Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyermeki izgatottsággal várta, hogy felérjünk. Belépve egy előszobában a hófehér padlo és a kellemes hamuszürke fal kontrasztja a fekete bútorokkal vált tökéletessé.
- Azt a mindenit. - kapott fel - El sem hiszem, hogy ez a miénk.
Beljebb érve a nappali és étkező helyezkedett el, az előszoba színeiben. Óriási fekete bőr kanapét úgy helyezték el, hogy tökéletes kilátást adjon a városra. Én rá is tapadtam az ablakra. A kilátás után a kedvencem az étkező szett. Gyönyörű üveg asztal, fekete bőr székekkel.
- Ez bámulatos. - léptem vissza az ablakhoz.
Mögém bújva percekig bámultuk együtt a város fényeit.
- Nézzük meg a többi részt is. - puszilt a nyakamba.
A konyha a gránit pultokkal...mintha álmaim konyháját építették volna be. Ezután a hálószobát kerestük meg.
Lehetetlen, hogy valami ennyire egyben legyen és mégis. A bútorzat ahogy a lakás többi részén itt is fekete. Az ágy felett hófehér baldachin húzódott. Az erkély pedig ha lehet még tökéletesebb látványt nyújtott a városra.
- Ez az ágy a világ legkényelmesebb ágya lehet. - terült el rajta.
- Az ott...Gardrób?! - na ne!
Hát ez tényleg oltári. Egy tolóajtós fal mögött helyezték el az óriás nagy gardróbot.
- Ebbe aztán lehet ruha. - állt meg mögöttem - De engem jobban izgat most a fürdőszoba.
- Az eddigiek alapján csak tökéletes lehet. - indultam el az oldalán.
Igazam lett. Hatalmas sarokkáddal, kétszemelyes mosdóval és nagy zuhanyzóval. Plusz volt egy üres szoba.
- Én soha többé nem akarok költözni. - jelentette ki mosolyogva - Ez maga a tökély. De mindez nélküled nem volna ilyen tökéletes.
- Felhívod őket? - néztem rá.
- Meg kellene köszönni. - motyogta a telefonját magához véve.
Míg a szüleivel beszéltünk a nappaliban ültünk. Nem győzte hangsúlyozni mennyire boldog, hogy ilyen lakásban élhet velem. Hogy leginkább miattam aggódott a lakás állapotát illetően. A legjobbat akarta nekem és annál is jobbat kaptam.
