daddy's property - befejezett -

13.rész

nem olvastam át, mert lusta voltam sorry:(

Yoongi POV.

Másnap, délután keltem fel és amint az órára rá pillantottam, tudtam hogy nagy szarban vagyok..
Igaz, hogy saját céget vezetek, amit édesapám után örököltem, de az még nem jelenti azt, hogy én késhetek amennyit csak akarok. Minden cselekedetemnek ára van és ha nem dolgozok rendesen együtt másokkal, nem a munkások, hanem én fogom meg bánni.. Az ágyból - amilyen gyorsan csak tudtam - fel keltem és a szekrényemhez siettem. Amint meg fogtam egy sima fekete inget, meg egy fekete farmert, fel is vettem és le futottam a konyhába. Reggeli készítéssel nem is tököltem, vagy azzal, hogy akármit is egyek, még akkor sem, amikor Sebastian kérdezte meg, hogy mit szeretnék. Csak annyit mondtam neki, hogy Jimin még alszik, de amint fel kel, legyen neki készítve valami rántotta féle.

Miután cipőmet fel vettem, egyből autómhoz rohantam, közben pedig tárcsázni kezdtem titkárnőmet, akitől eddigre már 15 nem fogadott hívásom volt. Yoonah kontaktjára rá nyomva egyből el kezdett ki csöngeni a telefon és egy szempillantás alatt fel is vette.

-Jézusom, te szerencsétlen! Hol vagy?? Már vagy ezerszer hívtunk téged, már azon voltunk, hogy be jelentjük a rendőrségen, hogy el tűntél! Annyira aggódtunk Min Yoongi!-mondta Yoonah aggódalmasan, én pedig egyből rosszul éreztem magam.

-Ne haragudj Yoonah.. Tudom, hogy ez nem elég és hogy el basztam most, de kérlek ne haragudjatok rám.. Tegnap Jimin és én.. Csináltunk valamit és eléggé későn feküdtünk le, eskü nem terveztem, hogy el alszok!-mondtam és nem is érdekelt, hogy most konkrétan Yoonah arcába mondtam, hogy meg dugtam egy palit, mert hát Ő tudja, hogy eléggé a fiúkhoz hajlok..

-Én azt értem kedves Yoongi, de ez akkor sem jelenti azt, hogy teljesen ki bújhatsz a felelősség alól!-mondta egy fokkal halkabban Yoonah és hallatszódott, hogy egy kicsit meg is nyugodott.

-Tudom Yoonah, hogy felelősséget vállalnom kell és ezzel nincs is semmilyen bajom, nekem azzal van bajom, hogy aggódtatok miattam, mert idióta voltam.. Tényleg sajnálom..-a végét már majdnem hogy suttogtam, de hát ilyen ez, ha egy jó barátomat meg bántom vagy akármi. Yoonah egyik legjobb barátnőm és tényleg neki mindent el lehet mondani. Középiskola óta ismerem és semmi pénzért nem adnák túl ezen a barátságon..

-Ahj Hyung..-mondta Yoonah és rednesen láttam, ahogyan homlokom csapja magát.-Jó figyelj. Meg próbálom neked ezt el intézni, de tudd, hogy ez az első és utolsó ilyen!-mondta és el képzeltem, ahogyan éppen fel emeli mutatóujját fenyegetés ként. Egy kisebb mosollyal arcomon bólintottam egyet, még akkor is, ha tudtam, hogy Yoonah ezt nem láthatja.

-Rendben, köszönöm Yoonah. Körülbelül tíz perc és bent vagyok.-mondtam mosolyogva, Yoonah pedig bele kuncogott a telefonba.

-Rendben Mr. Min, de siessél ám!-emelte fel a hangját újból, majd mind a ketten fel nevettünk és le tettem a telefont.

-----

A cég bejáratán ki lépve, egy nagy levegőt vettem, majd fel néztem az égbe és be csuktam szemeimet. A levegőt ki fújva, ki nyitottam szemeimet, majd az autóm felé indultam.

-Yoongi!?-amint meg hallottam a nevemet, heves forgásba kezdtem és hirtelen meg is álltam. Balról jobbra néztem, de senkit se találtam, aki ismerős lett volna.. Mikor már kezdtem volna újból sétálni, újból hallottam egy kilátást.-MIN YOONGI! ÁLLJ MEG OTT HELYBEN!!-egyik szemöldökömet fel húztam és vártam. Már kezdtem eléggé türelmetlen lenni, mikor is valaki hirtelen meg lökött.. Eléggé erősen..-Téged is lehet még élve látni?-kérdezte a most már nagyon is ismerős hang, én pedig egy magy sóhajt vettem.

-Neked is szia, kedves Solar.-mondtam unottan, miközben meg forgattam szemeimet, Solar pedig fel nevetett.

