Exclusion: Forget your past || Frerard - ʜᴜɴ

Eight: Az utolsó 12 óra

Igyekezett a lehető legtávolabb feküdni Gerard-tól. Egyáltalán nem akart a közelében lenni, de aludnia muszáj volt. Napok óta nem beszélt vele. Kerülni valakit, sokkalta nehezebb, ha egy lakásban élsz vele, mint mikor csak egy helyen dolgoztok. Gerard próbálkozott, hátha kitudja engesztelni, de Frank nem hagyta magát. Úgy érezte Gerard kihasználta őt. A mellette fekvő megmoccant, Gerard sem aludt valami jól, felült. Frank meg sem moccant, habár egy pillanatig felmerült benne, hogy megkérdezi mi a baja, de ha Gerard megint vagdosni akarja magát, ő biztosan nem fogja megállítani. Nem érdekelte mit csinál, Gerard-ot cseppet sem érdekelte, hogy ő is ott van.

- Alszol, Frankie?-kérdezte meg lágy hangon, óvatosan megérintve a vállát.

- Ha nem forgolódnál, akkor próbálnék-vágta hozzá sértődötten, abban reménykedve, hogy Gerard nem próbálkozik a mázas beszéddel.

- Frankie...

- Mi van?!-csattant fel, felé fordulva- Még is...Mi a faszt akarsz?

Gerard egy pillanatig hezitált, meggyűrte a takaróját. Nem tudta eldönteni, hogy csak színészkedik vagy valóban megbánást tanúsít, de teljesen mindegy volt, mind a kettőt feleslegesnek vélte. Komolyan elgondolkodott azon, hogy elkellene hagynia Gerard-ot addig, még bele nem rángatja egy újabb Acrineville szerű ügybe. Ő már nem volt képes több titkot elhallgatni és a kapcsolatuk sem működhetet úgy, hogy csupán ő az, aki elmond mindent. Elvárta, hogy Gerard egyenlő félként tekintsen rá. Tudni akart mindenről. Segíteni akart neki, de ahhoz Gerard is kellett. Azonban Gerard egy szót sem szólt, elfordította a fejét, lerúgta magáról a takarót, felkelt az ágyról. Úgy tűnt, ezzel sem kerültek közelebb semmihez. Frank csalódottnak érezte magát, egy szánalmas bocsánat is jól esett volna neki, de még is mit várt?

Gerard egy pszichopata volt és ezen senki sem tudott változtatni...Ő sem.

///

Utoljára, akkor érezte magát ilyen elveszettnek mielőtt anyjával Acrineville-be költöztek volna. Az iroda szobában ülve, semmi értelme nem volt annak, hogy bármit is csináljon. Felesleges volt belekezdnie bármibe is, hiszen a következő nap elutazik és majd csak egy hónap múlva tér vissza, amikor már minden aktualitását veszti.  Egyáltalán nem akart felkelni másnap reggel, hogy több mint egy napot végig utazzon Gerard-al, noha hálás volt annak, hogy Patrick kölcsön adta nekik a kocsiját és nem a vállalhatatlan tömegközlekedést kell választaniuk. Megpróbálhatott volna pozitívan állni az egészhez, hogy ismét viszontlátja Ray-t és az örökségéből akár el is költözhet, de mind Acrineville mind pedig Gerard el rémisztette a pozitív gondolatoktól. Gerard nem felelt a kérdésére, hogy van-e oka aggódni, amiből logikusan következtetett arra, hogy van. De még is, Gerard mibe kezdett bele? Vagy éppen folytatott?

- Jó reggelt-a helyiség ajtajában Robert jelent meg, valamiféle mosolyt erőltetve az arcára

Frank úgy érezte, puszta kézzel képes lenne megfojtani, de közel sem akart további konfliktusokat szülni. Ha Gerard éppen valaminek a közepén van, amihez talán Robert-nek is köze van, azzal, hogy kutakodik csak magát mártja bele és esélye sem lesz kiugrani az egészből. Valahonnan az agya legmélyéről, felsejlett egy emlék, mikor Gerard még azon volt, hogy távol tartsa magát tőle...Ha szót fogad, talán az egész meg sem történt volna...

- 'Reggelt neked is Bert-ellökte magát az asztaltól- Öhm, figyelj az Acrineville-es cikk megírása csúszni fog. Holnap elutazom egy családi ügy miatt, egy hónap az egész, jó? Megkérhetlek, hogy várj meg vele? Tudod, sok fasság terjeng és nem akarom, hogy valami...

- Bízhatsz bennem, Frank!-vágta rá Robert bólintva- Megvárlak!-elhúzta a száját- Végtére is...Ez a te ügyed, én csak...kíváncsi vagyok