Szőke herceg fehér korláton (Niall Horan ff)

23. rész

Mikor felkeltem, Niall épp a hajammal babrált. Mivel nagyon élveztem, ezért elhelyezkedve feküdtem tovább. Kezeimmel szorosan öleltem Ni derekát, még ő abszabad kezével elkezdte a karomat cirógatni.
- Jó reggelt kismanó! - hallottam meg nyugtató hangját. - Hogy érzed magad?
- Jobban mint tegnap... - motyogtam. Már nem voltam annyira fáradt, de kissé még éreztem azt az enyhe émelygést.
- Idehívom a dokit, és elkérem tőle a zárójelentést, hogy mehessünk. - kelt fel mellőlem. Nyomott egy puszit ajkaimra, majd ment is. A doki miután elvégzett néhány rutin vizsgálatot, ide is adta a zárójelentést. Gyorsan átöltöztem majd indultunk is. A doki azt mondta pihenjek egy hétig, azaz semmi megerőltető, ami azt jelenti, hogy egy hétig nem megyek melóba.
- Hozzak valamit? Vizet, kaját? Esetleg még takarót? Kint ígyis nagyon hideg van. - kezdtett bele Niall az aggodalmaskodásba.
- Az egyetlen dolog amit kérek, hogy bújj mellém! - nyújtottam ki kezeim.
- Biztos csak ennyi? - indult meg felém, meg mindig kissé aggódó képet vágva.
- Tudod mi? - kérdeztem, mire megállt - Egy csókot is kérek. - mosolyodtam el elégedetten. Ni meg is tette amit kértem. Ölelése biztonságot nyújtó volt mint mindig, csókja lágy és mézédes. Imádom!
- Szeretlek! - súgtam ajkaira.
- Én is. - csókolt meg újra.

2022. IX. 13.

Ma van Niall 24. szülinapja, én meg 4 hónap után most utazok haza Londonba. Volt egy 4-hónapos állás lehetőségem, azaz inkább ugy fogalmaznék, hogy a cég ahol most dolgozok, mint varista, kapott egy lehetőséget hogy 4 honapra kipróbalja milyen Párizsban dolgozni. Mindent a Coffé and gâteau (kávé és süti franciául-szerk) fizetett. De sajnos kiesett egy hetem, mert nem éreztem magam valami fényesen. Már a második nap elmentem dokihoz, aki bejelentette az örömhírt. Jelenleg 5 hónapos terhes vagyok. És ezt Niall még nem tudja. Harryvel beszéltem meg hogy hogy legyen a meglepi. Két napja már Londonban vagyok, Harry lakásán. Niall ugy tudja hogy majd csak 20.-án jövök. Ezért lesz meglepi. Most a házunk kertjében várakozok. A buli bent van tartva. Meghallom Harry hangját.
- Oké, óvatosan, óvatosan! Vigyázz küszöb! Lépcső! 3, 2, 1. Oké, még pár lépés. Jó, állj. Ne vedd le a szemkötőt. Rárakim valamire a kezed és ki kell találd hogy mi az. Rendben?
- Oké! - válaszolt Ni kissé bizonytalanul. Feltűrtem a pulcsit a pocakomon, majd némán megfogtam Niall kezét és ráhelyeztem. Volt egy kisebb dudor baloldalon, ami a picinyem lábacskája volt. Ahogy hozzáért az "idegen" kéz egyből mozgolódni kezdett.
- Mi ez? - kérdezte Niall, körbetapogatva a hasam.
- Találd ki! - vágta rá egyből Harry. Niall tovább tapogatózott, majd keze fentebb haladt. Megfogta a pulcsit tartott kezem. Gondolom egyből leesett nekin hogy ember áll előtte, így a szemfedőjét is gyorsan lekapta. Mikor meglátott kissé lefagyott, majd könnyes szemekkel borult a nyakamba.
- Kicsikém, szerelmem, édesem! - sorolgatta beceneveimet meghatódva, a nyakamba motyogva. Erősen szorított magához, miközben én a hajába túrva tettem meg ugyan ezt.
- Mit keresel itt? Nem úgy volt hogy később jössz? - távolodott el, vöröskés szemeit rám emelve.
- Gondoltam megleplek egy kicsit. - mosolyodtam el, kezem az arcára simítva.
- Pontosabban meglepünk! - javítottam ki magam, egyik kezem a gömbölyű pocakomra simogatva. Egy valamit nem mondtam el a terhességről. Mégpedig hogy ikreket várok. Niall odakapta a fejét a hasamra, majd néhány szipogás közepette letérdelt elé. Így maradtunk néhány másodpercig, mikor egy enyhe csikis érzés éreztem a hasamban. Valamelyik kicsi csuklik!
- Hallgasd! - súgtam, fejét kissé oldalra fordítva, így füle a hasamra tapadt. A kicsi csuklását még én is hallottam, olyan hangos volt. Niall káprázattal nézett ki a fejéből, miközben az egyik kisbabám csuklását hallgatta.