A zongora hangja | Niall Horan FF

▫3.Fejezet▫

Mr.Horan beengedett az ajtón, én pedig beléptem a számomra addig még teljesen ismeretlen tanterembe, ahol hamarosan zongorázni tanulhatok. Összesen három padsor volt és négy oszlop, vagyis csak tizenkettő asztal volt az amúgy normál méretű tanteremben. Ez mondjuk érthető, mivel itt inkább egyesével tanítanak, mint csoportosan. Csak a szolfézs szokott csoportban történni, de arra külön a szolfézsos szinten van terem bőven. A tizenkét paddal szemben volt a tanári asztal, ami mögött kettő tábla volt. Egy sima fehér, amire filccel lehetett írni, és egy másik, ami pedig ötvonalas volt, mint egy kotta.
Ismeretlenül lépkedtem be az első padsor azon padja felé, ami nagyjából a tanári asztallal szemben volt. Mielőtt leültem volna, még gyorsan körbenéztem a termen, csakhogy tisztában legyek vele, milyen helyen leszek. A falak színe világos volt, mint a homokkő, ezzel pedig egy nyugodt hangulatot biztosított számomra. A falakon főleg oklevelek voltak, díjak, de előfordultak képek is, amik itt, a zeneiskolában készültek néhány boldog diákról, akiket gondolom Mr.Horan tanít vagy tanított. A terem végében természetesen volt egy nagy, fekete zongora is, ha már egyszer azon szeretnék tanulni. Amúgy tetszett a hely, sok növény volt és elég otthonos hangulata volt. A kedvencem azonban mégis az egyik fal volt, az ablakkal szembeni. Azért ez tetszett a legjobban, mert egy dalszöveg volt rá felfestve. Mivel nem sok helyen láttam ilyet, főleg nem egy iskolában, azonnal megtetszett. Duke Dumont Ocean Drive című számának volt a refréne fekete gyöngybetűkkel felírva. Ismertem a számot és szerettem is, ezért egy halvány mosoly kíséretében a felírt szöveget dúdolni kezdtem, majd végül leültem a kiszemelt helyre. Igen, nagyon élem már most az órákat.
Mr.Horan lerakta elém a tanári asztalra a tanári könyvét, a telefonját, a teremkulcsot, meg még pár táblafilcet, majd a hajába beletúrva sóhajtott egyet, végül megtörte a csendet.
-Ismered ezt a számot?-biccentett az Ocean Drive refrénére.
-Igen, nagyon szeretem. Ez tipikusan az a szám, amire egyszerre van kedvem sírni és táncolni hajnalig-mondtam meg őszintén, mire egy halvány mosoly kíséretében leült velem szembe.
-Akkor úgy látszik, ez az első dolog, amit megtudtam rólad. Vagyis nem, mert az az volt, hogy szereted a horror könyveket. Ezt csak azért mondom, mivel a mai órán ismerkedni fogunk első óra alkalmából. Szerintem sokkal sikeresebb a kommunikáció és a tanítás egy tanár és egy diák között, ha valamilyen szinten ismerik már egymást-mondta, és hogy őszinte legyek, nem hangzott hülyén így megfogalmazva. Az egyetlen probléma az volt, hogy utálok tanárral nemhogy ismerkedni, beszélgetni sem szeretek. Számomra a tanár-diák beszélgetés mindig is egy kínos kérdezz-felelek volt az általános iskolában is és a gimiben is. Akkor még nem tudtam, hogy Mr.Horannek ezt a véleményemet is sikerül megcáfolnia.
-Akkor kezdem én először-vágott bele a tanár úr az "ismerkedésbe".-Niall James Horan vagyok, de neked csak Mr.Horan. Remélem nem baj, ha nem írom fel a nevemet a táblára. Ha Niallnek hívsz, akkor...-kezdte el a fenyegetést, majd mikor néhány pillanat elteltével nem jutott eszébe semmi, a vállát megvonva inkább elnevette magát.-Szóval ne hívj Niallnek, mert nem a haverod vagyok, hanem a tanárod. Huszonötéves vagyok, hat évvel ezelőtt költöztem ide, Londonba, azelőtt Írországban éltem, ott születtem. Mint látod, zenetanár vagyok délutánonként. Napközben földrajzot tanítok egy általános iskolában...
-Azta! Földrajzot?-szakítottam félbe Mr.Horant meglepve. Ezt nem néztem ki belőle. Miért pont föcitanár?
