4 Dimenzió |Woozi ff|

4. rész

A gyűrűt szorongatva ültem fel az ágyamba. Körülnéztem, hátha találok valami szokatlant, hisz máshol voltam. Felemelem kezemet és egy képet vélek felfedezni benne.
-Úgy emlékszem nem hoztam el semmit sem a gyűrűmön kívül.-értetlenkedem, de jobban szemügyre veszem a kis papírkát.
Jobban megnézem és kikerekedett szemeimet megirigyelték volna a konyhában lévő tányérok. Meglepődésem oka nem volt más, mint az, hogy én és Woozi voltunk rajta. Nem emlékszem semmi olyasmira, hogy lefotózott volna valaki.
Megnéztem a hátulját amin nem volt semmi. Pislogtam egyet, aztán arany betűkkel kezdte el "saját maga írni" a szöveget-azaz a kép.

"1-es Dimenzió kész. Jöhet a 2-es"

Olvastam el a kis szöveget.
-Érdekes.-motyogtam magam elé. Ez nem minden napos dolog, azt meg kell hagyni.
Egy pár percig még néztem a képet, majd kopogásra lettem figyelmes. A hirtelen jött hang miatt egy kicsit megugrottam, aztán gyorsan elraktam a párnám alá a képet és a gyűrűt.
-Ri, gyere, kész a kaja.-tájékoztat anyukám, eme fontos hírrel.
Teljesítettem kérését. Körül néztem és a húgom...nem mozgott. Közelebb mentem hozzá és elé álltam. Csettintettem az arca előtt, de semmi.
-Joo?
Semmi reakció. Már ott tartottam, hogy megnyomkodom az arcát, de egy kezet éreztem meg vállamon.
Gyorsan hátra fordultam és egy ismeretlen fiúval találtam szembe magam.
-Mennünk kell. Most!
Nem hagyja, hogy reagáljak, csak megfogja csuklóm és felrángat a szobámba.
Értetlen fejjel nézek rá.
-Most meg mire vársz? Vedd fel a 2-es gyűrűt.-hangja ideges. Még mindig egy helyben állok, így még jobban felforr az agyvize az előttem álló személynek.-Lebutítom neked, hátha megérted. Fogd meg azt a kerek és fekete színű tárgyat és húzd fel az ujjadra!-kezd el lassabban beszélni. Mintha egy földönkívüli lennék, aki nem ért a földi nyelven.
-Miért fogadnék neked szót?-flegmázon én is, de lehet ezt nem kellett volna, mert megfogta újra a csuklómat és az előzőnél is jobban szorította.
Megfogta a fekete gyűrűt és felhúzta az ujjamra. Megjelent egy fekete portál amin belökött,-ezért térdre estem-így seperc alatt egy sötét és rossz hangulatú helyre csöppentem, ahol égette a kezeimet a talaj.
Az ismeretlen alak az államnál fogva felemelte a fejemet-kicsit sem erőszakosan-és még mindig vészjósló tekintettel megszólalt.
-Ha jót akarsz magadnak, akkor most szó nélkül követsz engem. De ha azon kaplak, hogy szökni próbálsz, nagyon megbánod!
A sírógörcs szélén voltam, de végül bólintottam. Végülis nem volt más választásom.
-Csodás.-elengedte az államat és egy bilincset erősített rá mindkét kezemre, amin volt egy hosszú lánc is. Elég hangulatos volt, mert egy olyan érzést kaptam ettől, mintha egy körözött bűnös lennék.

