A napokban rendszereztem a régi papirokat és a párom iratai között találtam egy levelet ami nekem volt címezve, rajta a dátum 2012.08.24 a halála előtt pár hónappal írta és gondoskodott róla, hogy egyszer megtaláljam! Mintha tudta volna előre azt,hogy ez egyszer a kezembe fog akadni..
Kíváncsi voltam ezért kibontottam,hogy elolvassam de az első pár sor után elszorult a torkom... ez állt benne:
" Ne félj, nem hagylak el, csak most már nélkülem kell élned... és többé nem fogsz látni sem.... de mindig érezni fogsz, ott belül.... Ne félj, ha szükséged lesz rám, hidd el, ott leszek veled...Ezután neked kell csinálni mindazt, amit eddig én tettem. Neked kell kicserélni az izzót, ha kiég. Ha valami meghibásodik észre kell venned, és a szerelőt is neked kell kihívni....Az autót is vidd el néha szerelőhöz, hogy biztonságban legyél....És ne felejtsd el megrendelni télre a tüzelőt... Az asztalt ne terítsd két személyre...de ott fogok ülni veled szemben, ahogyan eddig is.. És ha majd jön valaki, aki szeret és te is szereted őt, akkor legyél nagyon boldog vele! ...Emiatt ne érezz lelkifurdalást,! Szeresd! Azzal, hogy szeretni fogod őt, nem fogsz engem megcsalni...Ez az élet rendje... Ne haragudj rám azért, hogy elmegyek és kérlek ne sírj ha hiányzom, mert az fáj nekem is. Történjen bármi, tudnod kell: én mindig ugyanúgy szeretlek..."
Óriási fájdalmában is volt annyi ereje, hogy megpróbáljon felkészíteni arra az időre, amikor Ő már nem lesz mellettem...
Ezek után már biztos vagyok benne, hogy a szerelem a síron túl is tart!
