Egy új érzés

7. Bajtárs

De ekkor... Jacobot láttam az autóhoz közeledni nem tudom mit akar ott ,így én is visszamentem az autóhoz, de a magas fűbe fekve figyeltem az eseményekre. Kivette a csomagtartóból a vakítókat majd, egy hangra lettem figyelmes, közeledett egy autó és Jacob beugrott a fűbe pont mellém. A gyors reflexeimnek hála elővettem a kést és a torkához tartottam.

Látszólag meglepődött, de tetszett neki a helyzet mivel egy ravasz mosolyra húzta a száját.

-Nos. Elakarod venni még ma a torkomtól a kést?-kérdezte tudván, hogy ezt fogom tenni.

-Miért vagy itt?-kérdeztem gyanakvóan és nem sok értelmes válaszra számítva.

-Láttam, hogy egy kocsiba szálltál és elhajtott egy fiú veled. Az autómmal én is követtelek titeket egy kicsit lemaradva, hogy hova mentek, de egyszer azt láttam, hogy lassultok és egyszercsak megálltok. Így elkezdtem gyanakodni.

-És te az én dolgaimmal miért foglalkozol?

-Csak, mert. Egyébként itt az autóm pár méterre benn az erdőben.

-Én oda biztos, hogy nem megyek, főleg nem egy olyan emberrel aki kémkedik utánnam.

-Jó akkor most mi legyen?-kérdezte tök komolyan.

-Én elmegyek és lesétálom azt a három kilométert, de, hogy te mit csinálsz azt nem tudom és nem is érdekel.

-Veled megyek vegülis kell egy testőr neked.

-Miért kellene? Te csak követted volna azt az autót a kivégzési helyemig. Nem te állítottad le és vetted ki belőle a túléléshez szükséges dolgokat. Nálam van a fegyver, mellény, gránát és persze a kés. Neked csak vakítóid vannak. Azzal pedig nem sokra mész ha egyáltalán tudod, hogy kell használni.

Itt legalább volt egy perc csend. Volt idő, hogy gondolkodjak. De persze mindig a legjobbkor szól közbe.

-Hé, amúgy te meg miért is vagy itt és egyáltalán hogyan tudod kezelni ezeket az izéket?

-Nem adok ki ilyen információkat.

-Hú ha, de titokzatos, ez tetszik.-és megint az a ravasz mosoly követte ezt a mondatát.

-Ha, ha nagyon vicces vagy. Ennyire azért ne erőltestd.

-Jó, de akkor miért nem mondod el?

-Csak mert.

-Csak, mert? Ez szerinted normális válasz?

-Igen, ha nem akarom elmondani egy olyan embernek az igazat akit igazából életemben kétszer láttam, és még nem is beszéltem vele.

-Tessék akkor itt a lehetőség, hogy beszélj velem. Mire vársz?

-Tapsra.

Úgy tűnik, hogy nem magyon értette az iróniát, mert elkezdett tapsolni egyfolytában.

-Hagyd már abba!

-Nem amíg el nem mondod az igazat.

-Ugye tudod, hogy simán lelőhetlek.

-De te azt miért tennéd?

-Csak, mert.-és egy golyót a lába mellé lőttem.

-Jesszus, te tényleg nem vicceltél.

Legalább elhallgatott és beértünk a városba is. Felhívtam Carolt, hogy most mi is valójában a helyzet.

-Szia!

-Szia!-mondta miközben még csak most ébredezett.

-Itthon vagyok, most mit csináljak.

-Hol voltál eddig?

-Hát, mivel te tudsz mindent ezért elmondom.-elmeséltem neki a történtekét.

-De mit keresset ott Jacob?

-Nem tudom.

-Hát mindegy akkor készülődj inkább a suliba, mert már hajnali hat óra van. Sok sikert.-majd letette a telefont.

Hát én és az iskola az két külön dolog. Nem is aludtam, de mondjuk ilyen mozgalmas éjszaka után nem is tudnék aludni. Egy pillanat alatt reggel hét óra lett, én meg azt se tudtam hol vagyok. Nagyon gyorsan elvégeztem a napi rutinomat és már nyitottam is az ajtót, hogy elmenjek Carollal, de nem ő állt az ajtó előtt.