Egy olyan öt perc séta után egy hatalmas kastély elé értünk, ami olyan sötét volt, mint ez a személy itt mellettem. Viccet félre téve a kapu előtt megállított minket az egyik őr.
-Hansol herceg.-hajolt meg jó mélyen aki köszönt és már nyitották is a hatalmas márvány kapukat.
-Ha jót akarsz, csendben maradsz!-nézett rám bosszúsan.
Beljebb mentünk és szemem elé tárult a gyönyör tárháza.
Azt hittem most dobok egy hátast. Gyönyörű volt belülről ez a villának nevezhető épület. A számat is úgy kellett csukva tartanom.
Igaz nem valami vidám színekben pompázott és látszott is rajta, hogy gondoskodnak a tisztaságáról, de lélegzet elállító volt.
A fekete oszlopokat vörös és arany színek váltogatták egymást csíkokban. A falak szintén feketék és arany színű csillogás van rajta(arany színben csillognak a falak, na).
-Vigyázz, mert a végén belerepül valami.-szólalt meg gúnyosan Hansol, én meg becsuktam a számat, pedig direkt figyeltem, hogy ne történjen ez meg.

Bementünk egy terembe, ahol egy hatalmas trón szék volt. És egy férfi ült rajta.
Most komolyan ennyire levannak maradva a korral?-kérdeztem magamban.
Amint a trón elé értünk, eltűntek a kezeimről a bilincsek. Mondjuk ez egy megkönnyebbülés volt, de kevesebb mint egy másodperc alatt már a földön térdeltem.
-Mi folyik itt?-néztem fel dühösen Hansolra.
-Nem meg mondtam, hogy csendben maradsz?!-rúgott belém, ami kicsit sem volt kellemes.
-Vernon!-szólt rá egy ismerős hang.-Tudod, hogy ilyet csak én csinálhatok!-kezdett el gúnyosan nevetni.
Undorodva néztem a földet, majd egy cipőt véltem felfedezni látókörömben. Lassan, de felnéztem és egy Woozi-val találkozott a tekintetem.
-Woozi?-mondtam ki ezt az egy szócskát és már mosolyogni kezdett.
-Igen kicsim, de ne itt beszélgessünk.-megfogta kezemet és egy másik szobába teremtünk.
Körül néztem volna, de csak volna, mert egy fekete hajú és szemű JiHoon hajolt az arcomba, így a személyes teremet tönkretéve.
-Látom rajtad, hogy már régóta nem aludtál.-dönti oldalra fejét, ezzel egy ijesztő, de mégis cuki arcot felvéve.-Pihenned kellene, nem szeretem az energia mentes embereket. Nincs benne semmi izgalom.-furcsa tekintettel néztem rá. Milyen energia? Mi van az izgalommal?
-Nem értem miről beszélsz.-alig bírtam megszólalni, mert már bandzsítanom kellett, ahhoz hogy beletudjak nézni a szemeibe.-Belelógsz az aurámba.-közlöm vele az egyértelműt.
Újra felnevet és-szerencsére-hátrébb lép egyet.
-Itt én vagyok a király.-mutat fejére, majd ott terem egy korona a fején.-És te leszel a királynőm édes.-kacsint egyet kiéhezve(?).
Teljes ellentéte a másik JiHoonnak. Ez lenne a rosszabbik énje?

Pár perc után újra megszólalt:
-Figyelj kicsim...-mi ez a becézgetés? Nem tudja a nevem?-most itt hagylak egy picit. Holnapra csak kialszod magad.-mondta, majd azzal a lendülettel ki is ment.
Az első két percben semmi bajom nem volt, de aztán eszembe jutott, hogy a gyűrű nem fogja sokáig bírni.
Végül körülnéztem és egy ágyat véltem felfedezni.
Először hülyeségnek gondoltam és megindultam az ajtó felé, hátha nyitva van. Nincsen szerencsém. Nem volt nyitva, ablak sincs(?). Gondolkodtam még egy kicsit, aztán eszembe jutott, hogy simán levehetem a gyűrűt.
-Ez hogy nem jutott eddig eszembe?-sóhajtottam egy nagyot, aztán leakartam venni, de nem ment.-Ne szórakozz velem.-kezdtem kétségbe esni.
Kis idő elteltével meguntam az ujjam ráncigálását és hagytam az egészet.
-Ezt nem hiszem el.-ránéztem az ágyra. Kénytelen voltam pihenni.
Oda sétáltam és lefeküdtem aludni...