Shut Up Flower Boy Band: Küzdj az álmodért!

11. Kérelem és könyörgés...

-Miért pont én?! – förmedek a fiúkra a tanári szoba előtt.

-Mert te lány vagy. – mondja Hajin mire felvonom az egyik szemöldököm. – Téged nem fog leordítani.

-De-

-Menjél már! – lök be az ajtón Jihyuk, amitől majdnem felbukok.

-Rohadékok! – fújtatok egyet majd elindulok Shilba asztala felé.

Pár napja a gyakorlóteremben azt beszéltük meg a srácokkal, hogy majd EGYÜTT bemasírozunk a tanáriba és EGYÜTT kérünk igazolást arról, hogy iskolába járunk. De persze a végére, mint mindig mindent nekem kell csinálnom.

Odacsoszogok Shilba asztala elé ahol a tanár valamit nagyon jegyzetel, így nem vesz észre. Köhintek egy aprót, mire rám kapja a tekintetét és gyorsan elteszi azt a füzetet, amibe firkálgatott.

-Mi van? Mit akarsz?

-Szeretnék kérni egy megerősítést azzal kapcsolatban, hogy iskolába járunk a fiúkkal. A tanárok elvileg adnak ilyet...

-Igen, adnak. – bólint. – De mihez kell ez nektek?

-Lesz egy bandaverseny, amin részt akarunk venni. Ahhoz szükséges.

-Mi? Egy bandaverseny?

-Igen.

-Akkor nem. – mondja, majd visszafordul az iratai felé.

-Miért nem? – pislogok rá.

-Ti idióták. – sóhajt úgy mintha a drága idejét fecsérelném. – Mert úgysem fogtok semmit elérni. Soha nem fog senki rátok szavazni. Miért nem matekversenyen, kutatóversenyen vagy angol versenyen vesztek részt, de ez...mit is mondtál? Egy bandaverseny? Ti gyerekek elpazaroljátok a tehetséget. Nem, én nem fogok segíteni, hogy részt vegyetek ebben. Nem teszem.

Legszívesebben most káromkodnék egy akkorát...de ahelyett inkább előhalászok a zsebemből egy snickers csokit és odanyújtom Shilba-nak.

-Tessék tanár úr. – mosolygok rá erőltetetten majd sóhajtok egyet. – Kérem, segítsen. Muszáj részt vennünk ezen a versenyen.

-Én nem eszek ilyeneket. – dobja le az asztalára a csokoládét. – Most pedig menj. Gyerünk.

-Nem megyek! – makacskodok. - Amíg nem-

-Tanár úr. – lép mellém hirtelen Seunghoon, aki a vállamra helyezi egyik kezét.

-Á Seunghoon. – mosolyog rá Shilba. – Miben segíthetek?

-Most szerettem volna igazolást kérni a bandaversenyre.

-Arra a bandaversenyre? – mutat rám nagyokat pislogva Shilba.

-Igen, szükségem van egy iskolai megerősítésre.

-J-Jól van. – bólogat a tanár, majd elővesz két kitöltött papírt. – Akkor adok...ez nagyon jó...

Vigyorogva figyeltem, ahogy aláírja mindkét lapot, amit habozva odanyújtott nekem mire köszönés nélkül kisiettem a teremből. A fiúk azonnal körém sereglettek amint megláttak.

-Hogy ment? – meredt rám Jihyuk.

-Megkaptad a megerősítőket? – pattog izgatottan Kyungjong.

Azzal vigyorogva előkapom a hátam mögé rejtett papírt mire Hajin ujjongva kikapja a kezemből.

-Ez zseniális! – mosolyog Doil.

-Ünneplés képen menjünk marhahúslevest enni. – nevet Hyunsoo.

Miközben én mosolyogva figyelem az öt, agyilag három éves gyerek szintén hurrázó fiúkat addig Seunghoon is kijön a tanáriból és megáll mellettem.

-Tudod, hogy ez nem volt véletlen. – néz rám.

-Miért hinném? – mosolygok rá gúnyosan.

-A verseny nem lesz egyszerű. Gyakorolnotok kell.

-Pontosan. – bólintok. – Ahogy nektek is.

-Nem hiszem, hogy akár az elejét is túlélitek. – simít a vállamra majd magunkra hagy minket.

-Ha még egyszer hozzád ér kibelezem. – karolja át a derekamat Hyunsoo miközben egy puszit nyom a fejemre.

-Remélem sikerül megnyernünk a versenyt. – vált témát Kyungjong ahogy az udvar felé vesszük az irányt.

