Kétség - [BEFEJEZETT]

XIV. Fejezet

Majdnem a szívbaj jött rám, először azt hittem az ablakból jön a zaj, de gyorsan kikeltem az ágyból és felvettem a telefont. Még azt sem néztem meg, ki hívott.

Ránéztem a képernyőre, de ez egy ismeretlen szám. Már majdnem letettem, de valaki beleszólt. 

- Haló? Melinda? Végre felvetted! Már hívtalak! Thomas vagyok! 

Hatalmas kő esett le a szívemről. Ettől a hangtól bármikor megnyugodnék, most sincs másként. De miért ilyen kétségbeesett a hangja? Lehetséges, hogy történt vele valami? 

- Hahó, van ott valaki? Thomas White vagyok. Tudod az a srác a buliból… tegnap találkoztunk. - Az utolsó két szót elhalóan mondta, mintha csalódott lenne, hogy nem emlékszem.  

- Ohh szia! Tudom, hogy ki vagy! - hogyan is gondolhatja, hogy elfelejtettem - Láttam, hogy hívtál, csak most találtam meg a telóm és még nem volt időm visszahívni… 

- Olyan fura voltál mikor visszajöttél és nagyon gyorsan eltűntél. Azt hittem van valami bajod… hogy megsérültél vagy valami. 

- Köszi, jól vagyok. Vagyis nem, nem annyira. Azt hiszem beteg lettem. És bocsi, hogy olyan gyorsan távoztam, de nagyon ramatyul voltam és minél hamarabb haza akartam érni. Tényleg sajnálom. 

- Semmi baj! - lehetett hallani a hangján, hogy megkönnyebbül és most már mosolyog. - A lényeg, hogy egyben vagy. 

- Igen… 

- Tudod, arra gondoltam, hogy ha majd jobban leszel, akkor elmehetnénk vacsorázni vagy moziba… persze csak akkor, ha te sem ellenzed és nem akartál akkor lekoptatni, én hülye meg nem vettem az adást - komolyodott el. 

- Jaj, dehogy is akartalak! Nagyon jó volt veled lenni! És még szeretnék is, csak ez a nyavalya múlna már el! - köhögtem egyet a hatás kedvéért. 

- Akkor jó! Majd mikor meggyógyulsz, ami kívánom minél előbb legyen, akkor megbeszéljük, mikor és hol találkozzunk! - olyan bársonyos volt a hangja, hogy már csak abba is belefeletkeztem ha, hallgathatom.

- Persze, mindenképp! - nevettem, de még mindig az ablakot néztem. 

- Akkor viszlát Kislány és jobbulást! 

- Köszi, szia! - azzal letettem és nagyokat lélegezve dőltem ágynak, de kinyílt az ajtó.