-Hogy vagy? Régen láttalak!-mondta, miközben karját nyakam köré dobta és le húzott saját magasságába.-Nem is kerestél.. Milyen barát vagy te??-kérdezte és ki dugta alsó ajkát, mire én csak el toltam magamtól.

-Hát ha egy idegesítő emberrel hozna téged össze a sors, lehet hogy te is így tettél volna.-mondtam kisebb mosollyal arcomon, Solar pedig nagy szemekkel nézett rám.

-Micsoda?? Ki az az idegesítő ember az életedben? El intézem neked!-mondta, miközben fel tartotta karjait és ütő pozícióba állt, mintha valaki bármikor is meg támadná őt.

-Nem tudom, talán nézzél bele a tükörbe??-mondtam neki, Solar pedig óvatosan meg lökött.-Csak viccelek, ne aggódj.-mosolyogtam, Solar pedig ugyan úgy mosolyogni kezdett.-Nagyon el vagyok foglalva a céggel, mióta le érettségiztünk, hogy őszinte legyek..-szemeimet meg dörzsöltem és egy mély levegőt vettem. Solar egyből ki dugta alsó ajkát, majd a. földet kezdte el nézni.

-Az nem jó..-motyogta orra alatt, én pedig bele egyezés képpen bólintottam egyet.-Menjünk el valahova! Hozzuk be az el maradt éveket!-mondta boldogan, miközben karomat meg fogva kezdett el húzni valahova, én pedig egyből meg álltam.-Mi a baj?-kérdezte, én pedig már szólásra nyitottam volna számát, de Solar meg előzött.-Nem akarsz az egyik legjobb barátoddal együtt kajálni??-akadt ki, mire én meg fel nevettem és meg ráztam fejemet.

-Nem erről van szó Solar. Vár valaki engem otthon.-mondtam neki mosolyogva, Solar pedig egy pillanatra ki nyitotta száját, majd meg ölelt.

-Jézusooooom!! Ki az?? Mesélj el mindent!!-mondta izgatottan, én pedig meg ráztam fejemet mosolyogva.

-Majd el mondok mindent, de most sietnem kell haza.-Solar arcáról a mosoly egyből le hervadt, és pedig hátba veregettem.

-De a telefonszámodat akkor add meg!!-mondta, miközben fel mutatta mutató ujját. Mosolyogva bólintottam egyet, majd a telefonját el kérve írtam bele a számomat.
Miután el köszöntem, az autómhoz siettem, hogy mihamarabb haza jussak, de az autónál egy kisebb meg lepetés ért engem..

Mivel Jimin ott állt az autó mellett..

-Nahát Minie.. Nem tudtál várni otthon?-kérdeztem egy kisebb pimasz mosollyal arcomon, mire Jimin rám nézett és vissza le a földre. Egyik szemöldökömet fel húztam, majd az autót ki nyitottam a kulcsal.-Van valami baj Jimin?-kérdeztem, Jimin viszont csak meg rázta fejét.-Szavakkal szeretném ha válaszolnál.-mondtam neki, miközben arcát szugeráltam. Jimin viszont csak be ült az autóba és várta, hogy én is be szálljak.

Az autóba be szállva Jimin arcára néztem, majd vártam. Egy kis idő elteltével Jimin is rám nézett.

-Nem akarsz meg indulni?-kérdezte, miközben meg forgatta szemeit és vissza nézett az ablak felé.

-Park Jimin.-mondtam Jimin, pedig fel sóhajtott.

-Mi van?-kérdezte, miközben rám sem nézett.

-Ha haza érünk, beszélünk.-mondtam, Jimin pedig meg rántotta vállát. Az autót be indítottam, majd el indultunk haza. Az egész út csendesen telt el, ami eléggé irritáló volt, főként azért is, mert ideges voltam, másrészt pedig mert Jimin általában olyan kis beszédes, de most meg..

Amint a házhoz értünk, Jimin ki szállt az autóból és be csapta maga után a kocsi és a bejárati ajtót is.
Egyből utána indultam és amint meg láttam, hogy el indult fel a lépcsőn, utána szóltam.

-Nem arra van a kanapé.-mondtam neki, Jimin pedig egy nagyot sóhajtott, majd vissza fordult és a kanapéhoz érve le vágta rá magát.-Szóval..-indultam meg a kanapé felé, miközben Jimin csak maga elé nézett egy eléggé mérges és irritált tekintettel arcán.

Amint elé léptem és rá néztem, Jimin egyből meg forgatta szemeit és be harapta alsó ajkát. Egyik szemöldökömet fel húztam, majd le hajoltam Jimin szintjére, hogy szemtől-szembe legyünk és hirtelen arca után kaptam, amit erősen meg szorítottam, majd fejét velem szembe fordítottam, hogy a szemeimbe nézzen és ne a sarokba.

-Soroljuk fel szépen, miket is csináltál..-