Hiromi - Hideg, mint a jég (Új Változat)

Háromszázhetes terem

Lángoló tűzzel mögöttük megérkezett Daisuke és Wakame is. A lány fáradtan azonnal ledobta magát az egyik székre.
- Üdvözlöm! Ön a 310 es teremben tartózkodik! Kérem várjon még egy emberre. - mondta be a kislányos hang.
- Csak 7 ember fér ide. - magyarázta Sakae.
- Láttuk, a többibe szintén. - mondta Hazel.
- A 309 és a 305 - s terem betelt! - harangozta be a kislányos hang.
- Már csak a 307 es maradt. - mondta Hazel lehangoltan.
- Hol van Hiromi? - kérdezte Daisuke.
- Katsuyát keresi. - vágta rá Masashi.
- Segítek neki! - ajánlotta Daisuke.
- Ne csináld! Már csak egy hely maradt, elfogják foglalni! - ellenkezett Wakame.
- Majd akkor a 307 es terembe megyek, de nem hagyom cserben a többieket! - hagyta faképnél az elképedt lányt.

Hiromi a Reaperrökkel vesződve nagy nehezen végül rá talált Katsuyára, akit szintén azok tizedeltek.

- Hol van Rumikó? - kérdezte Hiromi.
- Leszakadtunk egymásról! Sikítva elfutott Tsunéval! - válaszolta Katsuya.
- 310 es terem, hátul, bal folyosó! Siess, majd én kézhez kerítem Rumikót! - vállalkozott Hiromi.
- Vigyázz magadra! Többiek? - kérdezte Katsuya.
- Már mindenki ott van! - nyugtatta meg a lány.
- Helyes! Mennyi hely maradt? - tudakolta a macska.
- Azt hiszem ott már sehány..,de 4 terem van összesen, ha nincsen menj a másikba! - sietett gyors válasszal Hiromi.

Katsuya bólintott, majd sok sikert kívánva tovább ment a bal folyosóra. Kifelé menet Daisuke összeakadt néhány támadóval, akik lelassították. A helyzetet nagyban súlyosbította Rumikó köddé válása, és a termek rohamos megtelése.
- Vajon hol lehet ez a lány? - kanyargott Reaperrökkel a nyomában Hiromi az elágazásokban.
- Hagyj békén! - sikította sírva Rumikó tőle már egészen közel.
Hiromi ennek a hangnak nagyon megörült, végre rá talált barátjára! Rumikó a sarokban összekuporodva sírt és könyörgött, hogy menjenek el onnan a Reaper - ök, akik már nagyon mély vérző sebeket ejtettek bőrén a kaszákkal.

Hiromi igyekezett elkergetni őket, ám azok megérezték a hó hidegségét, majd azonnal a tüzes vasvillákra fordították fegyverüket.
Jégpáncélja újból elolvadt, de az abból keletkező víz sem hatott rájuk.
- Fuss! 307 es terem, bal folyosó, hátul! Én feltartom őket! - szólt barátjának Hiromi.
- Nem megy! - mutatott szét szabdalt lábára Rumikó.
- Lábra kell állnod! Különben mindketten itt maradunk! - szólt rá Hiromi.
- Nem megy! - hajtogatta tovább Rumikó.
- Muszáj! - erősködött Hiromi.
Rumikó sérült lábaira próbált nehezedni, ám azok elengedték minden alkalommal. Újra és újra a földre roskadt.
- Hol van Tsune? Válljatok egybe! - szólította a róka szellemet.
- Ő csapdába esett! Elkapták a Reaperök és elpusztították a különleges vasvilláikkal! - rázta a fejét szomorúan Rumikó.
- Jaj ne! Szóval ezért voltál egyedül! Rumikó tudom, hogy megtudod csinálni! Állj talpra! Siess! Fuss! El kell érnünk a termet, mielőtt betelik! - kérlelte Hiromi.
- Akkor hagyjatok itt! - válaszolta keserűen Rumikó.
- Megőrültél? Barátok vagyunk! Soha sem tennénk ilyet! - hezitált Hiromi.
A Reaperök eközben már teljesen hatástalanították a jeget és a havat, érezte ahogy nem bírja őket tovább feltartani. Bőréig hatoltak a vasvillák egészen csúnya égési sérüléseket hagyva maguk után.
- Mennünk kell! - sitett barátnőjéhez, majd vállára kulcsolta annak karját és erőt kifejtve húzta magával.
A nehéz tehertől sokkal lassabban haladtak, a Reaperök kedvük szerint tudták döfködni, vágni őket. A hó pedig már egyre kevesebbet ért ellenük.

Hiromi a tehertől szinte összeroskadva húzta magával barátját és közben tűrte a kaszások általi fájdalmas megmérettetést. Támadóikat lavinával söpörte odébb az útból. Az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy hatalmas hóból kezet formáljon és abba cipelje barátját, ám a Reaper - ök tüzes vasvillákkal elolvasztották, úgy tűnt élvezik a műsort. Valószínűleg érezték a két lány szenvedését, majd kitalálták belőle, hogyan közlekednek.

