A srácokkal egyenesen a tornaterembe futottunk ahol megpillantottuk drága vezérünket amint éppen a pufók srácon ül, aki a földön fekszik. Láttunk még pár srácot szintúgy elterülve a földön és Hyunsoo-ékat, akik rajtuk röhögnek.
-Mi ez itt? – néz végig mindenkin Jihyuk.
-Nem kellett volna hívnunk titeket. – mosolyog Doil. – Byunghee végzett mindegyikkel.
-Egy jó kis show-t hagytatok ki. – nevet a kis törpe Kyungjong.
-Ez nem vicces. – förmedek rá. – Ha az igazgató ezt megtudja...
-Mit idegeskedsz? – öleli át a vállamat Hyunsoo miközben végignéz a földön fetrengő bagázson. – Ezek egy szót sem mernek majd szólni.
Sóhajtok egy nagyot, de nem szólok többet. Közben Byunghee leszáll a szerencsétlen srácról, majd felrántja a földről azt, amelyik még valamelyest tud mozogni.
-Te velem jössz. – vigyorog rá a vezérünk. – Megkívántam egy kis csokit.
Azzal Byunghee egyenesen a suli büfééig vezeti a srácot, akinek minden édességet ki kell fizetnie, amit a vezetőnk vásárol. Mindannyiunk kezébe belenyom egy csokit, a többit pedig az osztálytermükbe viszi.
Ezt követően szünetben beültünk az egyik terembe, ami tele volt számítógépekkel és a szabály ellenére mi szerint nem lehet ételt bevinni oda, ott kezdtük el rágcsálni az édességeket. Mindannyian befészkeltük magunkat az egyik gép elé és elkezdtük nézegetni a Jung Sang gimi egyenruhákat. Egy teljes hetünk van beszerezni őket, de ha ez nem sikerül mehetünk a levesbe.
-Hogy lehet egy egyenruha ennyire drága? – háborog Hajin. – 230000 won?
-Heten vagyunk, tehát az összesen...1610000 won. De hát ez rengeteg. – számolom ki gyorsan fejben mire a fiúk hüledezve nézegetik tovább az egyenruhát.
-Hagyjuk itt a sulit. – mondja Hyunsoo mire hozzávágok egy snickers csokit.
-De most komolyan...mit fogunk csinálni? – vakargatja fejét a törpe.
-Á, ez rohadtul idegesítő! – kiáltja el magát Byunghee.
-Állandóan ebben kéne bejárnunk? Ez normális egyáltalán? – áll fel az asztaltól Jihyuk egy nyalókával a szájában.
A következő óránkat is kihagyjuk annak érdekében hátha eszünkbe jut valami megoldás. Körülbelül egy óra múlva felvetek egy ötletet, ami nem igazán tetszik a fiúknak.
-Mi lenne, ha elmennénk dolgozni?
-Meghibbantál? – mered rám Hajin.
-Nincs más választásunk. – sóhajtom. – Muszáj lesz, különben én mehetek Amerikába ti meg az utcára.
-Sajnos igazat kell adnom neki. – mondja Doil.
A srácok ugyan bosszankodva, de belemennek a dologba. Már csak azt kell kitalálnunk ki, mit és hol fog dolgozni.
*
2 nap elteltével mindenki talál "melót." Már ha azt lehet melónak nevezni, hogy Byunghee, Jihyuk és Doil a billiárdteremben csalják ki a pénzt az emberektől. De most az egyszer ebbe is beleegyezem mivel tényleg nagyon fontos, hogy beszerezzük azokat a nyomorult egyenruhákat. Egyébként nagy meglepetésemre Hajin és Kyungjong egy kisboltban lesznek kasszások, ami ugyan nem sokat fizet, de most minden pénz számít. Hyunsoo a szülei bárja előtt gitározik és énekel. Ő kerek perec megmondta, hogy nem fog dolgozni sehol. Inkább az utcán fagyoskodik...Hát végtére is ő tudja. Én Wookyung-nál kaptam munkát a fodrász szalonban. Nem nagy cucc, csak a hajat kell felsöpörnöm, meg néha le kell mosnom a tükröket és ennyi.
STAI LEGGENDO
Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!
Fanfiction"Futok érted, majd felébredek." "Szeretlek, majd felébredek." "Egy dal neked, majd felébredek."