7. Az a borzalmas éjszaka...

10 0 0
                                    

Másnap sikerült beszereznünk az egyenruhákat így hétfőn már azokban baktattunk fel az iskola lépcsőin. Mondanom sem kell, hogy a diákok ismét csak megbámultak minket és olyanokat suttogtak egymásnak, hogy "azta de jól néznek ki, milyen helyesek" vagy az én esetemben pár fiú megemlítette mennyire jól áll nekem a piros kockás szoknya.

*

A harmadik óra utáni szünetben kerestünk egy üres termet ahol megebédelhetünk. Miközben én az egyik pad tetején fújkáltam a forró kimchi-met addig a fiúk vagy egymást püfölték szórakozásból vagy firkáltak a táblára. Pár perc elteltével hirtelen nyitódott az ajtó. Meglepetten figyeltem, ahogy Byunghee berobog rajta, a múzsáját maga után rángatva.

-Meghoztam az én múzsámat. – vigyorog.

Hajin füttyentett egyet a csinos lány láttán. Kezet is akart vele rázni, de Byunghee beleköpött a vörös tenyerébe így a lány inkább nem ért hozzá Hajin-hoz.

-De miért hívsz múzsának? – néz rá Byunghee-ra a lány. – Még mindig nem értem...

-A múzsa olyan, mint egy hercegnőnek a szerelmétől egy gyűrű. – ábrándozik el Hyunsoo. – Ez csak fantázia. A lényeg a szépség.

-Á, szóval csak azért vagy velem, mert szép vagyok? – méregetem a fiút hunyorogva mire ő nevetve átölel.

-Más szóval Byunghee-nak ő a múzsa, mint egy dobosnak Lenny Kravitz. Az a szép haj azokkal a fürtökkel. – mondja Hajin majd a lány felé fordul. – De hol vannak a te fürtjeid?

-Inkább mint Layla, a hősnő a dalban, írta George Harrison a feleségének. – magyarázza Jihyuk.

-Layla Eric Clapton-tól van. Eric Clapton írta George Harrison feleségének. – helyesbít Doil mire a fiúk kinevetik Jihyuk-ot. – Ő és a feleség elszöktek, de addig mind barátok voltak.

-Csak én nem vágom, hogy ezek miről beszélnek? – fordulok a lány felé, aki nevetve megrázza a fejét. – Egyébként Park Oceane vagyok. A többieket inkább be sem mutatom. Felesleges.

-Im Sooah. – biccent felém mosolyogva. – Örülök, hogy megismerhettelek titeket, de most mennem kell.

Azzal el is indul az ajtó felé, de Byunghee hirtelen a keze után kap majd Sooah nagy meglepetésére megharapja a csuklóját.

-Mit csinálsz?

-Ez lesz a jeled, ami azt mutatja, hogy az én múzsám vagy.

A lány pislog párat, majd gyorsan elhagyja a termet. Byunghee pedig vigyorogva örömtáncot lejt aztán szúrós szemmel a fiúkra mered.

-Lefoglaltam. – mondja, mire kitör belőlem a nevetés.

*

Már az utolsó óránknak is vége. Éppen a második emeleti folyosón ácsorgunk ugyanis Byunghee már vagy tíz perce elment vécére és még azóta sem dugta ki onnan az orrát. Jihyuk arcán látni lehet a nyugtalanságot.

-Félsz, hogy belefulladt a klotyóba? – nevetek, de azonnal elkomorulok, mikor a magas fiú rám mered.

Pár percig még maradunk a folyosón hátha megjelenik hűn szeretett vezérünk, de Jihyuk hamar megunja a dolgot és elindul a második emeleti vécék felé. Mikor odaérünk, kissé furcsálljuk, hogy a fiú vécé előtt három nagyobb darab srác áll. Először Doil az, aki próbál bemenni a mellékhelységbe, de a gorillák azonnal visszalökik.

-Mi folyik itt? – mered rájuk Jihyuk, de egyik sem válaszol.

A srácok kisebb lökdösődésbe kezdenek, de nem mernek balhézni. Szerencsére eljutott az agyukig, hogy ha nem tudnak viselkedni, repülünk a Jung Sang-ból. Néha-néha azért hátrébb kellett húznom Hyunsoo-t és Hajin-t, de szerencsére Byunghee nemsokára meg is jelent az ajtóban így fellélegezhettem.

