A zongora hangja | Niall Horan FF

▫10.Fejezet▫

Kimberly

A hét gyorsan eltelt, de tagadhatatlanul fárasztó volt. Kicsit elgondolkoztam Lily szavain, amit aerobicon mondott még. Ennek következtében úgy töltöttem el csütörtök után a napjaimat, hogy valamikor Logannel, valamikor pedig a legjobb barátnőmmel töltöttem a szabadidőmet. Emellett még a családomra is sikerült fordítanom némi időt, ezért vasárnapra sikeresen eljutottam a kimerültség legfelső fokára. Ez nekem nem fog menni. Muszáj lesz Lilyt és Logant kibékítenem egymással, bár fogalmam sincs minek erőlködök. Csütörtökön, aerobic közben átgondoltam a dolgokat. Próbáltam józanul gondolkozni, de egyszerűen nem ment. Folyamatosan arra lyukadtam ki, hogy hülye vagyok. Ahogy átgondoltam a szilveszterkor történteket... Borzalmas. És ott van Lily, akit megtudnék már fojtani. Annyira idegesít, amikor Mr.Horanről és a zongoráról érdeklődik! Csak idegesít vele, közben pedig ahogy eszembe juttatja őt, hányingerem lesz magamtól. Utálom akkor magamat, mert olyankor azt érzem, hogy kedvelem Mr.Horant, vagyis a zongoratanáromat. Annyira utálom ezt az érzést, hogy együtt vagyok Logannel, de bejött a képbe ez a tanár, és teljesen felborította az érzéseimet. Teljesen más érzelmeket váltott ki belőlem, mint szilveszterkor Logan. Hétfőn, amikor az első órám volt vele, már akkor éreztem, hogy bírni fogom, de csak úgy, mint egy tanárt. Pedig én a tanárokat nem szoktam bírni. Aztán jött a következő óra szerdán, és bár csak pár nap telt el a kettő között, sok minden történt. Mr.Horan megdicsért, mosolyt csalt az arcomra, és éreztem, hogy bizonyítani akarok neki.

És itt vagyunk most, vasárnap délután, amikor se órám nincs, nem találkozok senkivel, hanem csak otthon vagyok. Sok időm volt szerda óta gondolkozni, de mindig ugyanoda jutottam ki. Nem szeretem már úgy Logant, mióta Mr.Horant megismertem.
Istenem, fiatalabb koromban mennyi olyan történetet olvastam, amikor az idióta diák beleszeretett a tanárjába! Mindig csak röhögtem, hogy hogyan szerethet beléjük valaki. Lehetetlennek tartottam. Aztán megjelent Mr.Horan, aki nem egy átlagos tanár. Vicces, figyelmes, pozitív, kedves és azonnal zavarba tud hozni azokkal a kék szemekkel. Imádom. Ott a mosolya, amire elég ránézni, és te is boldog leszel. Aztán ott a megnyerő külseje, a laza stílusa, cuki borostás arca, kusza hajtincsei... Utálom. Utálom, hogy a tanárom. Utálom, hogy napról napra egyre jobban bírom, mert tudom, ennek baromira nem így kéne lennie. Én lettem most az idióta diák neki köszönhetően.

Egyedül ültem a kertünk hátuljában a fűben, csak a kutyám, Cujo volt velem. Buksiját az ölemben pihentette, miközben puha szőrét simogattam a fején. Most is Mr.Horan járt a fejemben, de Cujo mellett kevésbé éreztem magamat bolondnak. Imádom, hogy ő így is képes szeretni.
Egyszer csak Cujo felkapta a fejét, mire én a hátsóbejárat irányába néztem. Lily érkezett hozzám. Vidáman köszönt nekem, megsimogatt a Cujot (akit szerintem jobban szeret, mint engem), majd helyetfoglalt mellettem a fűben.
-Hogyhogy itt vagy?-érdeklődtem. Nem mondta, hogy jönni fog, nem beszéltük, hogy jön, ezért nem számítottam rá.
-Egész héten értünk ugráltál. Alap, hogy ezek után eljövök hozzád-ölelte át a vállamat Lily.-Mit csinálsz itt egyedül?
-Élvezem a nyugalmat. Holnap munka, muszáj pihennem, mert még nem nagyon volt rá alkalmam.
-Ja. Rendes vagy, hogy ennyit szenvedsz értünk-mondta, és bár hangján éreztem, hogy kicsit kényelmetlen neki a szitu, lazán megvontam a vállamat. Szerintem ez a barátok feladata. Mivel nem mondtam semmit, Lily szólalt meg újra.-És, hogy van Logan?
-Jól van-feleltem, közben mosollyal az arcomon bólintottam egyet. A mosolyom pedig akkor hervadt le, mikor eszembe jutott hirtelen a tanárom.-Lily!
-Mi az?-kérdezte rémülten, mert annyira hirtelen szólaltam meg, hogy elsőre azt hihette, valami bajom van.
-Te mit tennél, ha elbizonytalanodnál egy kapcsolatban?-kérdeztem. Nem nézett rám először, hanem az eget kémlelte helyette, mintha gondolkozott volna. Én tudtam, hogy csak direkt az agyamat húzza, mivel a legjobb barátnőm.
-Én az első zongorád után megmondtam, hogy ez az ember túl szexi tanárnak-mondta, mire a körülményekhez képest is sikerült elnevetnem magamat.-Szakíts Logannel. Nincs értelme vele együtt lenni, ha már nem szereted.
-De pont ez az, hogy még valamennyire szeretem, de itt van Horan is, és na... Érted-fejeztem ki magamat elég bénán. Lily visszaemelte a szemeit az égre. Kicsit csendben volt, mintha a gondolataimat akarná meghallani. Óráknak tűnő percek után szólalt csak meg.
-Kim, miért vered át magad?-tette fel a kérdést, mire értetlenül megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem értem, mire céloz.-Láttad volna magadat kívülről minden alkalommal, amikor róla beszéltél. Szereted őt, Kimberly.
-De ő a tanárom!-temettem a fejemet tenyereimbe. A válaszom hallatán hatalmasat belevert a vállamba, amitől elnevettem magamat ismét.
-És, mi van abba?! Nem elsős gimnazista vagy, aki apakomplexussal szenved! Kimberly, tizenkilencéves vagy, felnőtt, normális, ha beleszeretsz egy pár évvel idősebb férfiba. Hány éves is? Huszonöt? Te júliusban leszel húsz, neki pedig szeptemberben van a szülinapja. Mit akarsz? Felnőtt vagy, ennyi idősen ez már nem nagy korkülönbség. És hogy pont a tanárod, arról sem te tehetsz. Így alakult, hogy ez a cuki ember lett a tanárod. Ez van. Fogad el. Szakíts Logannel.
-És ha nem szeret engem Mr.Horan? Akkor... Akkor az nem volt hiba?-kérdeztem. Csak ennyi jutott eszembe Lily tökéletes válasza után. Sikerült komolynak lennie a kedvemért, ezzel sikerült lenyűgöznie. Rég volt már ilyen. Félretette a Logan iránt érzett gyűlöletét, és csak nekem segített.
-Nem, mert legalább vége lesz. Őt sem eteted azzal, hogy szereted, így neked sem lesz rossz.
A találkozás után még órák után is a beszélgetésünk járt a fejemben. Szakítanom kell Logannel valóban, de nem azonnal. Várok pár napot, hátha valamivel megutáltatja magát Horan.

