Utálom

|1.|

A szüleim hibája.Legalábbis apámé biztos. Hogy micsoda? Az hogy utálom az embereket, igen persze, erről az emberek is tehetnek körülöttem, de apa mindig rávett kiskoromban is hogy idegenekkel beszélgessek. Én azt nagyon nem szerettem.

Hétvége
Nem szeretem mikor eljön, ilyenkor utazok le vidékre apámhoz.Ja igen, a szüleim elváltak kétéves koromban, mert anyám sem tudta elviselni apám örökös veszekedését, hogy miről? Arról hogy neki soha semmi nem tetszett, mindenkinek tökéletesnek kell lennie, de neki persze nem...

Tőlem is ezt várja, nem hagyja hogy éljem az életem. Ő dönti el helyettem hogy mit csináljak. Egyszer közöltem vele hogy a kibaszott 14. szülinapomat szeretném a barátommal és a haverjaimmal tölteni. Persze ez sem tetszett neki, hajnalban írt egy levelet anyámnak hogy ő nem tud aludni és úgy érzi elvesztett engem.

Igen elvesztett.De ez az ő hibája, ő tette ezt velem, ő tehet arról hogy annyira nem kötődöm hozzá, de már leszarom, ezt az életet választotta, élje le. Engem hidegen hagy hogy hogyan.

"Külföldre fogsz menni egyetemre!"
Eldöntötte helyettem. Válaszolnom kellett volna hogy "És mivan ha nem?" csak nagyon nem kivánom azt a pofont, amit kiskoromban párszor megkaptam, meg a többi sérelmet.

És hogy pofonokat miért kaptam? Mert nem akartam felvenni a zoknim, igen tudom hogy ez nem nagyon dolog de kisgyerek voltam, a kisgyerekek ilyenek, de ezért nem kell megütni.Aztán ott volt az is mikor be akartam magammal vinni a plüssöm az áruházba, apa ideges lett és széttépte a szemem előtt, ezt miért kellett megtennie? Nem értem.

Most 14 éves vagyok, nyolcadikos. Ugyanolyan szar, apámnak lett hét, vagy több éve egy barátnője igazábol leszarom. 30 év korkülömbség. Biztos igaz szerelem nem?

A pénz.

Sok ideig nem volt gyerekük, aztán most egy éve lett, és onnantól minden megváltozott, eddig sem volt felhőtlen a kapcsolatom a nevelőanyámmal, nekem ő egy senki, nekem ne parancsolgasson...