az emeletre így a kanapén magára húzott egy takarót. Nem érti mi történik körülötte, de az utálat elszállt és valami más vette át a helyét.