-Igen. Ez volt az egyetlen dolog, ami érdekelt a suliban. Meg a biosz egy kicsit, ezért sokáig fogorvos akartam lenni, aztán rájöttem, túl lusta vagyok annyit tanulni. Szóval ezért vagyok itt. Tudok játszani zongorán, gitáron, dobon...-mesélt el néhány dolgot magáról a tanárom röviden, majd mikor úgy látta, ennyi bőven elég volt belőle a mai napra, kíváncsian a szemembe nézett, amitől hevesen dobogni kezdett a szívem.-Most te jössz! Érdekel, mit keresel itt tizenkilencévesen. Nem tanítottam még olyan diákot, aki ennyi idősen döntötte el, hogy zenélni kezd.
-Hát, én sem magamtól döntöttem el-szólaltam meg, egy halvány mosoly kíséretében a szám sarkában.-Kimberly Davies vagyok, tizenkilencéves. Tavaly fejeztem be a gimit, és most egy kutyakozmetikában dolgozok, mert imádom a kutyákat. Nagyon szeretek sok új dolgot tanulni. Amit nem a gimiben tanítottak-tettem hozzá gyorsan, mire Mr.Horan kicsit felnevetett. Ez most annak a jele, hogy bír engem vagy annak, hogy full butának tart? Mindegy.-Tudok játszani furulyán, gitáron, és most zongorán szeretnék megtanulni. Igaz, magamtól nem íratkoztam volna be, a barátomnak köszönhetem, ő bíztatott. Korábban kicsit már elkezdtem tanulni, végül annyiban maradt.-mondtam el nagyjából, amit tudni kell rólam, majd a vállamat megrántva úgy éreztem, befejeztem a bemutatkozásomat.-Azt hiszem, ennyi.
-Akkor van zeneiskolás múltad, ezek szerint. Szolfézzsal hogy állsz?-érdeklődött, mire egy kisebb fintorral az arcomon feleltem.
-Szerencsére miután befejeztem furulyán tanulni, már nem kellett járnom-emlékeztem vissza az unalmas szolfézsokra, közben pedig beugrott valami.-Ja, és beszélek németül, franciául és egy kicsit spanyolul, amire büszke vagyok, mivel nyelvtanulásban mindig jó voltam.
-A spanyol nem rossz, azt én is beszélem. A francia meg... J'adore la mer. Talán? Ezt is csak onnan tudom, mert szeretem a tengert. Nem tudom, szexi nyelv, de borzasztó volt tanulni-mondta, mire nevetve helyeseltem.
És ez volt az a pillanat, amikor találtunk egymásban közös pontot, így tényleg elkezdtünk ismerkedni, mint két ember, aki barátkozni szeretne egymással. Jó ötletnek tartottam, hogy Mr.Horan ezt hozta nekem első órára, mivel ezzel a másodikra már ismerni fogjuk egymást, magyarul jobban együtt tudunk dolgozni, nem lesz akkora feszültség, és ez szerintem nagyon jó. Ha nem kellett volna magázódnom vele, teljesen olyan lett volna, mintha egy új barátot szeretnék megismerni, nem pedig a tanáromat. Nagyon jófej, kedves, laza és vicces volt Mr.Horan, úgyhogy pozitívan csalódtam benne.
Miután már az egy óra végefelé jártunk, befejeztük az ismerkedést és Mr.Horan rátért az iskolára.
-Mindig legyen nálad egy toll és egy füzet, hátha le szeretnél valamit írni. Jövő órán már elkezdünk tanulni. Mivel van zenei múltad, szerintem az alapok könnyen fognak menni-mondta, mire jógyerek módjára folyamatosan bólogattam.-És akkor a mai nap utolsó kérdése... Melyik napokon lenne neked jó a zongoraóra?-kérdezte, közben kinyitotta a tanári kiskönyvét.
-Amelyik nap a tanár úrnak jobb!-válaszoltam, mert bár nem sokat tanultam az élettől, azt sikerült megtanulnom, hogy mindig azt a napot válasszuk, amikor a tanárnak jobb, mert így amikor tanítani fog, sokkal jobb kedve lesz.
-Rendben. Akkor maradjunk hétfőnél és szerdánál, délután négy óra. Az jó lesz?-nézett fel a lapokból, mire automatikusan bólintottam.
-Tökéletes lesz, Mr.Horan-álltam fel a helyemről.
-Akkor... Mára befejeztük, Kimberly. Szerdán találkozunk, de akkor már tanulunk!-figyelmeztetett ismét.
Egy kedves mosoly kíséretében elköszöntem tőle, majd kiléptem a teremből. Az első órán már túl vagyok.

Sziasztok!
Remélem tetszik💕 hamarosan folytatom 💕
(Huu ez most elég hosszú rész lett)