Mark Tuan a testvérem?! (GOT7) |Átírás Alatt|

Csodálatos nap~

-Lulu szemszöge-

Reggel pontosan ugyan ebben a pózban keltem fel, ami igazán megmelengette a szívem. Felpillantottam, és láttam, hogy kedves Leader még az igazak álmát alussza. Próbáltam a lehető legkevesebb hangoskodással elmozdulni mellőle, kisebb-nagyobb sikerrel. Inkább az utóbbival... Szerencsétlenségembe, nyilván felkeltettem... Ki gondolta volna... Gondolatban minimum háromszor fejbecsaptam magam. Csak nézett, és nem szólt semmit.

-Jó reggelt!-motyogtam.

-Neked is!-mondta rekedt hanggal, majd itt befejezve a beszélgetést dőlt vissza a párnák közé, szabad útra engedve engem. A konyhában 3 tag ült kint. Elmormogva két ásítás között köszöntöttem őket.

-Lulu-yaaa~ Még tegnap beszéltük a többiekkel, hogy ma elmegyünk egy közös programra, aztán pedig egy közös fotózásra. Benne vagy?-kérdezte tőlem Jackson.

-Persze- Csillantak föl a szemeim- A közös program titok?-kérdeztem.

-Ami azt illeti igen, viszont biztosak vagyunk benne, hogy nagyon tetszeni fog neked!-válaszolt mosolyogva. Remek... Mégegy meglepetés.

-Nemsokára kelteni kell a többieket, elmegyünk reggelizni, és kezdetét veszi a kis programunk.-vázolta a tervet Jinyoung.

-Okés.-Ezzel befejezve a beszélgetést, hagytam el a konyhát. A keltegetés után, mindenki egyszerre akarta befoglalni a fürdőt, ami miatt kisebb veszekedés alakult ki. Én jobban szerettem először az Outfittemmel foglalkozni. Jelenleg ez egy nagyobb méretű fekete pulcsi, egy fekete szaggatott farmerből és a Vans cipőmből állt, két szóval: Semmi különös. Szerettem mindig a letisztult ruhákat, színesen pedig általánosságba nem nagyon öltözködök. A hajamat egyszerű kontyba tettem, néhány kósza tincset szabadon engedve. Kipattogva a szobából indultam meg, felkaptam cipőmet, és megvártuk a maradék pár embert, hogy elkészüljön. Lassan, de biztosan elindultunk. Ötletem nem volt, hogy hová megyünk. Viszont kezdett már nagyon érdekelni. Először egy aranyos kis étterembe ültünk be, ahol mindenki kikérte, azt amit enne reggelire. Viszonylag gyors kivitelezés után, finomabbnál, finomabb étkek sorakoztak az asztalon. Egy "jó étvágyat" után mindenki elkezdett majszolni. Gyors fizetés történt, majd tovább is mentünk, a számomra ismeretlen helyre. Végig izgultam, míg egyszer sarkon nem fordultunk az egyik utcában, és be nem tértünk egy játékterembe. VR, gépek, szimulációk, és nyereményjátékok. Lényegében minden, mi szem-szájnak ingere. Megbeszéltük, hogy az első néhány dolgot együtt, a többit párokban próbálhatjuk ki. Megállóhelyünk, egy csodálatos forgós-pörgős hullámvasútas játék. Még a vér is megfagyott bennem, mikor Bamie nagy szájjal beült elsőnek, mert, hogy ez nem ijesztő. Enyhén szólva végigsikítozta az egészet. Én úgy gondoltam inkább kihagyom ezt, és inkább beülök valami Dinós videóra, ahol belehajolnak az aurámba. Személy szerint nagyon élveztem, és jó volt nézni ilyen közelről a dínókat. Még volt egy csapatos lövöldözős játék, ahol két csapatban gyilkoltuk egymást. Meglepően jó voltam ebbe a játékba.

Szent. Jó. Isten. Nemsokára megvan az 5K... Igaz, sokaknak ez a szám meg se kottyan, de nekem igazán fontos, mert így érzem, hogy érdemes folytatnom a könyvet. NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM!❤