A főnök

A zord külső

– De a mai napot is kivetted, hogy itt legyél velem.
– Ez más.
– Miért? – döntötte oldalra kérdően fejét.
– Mert téged szeretlek.

– Um... – pirosodott el kicsit Hoseok arca. – Őket nem szeretted?
– Nem igazán. Már elég régóta nem szerettem egyik barátnőmet sem.
– Akkor miért voltál velük?
– Hát... – játszadozott Hoseok tincseivel. – Kell utód, de nincs időm kapcsolatra. Egy ideje már nem is kerestem igazi társat, csak egy donort a gyerekeimnek. De erre sem volt elég időm. Túl sok a munka.
– Szóval... előttem sokáig nem is volt senkid?
– De. Lakott itt egy nő egy másik szobában. Pont akkor hagyott el, mikor te beköltöztél.
– És nem esett rosszul? – kérdezősködött tovább Hoseok.
– Nem. Ami azt illeti meglepődtem, hogy nem hagyott el korábban. Hetek óta nem szakítottam rá időt, mire elhagyott. Szóval jogos volt a részéről.
– Értem... De apukádnak is lett felesége emellett, nem? Ő hogyan csinálta?
– A szüleim sztorija maffia tündérmese nagyjából. Apám még csak építgette a birodalmát, mikor találkozott anyámmal. Pultos volt egy sztriptíz bárban, aztán később kiderült, ő volt a tulaj igazából, nem az a pali, akivel apám „tárgyalt" úgymond.
– Miért titkolta?
– Hogy komolyan vegyék. Bár azt mindenki tudta, hogy a tulaj kegyetlen, csak azt nem, hogy egy nő az. Végül nagy nehezen megállapodtak, ami nem kis feszültséget váltott ki a többi maffiánál és egy kisebb harcba torkollott egyik este. Akkor derült ki, hogy anyám a tulaj és az is, hogy mennyire kegyetlen, de ezt neked nem részletezném.
– És azonnal össze is jöttek? – fektette farkát Namra maga mellé, miközben hatalmas szemekkel figyelte a másikat, amint az tovább mesélt.
– Nem. Apám nem szerette az embereket. Kifejezetten gyűlölte mindet és nem rázta meg, ha valakit meg kellett ölnie. Kicsit pszichopata. A nőket sem becsülte sokra, ezért nem maradt meg mellette senki hosszabb ideig. Azonban anyámmal elég sokat beszéltek az üzlet miatt, mivel egymásra találtak a kegyetlenségükkel. Aztán valahogy szóba jött a család, anyám pedig elmondta, miből fakad ez az erőszakos oldala. Apámat valósággal levette a lábáról a gyerekkori sztorijával és ekkor szeretett bele. Rajta kívül máshoz sohasem kötődött igazán. Minket még szeretett, hiszen a gyerekei vagyunk és érezte, hogy ez súlyos dolog, de senki máshoz nem ragaszkodott.
– Értem... Miatta nem ragaszkodsz te se senkihez?
– De, én képes vagyok szeretni. Érzek szerelmet, szomorúságot, meg minden emberit, csak nincs időm rá, sem energiám. Én nem akarok egy olyan nőt, mint anyám. Hiába volt jó anyám, jó felesége apámnak, nem akarok egy pszichopatát. Szeretem és tisztelem, de ha olyan feleségem lenne, mint ő, én félnék, hogy álmomban egyszer megöl. Mivel egyszer már valaki megpróbálta, aki hasonlóan jéghegy volt, mint anyám fiatalon.
– Tőlem nem féltél?
– Dehogyis. Rajtad látni, mire gondolsz. Nem félek tőled. Túlságosan tiszta vagy ahhoz, még ránézésre is, hogy megpróbálj kinyírni – mosolyodott el.
– Nem tudnálak bántani – feküdt vissza Namjoon mellkasára.
– Ebben biztos vagyok, pont ezért nem félek tőled.
– És... mit tervezel velem? – hallgatta Nam szívét a hópárduc.
– Ezt hogy érted? – simogatta fejét.
– Én nem vagyok jó gyerekdonor. Nálam rosszabbat nem is találhatnál.
– Attól, hogy nem tudsz nekem szülni, még nem foglak lecserélni. Ezernyi más módon lehet gyereket csinálni, ha elhatározzuk magunkat.
– Gondolkodtál már ezen?
– Minden alkalommal, mikor lelépett egy nőm – sóhajtott nagyot.
– Akkor nem gond, hogy nem vagyok donor?
– Nem, mert sokkal jobb vagy egy sima donornál. Rég lemondtam erről, hogy bárkivel is ilyen kapcsolatom lehessen. Fájt, de muszáj volt elengednem. Viszont visszahoztad ezt. Rég nem szerettem senkit, rég nem aludtam át egy éjszakát, rég nem mosolyogtatott meg senki előtted és el is felejtettem, milyen ez. Örülök, hogy Yoongi kidobott, különben nem tudnám, milyen veled – ölelte magához a hópárducot.
– Ez jól esik. Kedves tőled.
– Hoseok, bárki mondhat bármit, de én boldog vagyok, hogy mikor hazajövök, te ott fekszel az ágyamban. Ne félj, hogy megválok tőled, mert nem fogok. Hiszen csak miattad tudok aludni, ez pedig egy olyan luxus, amit imádok.
– Én is nagyon szeretlek – bújt Namjoon nyakába.
– Megint azt csinálod, amit a múltkor? – simogatta a hópárduc hátát.
– Igen... Ez a szeretetem jele.
– Rendben, ezt megjegyzem... Dorombolsz közben nekem?
– Örömmel – adta ki magából az elégedettség hangját.