A Diggory-lány [hungarian HP ff.]

1. fejezet

„Az 1689-es Mágusok Nemzetközi Szövetsége Titokvédelmi Alaptörvényének aláírásának következtében a varázslók véglegesen elrejtőztek. Természetes módon a közösségeken belül megalapították saját közösségeiket. A legtöbb varázslócsaládot a kisebb falvak vonzották, a kölcsönös támogatás és védelem érdekében ezek csapatosan telepedtek le. A cornwalli Tinsworth, a yorkshire-i Upper Flagley és az Anglia déli partjainál fekvő Widra St. Capdel mind jeles csomópontok voltak a varázsló családok számára, ahol a toleráns, és néha összezavart muglik között éltek..."

Tipton St. John csendes település a Widra folyó partján. Csendessége mellett báját a zöld különböző színeiben tündöklő közeli dombok és kirándulásra csábító ösvényei adhatják, melyek közül az utóbbiak a kisvárost körbevevő erdőbe vezetnek. De maga a kisváros is igen elragadó volt - hosszú főutcáján vöröstéglás házak álltak, amelyekről bárki, aki arra vetődött valamikor könnyen felismerhette, hogy merre is jár. Közkedvelt Fő terén, ami valamikor szintén az erdő része volt, egy szobor állt St. Johnról, a város alapítójáról. A férfi kezében egy aranyserleget tartott, a lábánál pedig a - valaha a település helyén is fellelhető- erdő emlékére néhány állat futkorászott. A helyiek már szinte egy pillantást is alig vetettek rá, a kisebbek közül is csak egy-két óvodás állt meg, hogy kacagjon azon az egyszerű borzon, ami fel akar mászni a férfire.

Ha pedig elindulunk az országúton át, eljutunk a Widra folyóig, azon túl pedig egy útelágazáshoz érünk. A Pirinyó Majorságnál élesen balra fordulva visz tovább egy keskeny út. Itt a házak ritkán állnak, mintha egy ősrégi fésű egy-egy megmaradt foka lenne az összes. Az épületek külseje sem mind tükrözi a már megszokottat, a legutolsó ház pedig igen furcsa... lenne a városiaknak, ha gyakran járnának arra kifejezetten azért, hogy a Haynehill Cottage-ot megfigyeljék.

A ház már generációk óta ott állt. Igen izgalmas épület volt, ahogy beolvadt az őt körbevevő zöldbe. Az udvaron is számos fa állt, középen egy igen göcsörtös törzsű. De a többi felületet is érdekesebbnél érdekesebb növények tarkították. A falakra felfutó lián akkor is lengedezett és mozgolódni látszott, ha szélcsend volt, és reggelente a siető családfő fezét élvezettel csente el... Mr. Diggory igen jó kiállású ember volt, magas és büszke tartású. Barna hajában már megjelentek ősz hajszálak, szakállat növesztett, ami vörösesbarna és bozontos volt a legtöbb alkalommal. Az egész lényéből fiatalos derű áradt annak ellenére, hogy két gyermeket neveltek a feleségével, és a munkahelyén, a minisztériumban is ellátták bőven feladattal.

Amos Diggory ugyanis a londoni székhelyű Mágiaügyi Minisztériumban dolgozott a varázslény-felügyeleti főosztály munkatársaként. Igen... ő, Abigail, a felesége, Cedric, a fia és Margaret, akit lányukként szeretett mindkét felnőtt és Cedric is a testvéreként tekintett rá. A kislány ugyanis Amos testvérének gyermeke volt - a férfi és a felesége életüket vesztették az első nagy háborút követő elszámolások idején. Bradley Diggory a Varázsbűnüldözési Főosztálynak dolgozó aurorhelyettes volt, a felesége szintén auror. Egy kisebb, halálfalókból álló, menekülő csapattal ütköztek meg, amelynek a vége hasonlóan szomorú tragédia lett, mint két másik esetben - a Potter és a Longbottom családnál. A kis, kétéves Maggie pedig ott maradt árván, és Amos a testvére kérését tiszteletben tartva magához vette a kislányt. 

Mindennek pedig lassan több, mint tizennégy éve.

* * *

Mags lustán elnyújtózott kényelmes ágyában a rá nehezedő dunyha alatt, majd összegömbölyödött, mint ahogyan a macskák tennék. Egy ideig csak élvezte a nyitott ablakokon beszökő langyos szellőt, miközben szöget ütött a fejében a gondolat, hogy valami más ma. Furcsán érezte magát ettől, de nem tellett sok időbe rájönnie, hogy ezúttal elmaradt a szokásos ébresztő. Egyébként is rájuk fért a pihenő, az elmúlt vizsgaidőszak így is eléggé megterhelte az egész évfolyamot, őt magát is.