The Amanuensis {PJM+JJK}

Twelfth

Jimin pov.

Reggel fájó végtagokkal keltem fel. Jobb oldalamra fordulva szembe találom magam, egy nyuszival, aki szétnyílt szájjal hortyog.

Mosolyogva néztem arcát, majd megsimítva az említett részt, szálltam ki az ágyból majd kaptam ki a szekrényből egy alsót. Kilépve a hálóból egyenesen Daeun szobájába vettem az irányt, hogy bekukkantsak, fent van-e már a tündérke.
Benyitva az említett helységbe, szembesülök azzal hogy Daeun nagyban, a kedvenc kirakósával játszik. Megmosolyogtat a látvány, ahogy kinyújtott nyelvvel koncentrál, nehogy elrontson bármit is.

-Jó reggelt- hangomra megugrik egy kicsit, majd mosolyogva fut hozzám, egy ölelésért.

-Neked is-mondja mosolyogva, így láthatóvá téve a hiányos fogsorát, amit nagyon édesnek vélek.

-Lenne kedved apának reggelit készíteni?- kérdezem, majd egy puszit nyomok az arcára.

-Nem, beszeretném fejezni a kirakóst.-rázta meg a fejét és már szállt is ki az ölemből, hogy fojtassa a játékot.

Még pár percig néztem-az ajtófélfának dőlve- ahogy játszik a kirakóssal, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy reggelit készítsek Jungkook-nak és Daeun-nak.

     ***

Éppen a zene ritmusára rázva a fenekemet készítettem az amerikai palacsintát, mikor két erős kar fonódik vékony derekam köré.

-Jó reggelt.-dörmögi reszelős hangon a fülembe Kookie, mire mindenhol kiráz a hideg és őrületes módon kezd el dobogni a ketyegőm.

-Neked is.- mondtam mosolyogva és megfordulva, karjaimat, nyaka köre fonom, egy csókba hívva Őt. A cuppogásunkat a léptek zaja törte meg így elválva egymástól nézzük a konyahába bejövő Daeun-t.

-Appa!~ kiált fel Daeun, nagy mosollyal az arcán és odarohan apjához egy ölelésre. Míg tart az apa-lánya ölelkezés, addig folytatom a palacsinta sütését. Daeun érdeklődve nézte ahogy csinálom a palit, majd lopott egy nutellás édességet és már kuncogva rohant is fel a szobájába. Le se tagadhatná, hogy az apja vére!

-Mit szólnál ha...-kaptam egy puszit a nyakamra-ma, elmennénk randizni?-kérdezte, miközben kivillantotta a híres nyuszi mosolyát.

Megilletődve néztem a valóját és hirtelen fel se fogtam mit is kérdezett.

-Mi?... Én.. ez komoly?- dadogtam mint egy szerencsétlen és éreztem, hogy az arcom egy paradicsommal vetekszik.

-Igen, komolyan.-nevet kisfiús mosollyal az arcán és kérdő tekintettel bombáz meg.

-Akkor hát, igen, nagyon örülnék neki!- mondtam bamba arcot vágva, elvarázsolva a kisnyuszi valóján.

-Oksika-nyomott egy cuppanós puszit az arcomra, majd le is ült Daeun mellé aki addigra már vissza ért a szobájából és kezdtek el falatozni. Én is leültem reggelizni, majd miután befejeztük, neki álltam elmosni a mosatlant.

-Ugye, tudod, hogy azért vannak a személyzetek, hogy ezeket ők intézzék el és ne te?-kérdezte miközben, újfent belevackolta magat a hátamba. Mostanság sokkal bújósabb, nem mintha zavarna,szóval...

-Igen, tudom, de olyan rosszul érzem magam ha csak így ott hagyom.-momdtam és betettem a cseppektetőbe az utolsó mosatlant.

Miután befejeztem a konyhát, bementem a nappaliba ahol Jungkook és Daeun épp az Eszeveszett birodalmat nézték. Én is leültem a kanapéra, majd Daeun felajánlotta , hogy tarthatnánk egy mese maratont, amiben senkinek sem volt ellenvetése.