A zongora hangja | Niall Horan FF

▫4.Fejezet▫

Niall

Megkönnyebbülten zártam be a zongoraterem ajtaját Kimberly után. Ma neki adtam utoljára órát, így nekem itt hivatalosan is véget ért a napom. Vele most volt az első órám, ezért csupán ismerkedtünk, szóval az sem volt túlságosan megerőltető, csak beszélgettünk.
Elindultam a folyosón a tanári felé, hogy összeszedjem a cuccaimat, majd mehessek haza. Közben találkoztam egy-két diákkal, akiknek rendes tanár módjára kedvesen visszaköszöntem, néhány kollégával is váltottam pár szót, mire végre, legnagyobb örömömre megérkeztem.
A szobába belépve egyből megcsapott a délutáni kávé illata és a nyomtató zaja, ami megállás nélkül nyomta ki magából az új kottákat.
-Hello, Niall-köszönt az egyik kollégám, Brian-a diákoknak csak Mr. Marsh-, amikor észrevette az érkezésemet. Ő azok a kollégáim közé tartozik, akikkel jó a kapcsolatom, így tudta, hogy ma tartok egy "újoncnak" órát. Természetesen rá is kérdezett, hogy hogyan ment az egész, mivel ő is hallotta hírét Kimberlynek, aki egy kezdőhöz képest itt idősnek bizonyult a zongorásoknál. Vannak vele egyidősek, de ők már nem a kezdők szintjén vannak.
-Okos a lány, szóval szerintem jól fogunk majd együtt tanulni. Intelligensnek és szorgalmasnak látszik, aki könnyen tanul. Van egy pozitív stílusa, ami szerintem tök jó, én bírom. Azt mondta, azért jelentkezett, mert szereti a zongora hangját-feleltem a kérdésére egyszerűen a vállamat vonogatva.-Tud játszani furulyán, gitáron, és azt mondta, a zongorát is elkezdte egyszer, de valamiért abbahagyta, ezért van itt. Úgyhogy nem olyan kezdő. Remélem, ugyanannyi türelme és szorgalma lesz, mint a fiatalabbaknak.
-Majd kiderül-válaszolta Brian egy kisebb szünet után, talán elgondolkodott valamin.-És miért pont ennyi idősen jelentkezett? Tizenkilencéves. Nincs későn elkezdeni megtanulni zongorázni?
-Tanulni sosincs késő-álltam hozzá pozitívan a dologhoz, amibe már nem tudott belekötni.-De majd szerdán minden kiderül.

Kimberly

A mai nap után kissé elfáradva, de annál inkább boldogan értem haza a zeneiskolából. Sikeresnek tudtam le az első órámat.
Otthon elsőként a kutyám, Cujo fogadott boldogan, aki egy bernáthegyi. Nevét a kedvenc írom, Stephen King egyik művéből kapta, amiben a gyilkos kutyát is így hívták. Kicsit ijesztő lehet ezután sokaknak meglenni vele, de Cujo a hatalmas mérete ellenére szerintem a legbarátságosabb kutya a világon. Miután kiörültem magamat vele, beléptem a házunkba.
A szüleim még nem voltak otthon (igen, gáz, hogy ennyi idősen még a szüleimmel élek együtt, de eddig nem sikerült a költözés), csak az öcsém, aki most is a szobájában volt bezárkózva.
-Adam, megjöttem!-kiabáltam fel az emeletre az öcsémnek. Néhány másodperc múlva hangos dobogások hallatszódtak a lépcsőn, vagyis lejön hozzám köszönni, ami a ritka pillanatok egyike, mivel alapból pont nem érdekli, mi van velem. Tévedtem, vagyis ma sem volt máshogy.
-Milyen volt a zeneiskola, hülyegyerek?-kérdezte, amire értetlenül megráztam a fejemet, miközben felakasztottam a farmerkabátomat. Unottan ráemeltem a tekintetemet, aztán összeborzoltam a haját, amit nagyon utál.
-Vicces vagy szánalmas, hogy még mindig nem tudsz nekem normálisan köszönni tizenöt év után sem?-szóltam be neki unottan, mire ő csak idegesen lelökte a kezemet a hajáról. Tipikus hülye tinifiú-Jó volt. Tök jófej tanárt kaptam, szóval ha minden igaz, hamarosan gyönyörűen fogok zongorázni.
-Egy újabb dolog, amivel még jobban fel tudod magadra hívni az emberek figyelmét, gratulálok-reagálta le bunkón a boldogságomat. Nem lepődtem meg rajta, Adam a legrosszabb fiútesó a Földön.-Ha csak ennyi, akkor én visszamentem a szobámba!-ordította már a lépcső felénél, mire értetlenül megráztam a fejemet. Miért, kellett volna még valamit mondanom ennek a marhának?

