Sziasztok! Ez a rész nem a sztorihoz kapcsolódik viszont szerintem nagyon fontos, hogy beszéljünk erről!
Nagy Leiner Laura fan vagyok és ő a példaképem is. Ebből adódik, hogy nagyon sok könyvét olvastam. Az Iskolák versenyé-t is. Ha valaki olvasta a trilógiát az tudja miről szól viszont aki nem annak gyorsan összefoglalom.
Van egy lány, Hanna. Hannának az édesanyja meghal és nagyon maga alatt lesz/van az édesapja és maga Hanna is. Így telt a tanévje is. Gyásszal. Az igazgatója elküldi őt és még 3 diákot egy versenyre ahol különböző iskolák versengenek egymással. Hanna teljesít de borzasztóan hiányzik neki az anyukája. És voltaképpen ez a trilógia ezt az egész versenyt meséli el.
Hanna hibáztatja magát mert túl sokat töltött az interneten és fölösleges dolgokkal. A sok lájk szerzés, a követők számának növelése, az elvárások és a "hírnév" nagyon megváltoztatta és a virtuális világnak élt csak. A családi programokat tehernek élte meg. A vacsoránál amikor együtt volt a család sietett, hogy visszamenjen az internet nyújtott hazug világába.
Ez az ami engem is elszomorít. Egyre többen csak azt a rohadt telefont nyomkodják. Nem beszélgetünk a családunkkal, a barátainkkal. Csak a megfelelési kényszer van már lassan bekódolva a fejünkben. Ő megcsinálta azt a challenget akkor megcsinálom én is ne hogy lemaradjak. Ez nem jó! Nem kell ez nekünk! Ezért van az, hogy lassan az olvasás már " nem divat". Ezért van az, hogy olyan sok gyerek nem tudja milyen egy jó könyv olvasása. Nem tudja milyen jó mikor olvasás közben egy új világra röpíti az embert.
A témára visszatérve, legyetek több időt a családotokkal, a barátaitokkal. Legyetek egymással! Mert lehet, hogy később nem lesz rá lehetősegetek. Használjátok ki amig tudtok egymással beszélgetni! Használjátok ki, hogy vannak közös programok és együtt vagytok! Ne éljetek egyfolytában az internet szülte világban! Mert sajnos ez az internet átka...... Elvesznek a jó beszélgetések, a szép emlékek, az értékes idők, minden mert az interneten élünk. De megéri? Megéri ez a kockázat?
