Majdnem egy hónap után visszatérni a suliba nem volt egy leányálom. A legtöbb diáktól csak olyanokat hallhattunk, hogy "őket nem kirúgták?" "miért jöttek vissza?" "már akkor is megijedsz, ha csak rájuk nézel..." és a többi. De igazából ezeket már kezdjük megszokni. Viszont végig ülni 8-9 órát egymás után...na az viszont kemény. Minden egyes órán próbálunk odafigyelni és jegyzetelni, de közben majd halálra unjuk magunkat és a kezünk is majd leszakad a sok írástól. De mindezek ellenére nem adjuk fel! Ha törik, ha szakad Byunghee álmát valóra fogjuk váltani!
A hetedik óra utáni 10 perces szünetben kiültünk a suli udvarának lépcsőire, hogy egy kicsit kinyújtóztassuk fáradt végtagjainkat. Legalább is ez volt a cél, de Jihyuk ezt nem hagyta. Mindannyiunknak kiosztott egy-egy lapot, amire az a dalszöveg volt ráfirkálva, amit Byunghee a fesztiválra tartogatott. Tehát akkor Jihyuk nem is az órai anyagot jegyzetelte. Jellemző...
-Tegnap éjszaka írtam meg a dal végét. – mondja a magas srác. – Suli után menjetek haza és gyakoroljatok. Reggel elpróbáljuk, és majd meglátjuk.
-Még mindig nem értek egyet azzal, hogy Byunghee pénzét használjuk fel. – szólal meg halkan Doil.
-Valamiből muszáj megvennünk azt a nyamvadt dobot. Byunghee is ezt akarná. – nézek a dobosunkra, aki nagyot sóhajtva zárja le a témát.
*
Este rengeteget gyakoroltunk Hyunsoo-val. Míg én énekeltem a dalt addig ő a gitárjával kísért. Legalább hatszor, ha nem többször vettük végig a dalszöveget. Nekem semmi bajom nem származott belőle, nem kezdett el fájni a torkom viszont Hyunsoo-nak kisebb sebek keletkeztek az ujjain. Próbáltam neki mondogatni, hogy pihentesse a kezét, de nem hallgatott rám. Túl makacs ő ahhoz.
Hétvégén Doil-ék billiárdtermében találkoztunk. Azóta rengeteget gyakoroltam és természetesen a többiek is. Hyunsoo ujjai viszont annyira kisebesedtek, hogy be kellett kötnöm őket.
-Azért ennyire nem kellett volna eltúlozni. – mosolyog Jihyuk Hyunsoo ujjait nézegetve. – Jól vagy?
A szerelmem mosolyogva bólintott egy nagyot. Hát persze...neki ez meg se kottyan. Csak majd én fogok kifogyni a kötszerekből...
-Talált valaki bérelhető próbatermet? – néz végig rajtunk Doil.
-Igen. A dobfelszerelés és a hangszigetelt szoba is megvan. – mondja Jihyuk.
-Hé, az új vezető klassz. – vigyorog Hajin. – Olyan gyors, mint egy expressz vonat.
-Hol van az a szoba? – néz az új vezetőnkre Kyungjong.
-Megmutathatom, ha akarjátok. – vigyorog Jihyuk, miközben leszáll az egyik billiárdasztalról.
*
Mikor megtudtam, hogy Jihyuk melyik próbatermet akarja megmutatni nekünk azt hittem kitépem az összes haját. A legjobb helyre vitt minket ahonnan emiatt tuti ki is fognak rúgni mindannyiunkat. Éjjel egy órakor a Jung Sang-ban bujkálunk, hogy kicselezzük az őrt, aki megakadályozza, hogy az olyan idióták, mint mi bejussanak a gimibe. Csak hát mi ügyesebbek vagyunk, mint ő. Vagy inkább szerencsésebbek...
-Srácok... - szólal meg hirtelen Hajin mire mindenki kap egy enyhe szívgörcsöt. – Miért kellett Byunghee nehezen megkeresett pénze, ha van itt egy tökéletes próbaterem?
-Még nem költöttük el te idióta. – csap a vörös vállára Kyungjong.
Ezt követően a srácok újra elcsendesednek ugyanis újra hangosabbá váltak az éjjeliőr léptei. Mindenki máshol próbált elbújni ahol a férfi biztos nem találja meg egyikünket sem. Jihyuk és Doil egy vastagabb oszlop mögé rejtőztek el, Hajin és Kyungjong egy hatalmas páfrányt választottak, én és Hyunsoo pedig a folyosóra kitett étkezőasztalok alá bújtunk. Pár percig még a lélegzetünket is megpróbáltuk visszatartani, de szerencsére az őr nem időzött sokat ezen az emeleten, úgyhogy fellélegezhettünk.
-Miért nem kapjuk inkább el? – suttog Hyunsoo. – Ha ez kitudódik így is úgy is kirúgnak minket. Akkor már nem mindegy?
-Gondolkozz már te barom! – csapok a karjára. – Ha most elkapjuk, mit csinálunk vele? Megkötözzük és arra kényszerítjük, hogy hallgassa végig a dalunkat? Legalább egyszer muszáj használnunk ezt a próbatermet, ha már Jihyuk nem volt képes egy normálisat találni. És ha szerencsénk van, akkor nem rúgnak ki minket.
-Igaza van a főnökasszonynak. – hallom meg Kyungjong hangját az egyik növény mögül. – Nem szabad, hogy elkapjanak, idióták!
-Mióta vagy te ilyen bunkó? – kérdi tőle Hajin mire a törpe szem forgatva előbújik a páfrány mögül.
Mind odasomfordálunk az ajtóhoz, amit Jihyuk az egyik hullám csatommal se perc alatt kinyit. Magunk után gyorsan becsukjuk az ajtót, majd előszedjük a cuccainkat. A vezetőnk kitesz az egyik asztalra egy kisebb kamerát, hogy rögzítse a próbánkat.
-Indítom a felvételt, oké? – néz végig rajtunk, mire mi bólintok egyet.
A hangszigetelt szobát abban a pillanatban bezengi a hangszereink zaja. Jihyuk-kal összenézünk és egymásra mosolygunk. Itt az ideje belevágni a lecsóba!
Oceane:
~Miután te és én megfordultunk és megláttuk egymást, megállt az idő.~
Jihyuk:
~Nem látok, nem tudom eldönteni, hogy zöld vagy piros-e a lámpa.~
Oceane:
~Nincs szükségem másra.~
Jihyuk:
~A szívem egyszerűen csak téged akar.~
Együtt:
~Te vagy az életem. Gondolkodás nélkül futok hozzád és megölellek. Én vagyok a könny a szemedben...Félelem nélkül futok megölelni téged. Amikor az én Szerelmemet látom, gyorsabban ver a szívem.~
ESTÁS LEYENDO
Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!
Fanfic"Futok érted, majd felébredek." "Szeretlek, majd felébredek." "Egy dal neked, majd felébredek."