Másnap volt a zongoraórám, így munka után néhány dologgal (egy füzet, toll, és Mr.Horan kinyomtatta a dalokat, amiket gyakoroltunk, így azt is magammal vittem) a kistáskámba elindultam a zeneiskolába. Útközben az járt a fejemben, hogy ma mindenképpen tisztázni kéne magamban az érzéseimet, mert ez hosszútávon nem mehet tovább.
Reménykedtem abban, hogy mégis csak egy pillanatnyi fellángolás az egész, aztán megérkeztem az iskolához. Mr.Horan látványa fogadott, aki egy kicsi, nyolcéves körüli kislánynak segített lemenni a lépcsőn. A kislány egyik karja el volt törve, a másik, egészséges kicsi kezében pedig a hangszerének a tokkját (furulya vagy fuvola lehetett benne) szorongatta. Mr.Horan egyik kezében a kislány iskolatáskáját vitte, a másikkal pedig a kezét fogta, hogy nehogy leessen. Annyira aranyos látvány volt, teljesen meghatódtam tőle. Nagyon jól áll neki a kisgyerek, csak még aranyosabb lesz tőle. Ezzel még jobban megmutatta, hogy mennyire rendes és figyelmes ember.
Ekkor mondtam le magamban arról, hogy én kiszeressek ebből az emberből. Őt nem lehet nem szeretni. Lehetetlen.
A kislány anyukája kiugrott a kocsiból, mikor észrevette őket, majd megköszönte a tanár úr segítségét. Persze ő erre azt felelte, hogy természetes volt, de ugyan. Tudjuk jól, hogy nem sokan csinálták volna meg ugyanezt.
-Jó napot, tanár úr!-üdvözöltem Mr.Horant mosolyogva, akivel a lépcső aljánál találkoztam.
-Szia, Kimberly! Várod már az órát?-kezdett el csevegni, miközben mindketten elindultunk az épületbe. Szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni, ahogy a lábunk alatt fogytak a lépcsőfokok. Ma is szokásosan jól nézett ki. Haját kicsit összeborzolta a szél, de ez nem vett el semmit a végeredményből, csak még aranyosabban nézett ki. Bármennyire is fura bevallani.
-Igen. Nagyon sokat gyakoroltam!-feleltem büszkén. Azt tegyük hozzá, hogy azért tettem, mert bizonyítani akarok neki, de ez már részletkérdés.
-Na, az tök jó!-válaszolta meglepve, de boldogan.-Nyugodtan menj a teremhez. Várj az ajtó előtt, mindjárt megyek én is. Kinyomtatom a mai óra anyagát-mondta, mire úgy cselekedtem, ahogy kérte.
A lépcsőket kettesével szedve mentem fel a második emeletre. Már most, az óra előtt majd' kicsattantam a boldogságtól. Ez a pasi annyira pozitív, hogy mellette nem lehet szomorúnak lenni. Szeretem. Talán szerelmes vagyok belé. Nem tudom... De Jézusom, Kimberly, miket beszélsz?!

Készültem, hogy elfoglaljam szokásos helyemet, de egy lány látványa fogadott. A folyosón alig volt valaki, ő mégis Mr.Horan ajtaja előtt várt. Nem értettem, mi van. Vagy eltévedt a csaj, vagy pedig valami olyanról van szó, amit a tanár úr múlt órán elfelejtett megosztani velem.

Sziasztok!💕
Remélem tetszett♡ Nem tudom, mikor lesz legközelebb rész, de addig is puszi mindenkinek💕