A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

31. Mivel foglalkozhat egy boszorkány?

Rovenának és Maxnek több napba telt meggyőzni Monicát arról, hogy nem fog semmi életveszélyes történni az őszi bálon. Rovena önként kitakarította a házat a szent cél érdekében, Max meg folyamatosan az anyja mögött koslatott és észérvek egész armadáját sorakoztatta fel annak érdekében, hogy elmehessenek a bálba.

Monica persze beadta a derekát, de csak azután, hogy a lányok megígérték, hogy legkésőbb éjfélre otthon lesznek.

Közben elkezdődött az iskola, és Rovena, Max, Rick és Ben nem túl motiváltan, de visszatért a nyár közben újjáépített épület kopár falai közé – Carlról kiderült, hogy titokban már jóval korábban elküldte a jelentkezését egy nevenincs egyetem nevenincs (vagyis van, de egyedül Carl volt képes megjegyezni) szakára, ahova természetesen felvették a mintaszerű jegyei alapján, már amennyi volt neki az utolsó évéből.

Az őszi bálra az iskolaév egyik első péntekén került sor, szóval alig pár nap ált mindenkinek a rendelkezésére, akinek nem jutott eszébe megkérni valakit még a nyáron. Rovena határtalan kárörömmel nézte, ahogy a fiú iskolatársai asztalról asztalra rohannak, hátha találnak még egy facér lányt. Rovenát is csak hétfő délelőtt hárman elhívták, két elsős és egy harmadikos.

– Ennyire alacsony lennék? – kérdezte Bentől és Ricktől ebédszünetben, amikor a negyedik kérőjét (szintén egy szerencsétlen elsőst) is lepattintotta.

– Legyél optimista – válaszolta Ben, aztán feltámasztotta az állát Rovena feje búbjára – Rovenával ellentétben ő rengeteget nőtt a nyáron, lassan utolérte Ricket. – Próba nélkül is jó rád minden ruha a gyerekosztályon.

– Kac-kac – forgatta a szemét Rovena és kihúzta a fejét Ben álla alól.

– Legalább van mentséged, miért vagy bunkó – tette hozzá Rick, felkönyökölve a lány fejére. – Közelebb vagy a pokolhoz.

Rovena válaszul rávágott a könyvével.

Amíg Rick és Ben elvolt, mint a befőtt, Rovenának nem csak egy problémája akadt.

Először is, kellett egy ruha a bálra, neki meg nem volt.

Másodszor, még idén el kellett döntenie, hova akar egyetemre menni.

– Tökmindegy, csak messze legyen – tanácsolta Max. – Minél messzebb innen, különben itt öregszel meg.

Könnyű azt mondani – gondolta Rovena. – Hiszen azt sem tudom, mit szeretek csinálni.

Igazából pontosan tudta, mit szeret és mit nem, de olvasásból és varázslásból sajnos nem lesz pénz, pedig ezt a kettőt szerette csinálni a legjobban. Nem sok tantárgy volt, ami érdekelte is, talán csak az amerikai irodalom és a kémia, de nem jutott eszébe olyan tudomány, amiben ötvözni lehet a kettőt.

Amikor Monicától kért tanácsot az ügy érdekében, az asszony elejtett egy poharat az ijedségtől.

– Hogy... varázslást? – kérdezte, a hangja egy kicsit megremegett. A pohár közben összerakta magát és visszarepült a konyhapultra. – Mármint hogy azt akarsz tanulni?

Rovena bólintott. – Milyen foglalkozása lehet egy boszorkánynak?

Monica leült a konyhaasztalhoz Rovenával szembe. – Igazából nincs sok olyan munka, ami egy boszorkánynak különösképp jobb lenne, mint bármelyik másik. Igaz, rengetegen dolgoznak a hírszerzésnél vagy újságíróként, hiszen mágiával könnyebb hallgatózni... de a közbiztonságnál is, vagy akár a seregben...

A hírszerzés érdekesnek hallatszott. Ez azt jelenti, hogy kém lenne?

Kétségbeesésében még Bent is megkérdezte, hogy mi akar lenni, ha nagy lesz.