A démon, a sárkány és a három holló (Csillagok Városa #1)

37. Állomások

Kedves Anyu!

Bocs, de el kell mennem megmenteni a világot és Rovenát néhány spannal. Rovena is jön velünk, szóval ne nagyon keress minket. Ha nem jönnénk vissza egy héten belül, akkor valószínűleg meghaltunk és vége a világnak.

Puszi, szeretlek.

Max

Ui.: Elvisszük a kisbuszt.

Szia Apa, úgy tűnik el kell tűnnünk egy időre a haverokkal. Ha nem jönnénk vissza egy hét után, ne is keress minket, mert meghaltunk. Szeretünk: Carl és Ben.

EGY IDEIG NEM LESZEK ELÉRHETŐ. MELÓ MIATT. VISZEM KORYT IS. RICK.

Egy órával később már mind a heten Rickék lakása előtt gyülekeztek. Mindnyájuknak sikerült közben levedleni a báli ruhát és Rovenát is sikerült felébreszteni.

Max egy kisbusszal érkezett.

– Oké – szólt, és csípőre tette a kezét. – Ki az, aki nem ivott ma még?

Ben óvatosan feltette a kezét.

– Úgy értem, akinek jogsija is van – tette hozzá Max. Nem érkezett válasz.

– Akkor majd vezetek én – sóhajtott fel Carl fél néma csendben eltöltött perc után.

– Nem is tudsz vezetni – mondta Ben.

– Gyakoroltam – felelte Carl, és beült a volán mögé. – Na, akkor jöttök vagy sem?

Húsz perc alatt érték el Collinswood keleti határát, és hamarosan kikanyarodtak az autópályára. Ben elfoglalta az anyósülést, kezében egy szétnyitott autóstérképpel, mögöttük Jennával, Ricknal és Koryval, leghátul pedig Maxszel és Rovenával, aki nem igazán értette, mi folyik körülötte.

Teltek az órák. Rövidesen elérték a megyehatárt, majd az államhatárt.

Szeptember 8.

MONTANA

Másnap reggelre mindenkit elnyomott az álom. Egyedül Carl és Ben maradt ébren, miközben a többiek hátul az igazak álmát aludták egymást használva párnának.

Nem sokat szóltak egymáshoz, csak Ben navigált néha, ha le kellett valahol kanyarodni. Bent nem zavarta a csend, amúgy sem beszéltek sokat Carllal már a robbanás előtt sem.

– Kölyök...

– Tessék? – kapta fel a fejét Ben. Már majdnem sikerült elaludnia, olyan sokáig nem szóltak egymáshoz Carllal.

– Szeretném, ha most tök őszintén felelnél, semmi kitérő válasz, megértetted?

Ben gyomra görcsbe rándult. Mégis miről akar Carl kérdezni? Vagy úgy általában, miért akar kérdezni bármit is? Az utóbbi években teljesen jól megvoltak úgy, hogy nem kérdeztek semmit egymástól, inkább megvárták, míg a másik magától beszélni kezd. Mindketten túl mély sebeket hordoztak ahhoz, hogy csak úgy feleljenek bármilyen kérdésre.

Ez volt a barátságuk alapja: a nem kérdezés, hanem várakozás arra, hogy a másik elég erősnek érezze magát ahhoz, hogy elmondja az elmondhatatlant.

– Igen – felelte Ben száraz torokkal.

– Szereted őt, igaz?

– Kit?

– A kislányt. Fülig szerelmes vagy, jól gondolom?

Ben szíve kihagyott egy ütemet. Bármire szívesebben válaszolt volna, mint az ő és Rovena közti bonyolult kapcsolatra.