-Van egy Byunghee dalunk, fiam. – karolja át a vállát Jihyuk. – Biztos, hogy megnyerjük.

Mikor lefelé baktatunk a lépcsőn hirtelen szembetaláljuk magunkat az igazgatóval és egy idegen férfivel, akik megállítanak minket. A férfi felmutat egy igazolványt, ami szerint ő...ő egy nyomozó...

-Beszélnünk kell. – néz végig rajtunk. – Park Pyojoo támadását illetően. Jöjjön velem mindeni Kwon Jihyuk-on kívül.

Jihyuk mindannyiunkon végignéz, majd bólint egy aprót. Mi pedig az öt "bűnös" a nyomozó után baktatunk, aki bevezet minket egy üres terembe. Sorba leültet minket egy-egy székre majd elkezdi feltenni a kérdéseket. Természetesen az összesre az a válaszunk, hogy "nem tudjuk mi történt, mi nem voltunk a helyszínen, semmi közünk az egészhez" és a többi. Legalább másfél órán át faggat minket a férfi, de nem jut velünk sokra.

-Ha nem mondtok semmit azon kívül, hogy ti nem csináltatok semmi rosszat, akkor nagy valószínűséggel hazudtok. – néz végig rajtunk villámló tekintettel. – De mivel eddig még senki sem jelentkezett szemtanúnak sajnos nincs semmi bizonyítékunk ellenetek, így most elengedlek titeket. De ha találunk tanukat, akkor nem lesz könnyű megúsznotok. Van egy olyan érzésem, hogy nem sokára találkozunk.

Azzal felállt és szépen lassan kiballagott a teremből. Mi még egy darabig ott ültünk szótlanul a padlót bámulva. Ha Seunghoon vagy Maro tanúnak jelentkezik, akkor nekünk végünk van. Mit mondok majd a szüleimnek? Egy életre szobafogságot kapok majd vagy annál is rosszabb. Lehet, hogy elvisznek Amerikába és soha többé nem láthatom majd a fiúkat. Belepusztulnék, ha nem találkozhatnék Hyunsoo-val. Pláne, ha engem elvisznek a szüleim, őket pedig börtönbe zárják. Meg ott van Byunghee álma is! Arról sem feledkezhetünk meg. Talán mégsem volt annyira jó ötlet összeverni azt a barmot...

Körülbelül 10 perc után elhagytuk a termet. A folyosó végén Jihyuk állt, aki azonnal odarohant hozzánk és azt kérte, hogy mindenről számoljunk be neki részletesen. Mi így is tettünk. Mindent, de mindent elmondtunk neki szó szerint, ami ebben a másfél órában szóba került. Figyelmesen végighallgatott minket egyszer sem szakította félbe egyikünket sem. Ami engem a legjobban meglepett, hogy nem cseszett le minket. Egy árva rossz szó nem hagyta el a száját. Sőt...volt, hogy el is mosolyodott monológunk közben.

-Van egy tervem. Gyertek. – mondta majd sarkon fordulva gyors léptekkel elindult a második emelet felé.

Fogalmunk sem volt, hogy Jihyuk mire készülhet. Kissé kezdtem ideges lenni. Remélem, hogy nem Seunghoon-t akarja bántani, hiszen még nem is tanúskodott ellenünk. Vajon mi járhat a fejében?

Félelmeim egyre nagyobbak lettek, amint megláttam Seunghoon-t, Maro-t és Sooah-t a folyosón beszélgetni. Mind a hárman felénk fordultak amint észrevettek minket. Jihyuk egyenesen Seunghoon elé állt, de mi többiek inkább hátul maradtunk. Lassacskán pár diák is észrevette, hogy itt valami készülőben van, úgyhogy ők is megálltak a folyosón bámészkodni. Volt, aki még a telefonját is előszedte, hogy levideózza a "balhét."

-Nem fogom megkérdezni, hogy hazudtál-e... - szólal meg Jihyuk Seunghoon-t bámulva. – De ne felejtsd el, hogy mit láttál azon az éjjel.

Jihyuk-on látszott, hogy kissé feszültebb a kelleténél. Rettentően féltem, hogy bármelyik pillanatban beüthet egyet a fekete hajú srácnak.

-Jihyuk... - léptem felé egyet.

Oda akartam menni hozzá, hogy lenyugtassam vagy elrángassam a folyosó közepéről, de abban a pillanatban olyan dolog történt, amire senki sem számított. Hatalmas szemekkel bámultuk Jihyuk-ot, aki...aki letérdelt Seunghoon elé.

-Kérlek, had maradjunk ebben az iskolában...Kérlek, Seunghoon.