Mivel ebédet még nem sikerült ennem a sűrű napomnak hála, így megmelegítettem magamnak egy tányér spagettit, közben írtam a legjobb barátnőmnek, Lilynek. Nagyon érdekes vele a kapcsolatom, ugyanis már pisis korunk óta ismerjük egymást. Egy általánosba jártunk, és igaz, másik középsuliba mentünk tovább, de legjobb barátok maradtunk. És tessék, a gimi után is a legjobb barátnőm, ráadásul egy helyen dolgozunk. Lily amúgy az egyedi stílusa mellett egy nagyon kedves lány. Egyedi stílus alatt annyit értek, hogy pasztell rózsaszínű, vállig érő haja van, és mivel imádja a filmeket, mindig valami filmes póló van rajta és olyan nadrág vagy cipő, ami teljesen különlegessé teszi. A személyisége is nagyon érdekes szerintem, mivel van egy durva, flegma oldala, belül viszont a legkedvesebb ember lapul, akivel órákat lehet lelkizni.
Megírtam Lilynek, hogy mi volt a zeneiskolában, és ő legnagyobb meglepetésemre videóhívást indított, úgyhogy muszáj volt evés közben megosztanom vele élményeimet.
Onnantól kezdtem el a mesélést, hogy Logannél voltam, egészen odáig, hogy hazaértem.
-Mekkora baromarc ez a Logan-forgatta meg a szemét Lily, ami tagadhatatlanul tele volt utálattal. Na, most is sikerült a lényeget megragadni. Sosem bírta Logant, szerinte ő egy nagyra nőtt gyerek, aki nem hozzám való. Értékeltem az őszinteségét mindig is, annak ellenére, hogy szerintem ebben nincs igaza.
-Hát, igen. Kicsit rosszul esett, de utána nagyon cuki volt, mert elvitt a suliba. És megígérte, hogy bepótoljuk a délutánt-mondtam boldogan, ami persze a legjobb barátnőmet már nem érdekelte.
-Aha, na persze. Én meg visszafestem a hajamat szőkére-mondta. Válaszul csak egy adag spagettit a számba rakva megráztam a fejemet.-És akkor azt mondod, hogy a tanárod, Mr.Ho... Nem jut eszembe a neve. De ő, akkor jófej?
-Niall Horan, vagyis Mr.Horan a neve-segítettem ki Lilyt mosolyogva.-És igen, szerintem kedves. Párszor nevetett rajtam. Nem tudom, hogy azért, mert bír vagy csak mert szimplán hülyeséget mondtam.
-Biztos bír, téged nem lehet utálni, meg nem vagy annyira hülye. Na... Hallod, most ne nézz hülyének...-kezdte röhögve egy kisebb csend után, mire én is nevetni kezdtem, pedig még nem is tudtam, mit akar.-Most nézem a tanárod Facebook profilját.
-Hát te hülye vagy-mondtam a nevetéstől könnyes szemmel.-Mit keresel ott?
-Csak lecsekkoltam, de hallod... Nem mondtad, hogy jól is néz ki!
-Logan a pasim, nyilván nem fogom azt mondani rá, hogy jól néz ki. Szerintem nem is néz ki jól. Idősebb is nálunk. Ja, és amúgy ő még mindig a tanárom-mondtam, és az utolsó szót megnyomtam a lényeg kedvéért.
-Ja, tényleg, Logan. Azt nem tudod, hogy van-e felesége ennek a tanárnak?
-Lily, Úristen!-raktam le a villámat a nevetéstől rázkódó vállal.-Iskolába járok, nem pedig egy olyan intézménybe, ahol az összes Tinder felhasználó van egy helyen!
-Értem, Kim. De akkor most van, vagy nincs felesége?
-Nem beszéltünk róla. Ez nem került szóba.
-Szóval az szóba került franciául, hogy a tengert szereti, de az nem, hogy mizu a párkapcsolati életével?
-Oké, ennyi Lily, én most leteszem! Nem tudok tőled enni rendesen! Holnap tali a munkában-adtam fel a beszélgetést mosolyogva, és a sok tiltakozása ellenére megszakítottam vele a hívást.
A fejemet fogva fogyasztottam el az ebédem többi részét. Lily teljesen, a szokásosnál is jobban megbolondult. Arról nem is beszélve, hogy a kérdéseivel és ezzel a viselkedésével totál zavarba hozott.

Sziasztok!💕
Itt a következő rész, remélem tetszett💕