10. Az első próba

7 0 0
                                    

Majdnem egy hónap után visszatérni a suliba nem volt egy leányálom. A legtöbb diáktól csak olyanokat hallhattunk, hogy "őket nem kirúgták?" "miért jöttek vissza?" "már akkor is megijedsz, ha csak rájuk nézel..." és a többi. De igazából ezeket már kezdjük megszokni. Viszont végig ülni 8-9 órát egymás után...na az viszont kemény. Minden egyes órán próbálunk odafigyelni és jegyzetelni, de közben majd halálra unjuk magunkat és a kezünk is majd leszakad a sok írástól. De mindezek ellenére nem adjuk fel! Ha törik, ha szakad Byunghee álmát valóra fogjuk váltani!

A hetedik óra utáni 10 perces szünetben kiültünk a suli udvarának lépcsőire, hogy egy kicsit kinyújtóztassuk fáradt végtagjainkat. Legalább is ez volt a cél, de Jihyuk ezt nem hagyta. Mindannyiunknak kiosztott egy-egy lapot, amire az a dalszöveg volt ráfirkálva, amit Byunghee a fesztiválra tartogatott. Tehát akkor Jihyuk nem is az órai anyagot jegyzetelte. Jellemző...

-Tegnap éjszaka írtam meg a dal végét. – mondja a magas srác. – Suli után menjetek haza és gyakoroljatok. Reggel elpróbáljuk, és majd meglátjuk.

-Még mindig nem értek egyet azzal, hogy Byunghee pénzét használjuk fel. – szólal meg halkan Doil.

-Valamiből muszáj megvennünk azt a nyamvadt dobot. Byunghee is ezt akarná. – nézek a dobosunkra, aki nagyot sóhajtva zárja le a témát.

*

Este rengeteget gyakoroltunk Hyunsoo-val. Míg én énekeltem a dalt addig ő a gitárjával kísért. Legalább hatszor, ha nem többször vettük végig a dalszöveget. Nekem semmi bajom nem származott belőle, nem kezdett el fájni a torkom viszont Hyunsoo-nak kisebb sebek keletkeztek az ujjain. Próbáltam neki mondogatni, hogy pihentesse a kezét, de nem hallgatott rám. Túl makacs ő ahhoz.

Hétvégén Doil-ék billiárdtermében találkoztunk. Azóta rengeteget gyakoroltam és természetesen a többiek is. Hyunsoo ujjai viszont annyira kisebesedtek, hogy be kellett kötnöm őket.

-Azért ennyire nem kellett volna eltúlozni. – mosolyog Jihyuk Hyunsoo ujjait nézegetve. – Jól vagy?

A szerelmem mosolyogva bólintott egy nagyot. Hát persze...neki ez meg se kottyan. Csak majd én fogok kifogyni a kötszerekből...

-Talált valaki bérelhető próbatermet? – néz végig rajtunk Doil.

-Igen. A dobfelszerelés és a hangszigetelt szoba is megvan. – mondja Jihyuk.

-Hé, az új vezető klassz. – vigyorog Hajin. – Olyan gyors, mint egy expressz vonat.

-Hol van az a szoba? – néz az új vezetőnkre Kyungjong.

-Megmutathatom, ha akarjátok. – vigyorog Jihyuk, miközben leszáll az egyik billiárdasztalról.

*

Mikor megtudtam, hogy Jihyuk melyik próbatermet akarja megmutatni nekünk azt hittem kitépem az összes haját. A legjobb helyre vitt minket ahonnan emiatt tuti ki is fognak rúgni mindannyiunkat. Éjjel egy órakor a Jung Sang-ban bujkálunk, hogy kicselezzük az őrt, aki megakadályozza, hogy az olyan idióták, mint mi bejussanak a gimibe. Csak hát mi ügyesebbek vagyunk, mint ő. Vagy inkább szerencsésebbek...

-Srácok... - szólal meg hirtelen Hajin mire mindenki kap egy enyhe szívgörcsöt. – Miért kellett Byunghee nehezen megkeresett pénze, ha van itt egy tökéletes próbaterem?

-Még nem költöttük el te idióta. – csap a vörös vállára Kyungjong.

Ezt követően a srácok újra elcsendesednek ugyanis újra hangosabbá váltak az éjjeliőr léptei. Mindenki máshol próbált elbújni ahol a férfi biztos nem találja meg egyikünket sem. Jihyuk és Doil egy vastagabb oszlop mögé rejtőztek el, Hajin és Kyungjong egy hatalmas páfrányt választottak, én és Hyunsoo pedig a folyosóra kitett étkezőasztalok alá bújtunk. Pár percig még a lélegzetünket is megpróbáltuk visszatartani, de szerencsére az őr nem időzött sokat ezen az emeleten, úgyhogy fellélegezhettünk.

-Miért nem kapjuk inkább el? – suttog Hyunsoo. – Ha ez kitudódik így is úgy is kirúgnak minket. Akkor már nem mindegy?

-Gondolkozz már te barom! – csapok a karjára. – Ha most elkapjuk, mit csinálunk vele? Megkötözzük és arra kényszerítjük, hogy hallgassa végig a dalunkat? Legalább egyszer muszáj használnunk ezt a próbatermet, ha már Jihyuk nem volt képes egy normálisat találni. És ha szerencsénk van, akkor nem rúgnak ki minket.

-Igaza van a főnökasszonynak. – hallom meg Kyungjong hangját az egyik növény mögül. – Nem szabad, hogy elkapjanak, idióták!

-Mióta vagy te ilyen bunkó? – kérdi tőle Hajin mire a törpe szem forgatva előbújik a páfrány mögül.

Mind odasomfordálunk az ajtóhoz, amit Jihyuk az egyik hullám csatommal se perc alatt kinyit. Magunk után gyorsan becsukjuk az ajtót, majd előszedjük a cuccainkat. A vezetőnk kitesz az egyik asztalra egy kisebb kamerát, hogy rögzítse a próbánkat.

-Indítom a felvételt, oké? – néz végig rajtunk, mire mi bólintok egyet.

A hangszigetelt szobát abban a pillanatban bezengi a hangszereink zaja. Jihyuk-kal összenézünk és egymásra mosolygunk. Itt az ideje belevágni a lecsóba!

Oceane:

~Miután te és én megfordultunk és megláttuk egymást, megállt az idő.~

Jihyuk:

~Nem látok, nem tudom eldönteni, hogy zöld vagy piros-e a lámpa.~

Oceane:

~Nincs szükségem másra.~

Jihyuk:

~A szívem egyszerűen csak téged akar.~

Együtt:

~Te vagy az életem. Gondolkodás nélkül futok hozzád és megölellek. Én vagyok a könny a szemedben...Félelem nélkül futok megölelni téged. Amikor az én Szerelmemet látom, gyorsabban ver a szívem.~

Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!Donde viven las historias. Descúbrelo ahora