Megtalállak! (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

10. fejezet

Hoseok

Ostobaság tudom, de nem tehetek ellene, tetszik az a lány, borzasztóan. Sosem hittem volna, hogy létezik ilyen, de mikor megláttam, képtelen voltam levenni róla a szememet. Jungkook-ah hajnalban, ha ideje engedi elmegy edzeni, ami nekem mindig is gyanús volt, mert pont ő az aki a legjobban szeret aludni.

Követtem, csúnya dolog, de megtettem, bár Jimin-ah miatt nagyon óvatosan kellett elhagynom a szobánkat, mert minden neszre felébred, és az a rohadt ajtó is nem pont akkor nyikorog, mikor én ki akarok settenkedni? Naná, hogy nem az edzőterem felé vette az irány, hanem le a kocsijáért, és tudtam, hogy hol kell őt keresem. Az ügynökségen. Lehetnék olyan naiv, hogy azt hiszem, az edzés alatt a táncokat érti, de korán sincs így, mert azóta megy ez nála, mióta Minhee-ssi itt van. Féltékeny voltam, láttam a kölyök arcát, ahogy figyeli azt a lányt, nem tudom mi ez nála, de érzem, hogy komoly, csak mivel ő félénk, szerintem sosem fogja megtenni azt a bizonyos első lépést, ami az én szemszögemből szerencse.

- Merre jártál ma reggel? - faggattam, mire az ásványvizet, amivel éppen a szomját oltotta volna, kis híján a stúdióba lévő műszerfalra köpte.

- Hogy... - fuldokolt – mondtad? - vágta hátba Yoongi hyung, merő segítőkészségből. - Kösz, már a tüdőm is leszakadt – húzódott el a barátja tenyerétől.

- Én csak segíteni akartam, nehogy megfulladj itt nekem – vigyorgott, látszott rajta, hogy élvezte is.

- Szóval? - nem álltam le a kérdezősködéssel. Az új albumunkat már felvettünk, de mi már a következőre dolgozunk, saját magunk készítjük el az alapokat, hogy majd tálaljuk a nagy főnökség felé. Ők lesznek azok, akik engedélyezik, és csiszolnak még rajta, azért ők még mindig profibbak, de minket sem kell lebecsülni. - Szerintem, ott egy kicsit változtasd meg a hangszínt – jeleztem Namjoon-ssi felé.

- Igazad lehet – bólintott rá, és teljesen a monitorra tapadt. Vagy legalábbis azt hittem. - Merre csavarogtál? - kérdezte ő is, miközben a javaslatommal korrigálta a zenét.

- Én... én sehol – makogott. - Edzeni voltam.

- Persze, és hol edzel? - kérdeztem tovább, mert azt akartam, hogy bevallja a többieknek miben is sántikál, hátha, akkor a többség majd leállítja. Nem gonoszságból, csak azért lássuk be, nem éppen címlapra való lenne.

- Táncolok – nyögte, és láttam, hogy gyöngyözik a homloka. Nagyon hamar zavarba lehet hozni.

- Mond, hogy nem Minhee-ssi után koslatsz? - vágta le Jin hyung. Erre Namjoon-ssi is megfordult a széken.

- Kérlek, ugye nem? - fonta karba a kezét, mivel a hallgatás beleegyezés. Namjoon-ssi feszülten túrt bele a hajába. - Mi ez nálad, Kookie? Bajba akarsz kerülni? Vagy még rosszabb, azt szeretnéd, ha őt bántanák?

- Nem, dehogy! - tiltakozott azonnal. - Én csak... nem tudom.

- Nagyon tetszik neked, mi? - érintette meg a vállát Jimin-ah. Kösz, még biztasd is!

- Nem tudom – válaszolta. - Srácok, fogalmam sincs mit érzek. Négy éve megállás nélkül figyelem, minden szöuli koncertünkön felbukkant, sosem jött oda hozzánk, mégis ott volt. Most meg mikor megláttam... - sóhajtotta. - Össze vagyok zavarodva!

- Felejtsd el őt – kérte Jin hyung. - Nem csak neked, de neki is jót teszel ezzel. Aranyos és szép lány, de... hadd ne ragozzam.

- Jó, igazatok van – sóhajtotta. Én meg elégedetten mosolyogtam. Nekem is tiltott gyümölcs, de valamiért olyan érzésem volt, mintha Jungkook-ah nagyobb eséllyel indulhat mégis.