Végül nem maradt más választása kénytelen volt cipelni magán. Néhány támadójuk hangosan vihogott rajtuk és megjegyzéseket tettek rájuk, hogy milyen szánalmasak, illetve gyengék. Viszont Hiromi igyekezett nem oda figyelni rájuk.
- Komolyan? Az ilyenek minek lépnek egyáltalán be a csarnokba? - kérdezte fennhangon egy fekete hajú irtó vékony fiú.
- Úgyis itt maradnak! Na induljunk a 307 es terembe! - legyintett a mellette álló rövid vörös hajú lány.
- A csarnokban nincsenek barátok, bénák! - vihogott tovább közönségük.
- Nem mentek ti sehova! - mondta fenyegetően Hiromi.
Szabad kezével megpróbálta hóval foglyul ejteni őket, ám az egyik Reaper megakadályozta lángoló vasvillájával.
- Bénák! - szólt újra a csont vékony fiú, amire hatalmas nevetéssel reagáltak a többiek. 

Kacagva, lenézően tovább mentek a termekhez magukra hagyva kínlódni a két sebesült lányt.
- Menjetek utánuk! Rajta! Ne csak minket üldözzetek! - veszekedett a Reaperrökkel Hiromi.

Azok viszont el sem mozdultak onnan pusztán az érdekelte őket, hogy ott tudjanak keresztbe tenni nekik, ahol tudtak.
- Túl nehéz vagy.. Nem bírlak el..-nyögte fájdalmasan Hiromi összeroskadva a teher alatt, viszont újra meg újra erőt vett magán és feltápászkodott a földről.
- Tovább kell mennünk! - győzködte magát.
Eljutottak a bal folyosóra, ám még mindig nem ért oda Daisuke, mert akkor a 307 es teremhez özönlő tömeggel gyűlt meg a baja.
- Hiromi hol vagytok már? - kérdezte türelmetlenül a fiú, messze tőlük.
- Sikerülni fog! - élénkült fel a lány, mikor befordultak a teremhez vezető titkos elágazásra.
- Megjöttek a bénák! - fordult oda egy festett élénk rózsaszín hajú lány.
Haját gyerekesen két copfba hordta fehér színű inget viselt nyakig begombolkozva hozzá kifejezetten modern színes cukrokkal díszített szivárvány árnyalatú miniszoknyát.
- Hadd mutatkozzam be! Bénák, én Kawaii H. Kitty vagyok, a csarnok egyetlen győztese! Bizony, pápá csajszik! - sipította nyávogó hangján.

Hiromi életben nem hallott még olyan idétlen nevet, hogy Cuki Helló Kitty, de még kevésbé látott ilyen borzalmas öltözködésű lányt. Viszont nem sok ideje volt ezt közölni vele, mert villámgyorsan feléjük dobott egy óriási roppant éles dobócsillagot, ami telibe találta Rumikó sérült lábát.

- Hahahah! - nevetett fel Kitty.
Ezek után nem nagyon kedvelte azt a márkát, bosszúból hó lavinát zúdított rá. Kitty ügyesen kikerülte, amire a legkevésbé sem számított. Újabb dobócsillagot repített hozzájuk, ám azt eltudta téríteni Hiromi. Megindult a fogócska köztük és a Reaper - ök is szívesen csatlakoztak a játékukhoz.
Hiromi elengedte Rumikó - t, hogy két kézzel egyszer s mindenkorra megszabaduljon Kittytől, de a kaszások is végig őket támadták.
Barátnője fájós lábából már a földön folyt a tengernyi vér, ráadásul a dobócsillagot sem bírta kiszedni belőle.

Felnézett, s meglátta, amint tömegesen repülnek fájdalmára a Reaperök vasvilláikat csattogtatva.
- A 307 es teremben már nem maradt hármunknak hely, így sajna kénytelen vagyok megválni tőletek! - kiáltotta Kitty majd eldobott 6 darab rózsaszín dobócsillagot Hiromira célozva, szerencsétlenségére elvétette. A Reaperök fegyverét találta el, ami visszaverte őket. Nem bírt ki térni előlük, így céltáblaként az összes bele állt.
Súlyosan megsérült, vérezve a talajra esett össze, nem bírta folytatni útját a teremhez.
- Gyere! - szólt hátra barátnőjének.
Őt azonban teljesen körbe vették a Reaperök, védekezésre képtelenül ösztönösen egyetlen szó jutott eszébe.
- Feladom! Feladom! - kiáltotta.
Abban a pillanatban meghátráltak a Reaperök, elfordultak tőle, s a lány lábai kővé dermedtek.

- Rumikó! Ne! - futott oda hozzá Hiromi.
Kétségbeesetten megragadta karját próbálta tovább húzni. Alulról felfelé fokozatosan kő borította testét.
- Menj tovább.. - suttogta Rumikó utoljára mielőtt teljesen köve dermedt.
- Nem hagylak itt! - kiabálta fájdalmasan könnyeivel küszködve Hiromi.
A hangoskodásra felfigyelt Daisuke is, aki megverekedett a tömeggel, hogy helyet biztosítson nekik a 307 es teremhez. Kifutott a szenvedő lányhoz, majd hátulról elkapta kezét, hogy elvonszolja onnan.
- Mennünk kell.. Hiromi.. Mennünk kell.. - mondta együtt érzően.