- ♡ -
A karjai között tartván a zokogó lelket dédelgette, míg lágy cirógatás közepette dúdolt neki, hogy csitításra bírja. Érezte gyenge markát, miként megpróbált fájdalmat okozni neki bőrébe marván, de az angyal még ahhoz is túl szentnek bizonyult, hogy bántsa az egyetlent. A padló hűvös volt és piszkos, gyöngyöző könnycseppek díszítették néhol, melyeket a smaragdok ejtettek. Képtelenségnek tűnt szétválasztani őket, talán nem is kívánta az ég.
Louis bögrét ragadott, mézes tejjel itatta a bújó fiút, bepótolván az elhalasztott kortyokat. A kis göndör készségesen nyújtotta finom ajkait, nyelve már régóta megváltó folyadékért kiáltott, míg cserepes párnái lágy kényeztetésre áhítoztak. A selymes tej végig csúszott fogai között, torkát lefelé simítva ejtette ámulatba ízlelőbimbóit.
- Nagyon finom -pillantott fel hálásan két hatalmas nyelés között, halkan motyogva.
A kócos elmosolyodott, gondoskodván tűrt a gyűrűző fürtök közé, ujjaira tekerve néhányat közülük. Már ráfért volna egy kis ápolás, ezért hát úgy döntött, majd megfürdeti őt.
- Ha jó fiú leszel, kaphatsz minden egyes nap. Rendben?
A loknis serényen bólogatva bújt közelebb, remegő kezecskéivel átölelve a zafír szemű derekát. Louis hallotta a hevesen zakatoló szívének hangos dobbanásait, ezért hát rákérdezett;
- Mitől félsz, lelkem?
Az igéző, zöld borostyán kissé rajtakapottan bámult fel rá, az idősebbik egy riadt őzikéhez tudta volna a legjobban hasonlítani őt. Harry nem akarta elárulni érzéseit, próbált küzdeni, hogy ne látszódjon, hiszen nem akarta megsérteni a kék szeműt azzal, miként tartott tőle; nagyon is.
- Sosem tennék olyat, amit te nem akarnál viszont, ugye tudod?
A szinte néma mormogástól még a hideg is kirázta, hirtelen szörnyen keserűnek érezte a mézédes tejet nyelvének hegyén. Ez a gondtalan nyugalom volt az, ami teljesen tanácstalanná tette a már így is zavart gondolkodását. Úgy hitte, ezzel csak magához kívánja csalogatni, miképp naív még ő, aztán majd teljesen leigázza, mint gyenge pillangót. Mégis alkalmazkodott, így tartotta jónak, hogy fedezék alá rejtőzhessen.
- Tudom.
- ▪ -
Louis erősen szorította kezét, még véletlenül sem engedvén neki, hogy megszökjön. De hát nem is tudott volna; kendő takarta előle a nagyvilágot. Harry ezáltal nem látott semmit, csak botorkált vezetője után, csendben. A kócos mindig szólt, mikor lábát kellett emelnie, nehogy elessen szegény. A folyosón hűvös volt, ezt a göndör is érzékelte. A talpa alatt futó talaj is néha göröngyösen akadt léptei nyomába, ezért hát lassan haladtak. Nem sétáltak sokat, alig öt percet, az idősebb mégsem kívánta, hogy a loknis bármire is rájöjjön, ezért csak akkor vette le róla a szemkötőt, amikor már a fürdőben voltak.
Az angyal kissé megijedt, hirtelen tört rá a világosság. Már éppen emelte volna fejét, hogy felnézzen, de az álla alá nyúló kéz megakadályozta őt ebben. Maradt a virágos csempe tanulmányozásánál. Nem szólt egy szót sem, kíváncsian várta a neki szánt feladatot.
- Most szépen megfürdesz angyalom, rendben? Nem szeretném, ha koszos és büdös lennél, mert az angyalok túl szentek a mocsokhoz. Jó lesz, édes?
Vörös pír szökött orcájára a megszólítástól és a bókoktól, melyeket az idősebb reája mért. Tetszett neki, élvezte, miként valaki ily módon törődött vele.
- Jó lesz, köszönöm.
Érezte a tekintetet, ami őt pásztázta minduntalan, s csak remélte, hogy nem kell majd a másik előtt levetkőznie. Arra semmiképp sem vitte volna rá még a jólélek se.
- Elfordulok, de csak azért, hogy ne érezd magad zavarban miattam. Különben úgyis ajkaim érintésével jutalmaználak.
Talán csak amiatt volt tényleg, mert a kócos szépeket mondott neki, és jól bánt vele. Emiatt eshetett meg csupán, hogy elméjébe a csók gondolata ravasz mód beszökött.
Kamilla illat volt.
- ♡ -
