A Dong Nae gimnáziumi egyenruhánkban baktattunk felfelé a Jung Sang gimi lépcsőjén. Egyetlen diák sem tartózkodott a folyosón, mert az igazgató beszédet tartott a nagyteremben, aminek az elejére nekünk is oda kellett volna érnünk. De mivel már 9 óra is elmúlt kizártnak tartom, hogy bármennyit is hallhatunk abból a csodás beszédből, ami nyilván nem érdekel bennünket.
A nagyterem felé véve az irányt, hangot adtunk ámuldozásunknak ugyanis ez a Jung Sang gimi egyáltalán nem olyan, mint amilyen a Dong Nae volt. Letisztult és tágas. Egyetlen ajtó és ablak sincs betörve, a padlón akár enni is lehetne. Szinte olyan, mint egy ötcsillagos szálloda.
Belépve a nagyterembe minden diák felénk kapta a tekintetét. Mindegyikük szájából csak olyan mondatokat hallottam, hogy "kik ezek?, mit csinálnak itt?, milyen jól néznek ki..." és a többi.
Ahogy ülőhelyek után kutattunk hirtelen elénk lépett két srác, akikhez sajnos már volt szerencsénk.
-Ez egy normális iskola. Menjetek el mielőtt még nagyobb lesz a nyugtalanság. – mért végig minket a magas fekete hajú srác.
-Mi azzal a probléma, ha a tanulók iskolába járnak? – mosolyodott el gúnyosan Jihyuk.
-Mit mondtál?
-Mától mi is a Jung Sang gimnázium tanulói vagyunk. – válaszolok Jihyuk helyett.
-Persze. – nevetett fel a pufók fiú. – Azt hiszitek bevesszük ezt a marhaságot?
-Ennyire hülye vagy, hogy nem érted? – lép felé közelebb Hyunsoo.
-Mit beszélsz te rohadék? – kötözködik a pufók, de a magas hátrébb húzza.
Amíg ezek a barmok vitáznak addig én még mindig ülőhelyek után kutatok. Viszont ahogy a pillantásom rásiklik az igazgatóra az azonnal el is kiáltja magát a terem elejéből.
-Mit csináltok ebben az iskolában?!
Azonnal int nekünk, hogy mennyünk oda hozzá. Kivezényel minket a nagyteremből, miközben rábízza a beszéde folytatását az egyik tanárra. Felmegyünk a harmadik emeletre egyenesen a tanáriba ahol szúrós szemmel végignéz rajtunk.
-Kik vagytok? – kérdezi.
-Mi vagyunk az új tanulók. – válaszolja Byunghee.
-Minden más új tanuló tegnap érkezett. Miért csak most jöttetek?
-Először fel kellett készítenünk erre a szívünket. – sóhajt nagyot Byunghee.
-Mi? Miről beszélsz? – szalad össze az igazgató szemöldöke.
-Ti ott! – szólal meg egy ismerős hang mire kissé idegesebbé válunk. – Direkt ide jöttetek?!
A Dong Nae gimnázium "legszeretettebb" tanára. Shilba. Eddig is utáltuk, ahogy ő is minket és véleményem szerint ezután sem fogjuk szeretni...ahogy ő se minket. Reménykedtem benne, hogy nem ebbe az iskolába helyezték át, de hát sajnos ez van.
-Én ismerem ezeket a gyerekeket. – mondja Shilba az igazgatónak.
-Akkor is jobb lett volna, ha még tegnap megérkeztek. – fordul vissza felénk az igazgató. – Az Iskola Tanács és én is aggódtunk. A gyűlésnek is csak a végére értetek be. Talán beismeritek, hogy így értelmetlen iskolába járni. Különben is nagyon különböző a családi hátteretek a többi tanulóval szemben. Aggaszt, hogy meg fognak bántani titeket.
-Ó, aggódik értünk? – pislog nagyokat Byunghee. – Ez igazán hízelgő.
-Tessék?
-Kit érdeklünk? – mered az igazgatóra Jihyuk. – Maga aggódik miattunk? Milyen vicces ezt kimondani.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!
Fanfic"Futok érted, majd felébredek." "Szeretlek, majd felébredek." "Egy dal neked, majd felébredek."