-Mit csináltok itt? – vigyorog ránk a vezérünk.

-Inkább te mit csináltál odabent? – csapok a vállára majd észreveszem, hogy az egyenruhája csapzottan és kissé vizesen lóg rajta. – Mi történt veled? Jól vagy?

-Igen, jól. – bólogat mosolyogva. – Csak azzal a Pyojoo gyerekkel beszélgettem. Az a szerencsétlen barom együtt akar lenni...

-De miért vigyáztok így rá, hülye barmok? – pöcköli meg Hyunsoo az egyik gorilla arcát mire az nekivágja a falnak, de a szerelmem csak nevet rajta.

-Emberek ez egy tiszteletre méltó iskola. – lép ki Pyojoo a mellékhelység ajtaján majd ránk mered. – Van rá esély, hogy ez hamarosan magától értetődik.

-Ő a szar ebben a tiszteletre méltó iskolában. – suttogja Byunghee mire röhögve ott hagyjuk a gorillákat és vezérüket.

*

Éjszaka van, körülbelül 11 óra lehet. Én az ágyamban fekszem, miközben a telefonomat nyomkodom, Hyunsoo pedig próbálja behangolni a gitárját. Már éppen szólnék neki, hogy jó lenne már elmenni zuhanyozni, de abban a pillanatban megcsörren a telefonja. Ő ügyet sem vet rá, de én azért megnézem, hogy ki lehet az ilyen későn. Ez a barom még a szüleinek sem venné fel a telefont.

-Jihyuk az. – nézek a kijelzőre.

-Felveheted, ha akarod. – mondja vállat vonva.

Fel is veszem, de pár másodpercig nem hallok semmi mást csak kétségbeesett lihegést.

*-Jihyuk...minden rendben?

*-Siessetek gyorsan! – kiáltja mire Hyunsoo felvont szemöldökkel mered a telefonra. – Byunghee bajban van!

*-Mi?! – pattanok fel az ágyból. – Mi történt?! Hol van most?!

*-Fogalmam sincs! Kaptam tőle egy hangüzenetet...Nem ez a lényeg! A többieknek már szóltam! Siessetek, a bárnál találkozunk!

-Mi történt? – teszi le a gitárját Hyunsoo mikor leejtem a telefont a szőnyegre.

-B-Byunghee...valami baj van! Kapd össze magad! Jihyuk azt mondta siessünk a bárhoz!

Ő is azonnal felpattan. Gyorsan magunkra kapjuk a kabátunkat meg a cipőnket és rohanunk is a megbeszélt hej felé. Rettentően ideges vagyok. Jihyuk...és ahogyan beszélt a frászt hozta rám. Remélem, hogy Byunghee jól van és csak vaklárma volt az egész.

Pár perc alatt meg is érkeztünk a bár elé ahol a többiek már vártak ránk. Míg mi távol voltunk Jihyuk bemérte a vezérünk telefonját így megtudtuk, hogy pár utcával lentebb kóvájog valahol ahol nagy veszélyben van.

Szélsebesen elkezdtünk futni a kis utca felé ahol az a barom lehet. Mindvégig a nevét kiabáltuk hátha valahol megjelenik, de nem találtuk sehol. Kis idő elteltével Jihyuk azt találta ki, hogy váljunk szét így hát én, Hyunsoo és Kyungjong balra vettük az irányt míg Jihyuk, Hajin és Doil jobbra futottak.

Pár percig megállás nélkül rohantunk mikor is elértük a főutat. Megláttuk a többieket a másik oldalon és Byunghee-t is, aki tőlünk húsz-harminc méterrel távolabb bukdácsolt. Sötét volt ezért alig láttunk belőle valamit, de amikor az egyik utcai lámpa alá ért a szívem egyre gyorsabban kezdett dübörögni a mellkasomban. Byunghee feje vérben úszott és a kezein is horzsolásokat véltünk felfedezni. Ő nem látott minket, de a másik oldalon ácsorgó három fiút észrevette így feléjük bukdácsolt. Ahogy rálépett az útra láttuk, ahogy a fiúkra vigyorog majd...egy hatalmas csattanás...

Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora