Utazás a Yandere Szimulátorban

~Áll a bál (1.rész)~

??? szemszöge

Olyan.....sötét volt minden. Annyira magányos voltam hogy.....még árnyékom se volt. Tudtam, hogy valakire szükségem van. Valakinek meg kell mentenie. Hiányoztak a gúnyolódásai. A mosolya. Hirtelen megrázkódott alattam a talaj. Megijedtem. Majd hirtelen...valaki belém jött hátulról. A hasamra estem, majd feltápászkodtam és magam mögé néztem. Két vér vörös szempárra lettem figyelmes. A hideg kirázott. Az idegen ekkor rám vicsorgott, mire én felsikítottam és szaladni kezdtem. Majd valaminek csapódtam. Ahogy jobban felfedeztem egy ajtó volt. Már dübörögtem volna rajta, de egy fénysugár nyílt meg előttem. Egy alakot is véltem felfedezni.

-Buka...itt az idő!-szólt az újabb idegen. Én ezzel mit sem törödve kirohantam a sötétségből. Miközben hátra tekintgettem, hátha üldöznek, valami üvegnek mentem neki. Az pedig egy hatalmas csattanással eltört. Mikor jobban megvizsgáltam a helyzetet, észre vettem, hogy senki se üldöz. A tér, amiben voltam meg.....meg se tudom fogalmazni milyen volt. Azt mondanám....fura.

-Milyen kár! Egy hónapi tej adagnak annyi. Pedig milyen finom illatuk volt!-mondta sóhajtva az idegen.

-Te meg ki vagy?!-kérdeztem rémülten.

-Nyugi! Ismersz. Zera vagyok! Én és a bátyám miatt vagy itt. De főképp miattam.-próbalta magyarázni a kis idegen. Cica fülei voltak, de farkas farka. Nagyon lompos volt, lehet igazából kutya farok volt. Barna haja vége sötét rózsaszín volt, a szemei úgy szintén.

-Aha....és akkor....én ki vagyok? Miért vagyok itt?-érdeklődtem.

-Na azért ennyire nem sebezhetett meg Taro. Na mindegy! Nálam van az emlékeid egy részének másolata. Átadom neked, úgy is szükséged lesz rá!-mondta Zera, majd egy kis virágot adott át.

-Mit kezdjek ezzel?-néztem a növényre értetlenül. Zera mosolyogva mondta.

-Edd meg!

Ayano szemszöge

A következő nap jóval érdekesebb volt. Yui vörös volt, mint egy rózsa és mosolygott, mint a vadalma. Yuno engem faggatott, hogy mi is történhetett a lánykával, de én csak a vállamat vontam. Igen, tudtam hogy Ayato elhívta Yuit egy randira, de azt is tudtam hogy Ayato úgy referált erre, mint egy egyszerű program. Első óra előtt persze felkerestem azt a félkegyelműt. Csak ennyit válaszolt:

-Még várok!

Nem pontosan értettem ezen semmit se, de nem törődtem vele. Amíg nincs a tenyere a nyakamon, addig jó. Az első óráig még sok idő volt, így arra gondoltam, hogy benézek a könyvtárba. Mikor benyitottam a hatalmas fenyőajtón, észrevettem, hogy mennyire nem járt senki se ide. Sehol egy asztalnál olvasó diák. Beljebb haladtam. Az is feltűnt, hogy mennyiféle részleg van. Románc, Humor, Krimi, stb. A Horror részlegnél álltam meg végül. A részlegek valójában külön-külön szobák voltak, más és más hangulattal. A Horror szekciónak például sötét. Benyitottam a szoba feketére mázolt ajtaján. A szobában egy darab ablak se volt megtalálható. Helyettem kis olvasó lámpák voltak a falakra szerelve. Most komolyan ki ne szeretne egy ilyen könyvtárban olvasni? Kis barangolás után észre vettem, hogy az egyik ilyen olvasó lámpa fel van kapcsolva, alatta pedig Yuki olvasott. Nem, nem Yuno pasija. Közelebb mentem hozzá.

-Szia!-köszönten rá. Yuki bedugta a mutató ujját a könyvbe, majd gyengéden rácsukta azt.

-Szia!-köszönt vissza mosolyogva. Egy kicsit közelebb mentem hozzá.

-Mit olvasol?-érdeklődtem.

-Oh! Ez a kis olvasmány? Ez nem valami hosszú, szóval hamarosan leteszem.-mondta Yuki. Nos a könyv becsléseim szerint 400 oldalas is lehetett.

-Értem. De ahogy látom nagyon lefoglalt téged...szóval nem is zavarok!-mondtam, majd megfordultam.

-Várj!-szólított Yuki.

-Igen?-érdeklődtem.

-Tudod...a baleseted óta nem nagyon beszélgettünk....még az előtt se nagyon. N-nem maradnál egy kicsit?-kérdezte szégyenlősen Yuki. Én visszamentem és mellé ültem.

-Szóval....gyakran olvasol horrort?-kérdeztem.

-Igen. Mondhatni a kedvencem.-válaszolt egy gyengéd mosollyal. Hosszú ideig elbeszélgettünk. Leginkább kedvenc könyvek jöttek fel és ilyesmi. Csöngetéskor persze kimentünk a könyvtárból, de megbeszéltük egymással, hogy máskor is találkozhatnánk a könyvtárban. Hetekkel később pedig már külön programjaink voltak. Park, egymáshoz átmenés, állatkert, stb. Yui és Ayato lassan egy párt alkottak. Minden olyan szép, sőt gyönyörű. Miket beszélek? Tökéletes volt. Bár ilyen maradhatott volna örökre!

Néhány hónappal később

-Szóval ne feledjétek! A Valentín-napi bál pénteken lesz, tehát holnap lesz. Ugye mindenki szerzett egy szép ruhát és egy tánc partnert?-kérdezte a tanár óra végén.

-Hai, Sensei!-mondta az osztály, majd összepakoltunk és elhagytuk a termet.

-Aya-chan!-szólított meg Yui mögűlem.

-Igen?-néztem vissza.

-Neked már van partnered?

-Hát....nem hiszem. És neked~?-néztem Yui-ra pimaszul. Yui elpirult, majd szóra nyitotta volna a száját.

-Nos-

-Yui-chan.

Yui megfordult, én pedig Yui mögé néztem. Kanato volt az.

-Oh, szervusz Kanato-kun!-köszönt Yui a srácnak. Én nem szóltam semmit se.

-Velem jönnél egy percre?

Ekkor Kanato megragadta Yui vállát és elrohant vele. Én pedig csendben követtem őket. Egy üres folyosó felé mentek. Yui alig kapott levegőt.

-M-miért hoztál ide Kanato?-érdeklődött a lány. Én egy fal mögé bújtam, onnan hallgattam őket.

-Kérdezni szerettem volna valamit.

-Mit?

Kanato vett egy mély lélegzetet.

-Leszel a partnerem a bálon?