A zongora hangja | Niall Horan FF

▫13.Fejezet▫

Kimberly

Bár az óra eleje nehézkesen kezdődött el, utána már minden tökéletesen alakult. A Beethoven szám egy részét is sikerült megtanulnom. Kezdő vagyok, ezért lassabban megy még, viszont Mr.Horan megdicsért, hogy ügyes vagyok. Jól estek a bíztató szavai, tekintettel arra, hogy nem arról vagyok híres, hogy annyira megvagyok magammal elégedve. Neki köszönhetően viszont érzem, hogy lassan, de biztosan nőni fog az önbizalmam. Szomorúan konstatáltam, hogy ismét elreppent egy újabb vele eltöltött hatvan perc. Túl gyorsan megy vele az idő.
-Mára ennyi volt, Kimberly. Jövő órára is hozd a papírodat, tudod. Kicsit gyakorlunk, aztán az Attentiont is elkezdjük gyakorolni a fellépésre. Rendben?-nézett rám Mr.Horan kedvesen. Mosolyogva bólintottam, majd elköszöntem tőle. Annyira imádom, amikor így néz rám.-Ne felejtsd el, most csütörtökön kell jönnöd!-emlékeztetett a tanár úr mielőtt még elmentem volna mellőle.
-Nem felejtem el, Mr.Horan, de azért köszönöm, hogy szólt-mondtam, miközben elindultam a hosszú folyosón, ő pedig bezárta termének ajtaját és elindult gondolom a tanáriba. Akkor esett csak le, hogy nekem csütörtökönként aerobicom van. A számat elhúzva gratuláltam magamnak egy rövid káromkodás kíséretében. Hogy felejthettem el? Mindegy. Csak négyre kell jönnöm. Maximum kicsivel korábban eljövök az edzésről, de már nem akarok variálni az órát illetően. Nem akarok több bajt Mr.Horannek.
Az előtérbe leérve megnéztem a telefonomat, keresett-e valaki. Jött egy Facebook jelölésem Bellától, amire abban a pillanatban válaszoltam is. Természetesen megerősítettem, hogy ismerjük egymást. Baromi nagy arc a csaj, remélem valamikor fogunk találkozni. Ugyanabban az időben azonban az is eszembe jutott, hogy Logan vár rám. Baszki. Teljesen kiment a fejemből. A szívem kalapálni kezdett a mellkasomban. De nem azért dobogott ennyire, mint Mr.Horan esetében szokott. Fura ebbe belegondolni, de így van. Izgultam, hogy mit akar Logan, ennyi. Minden embernek hevesebben kezd el dobogni a szíve, ha olyan helyzetben van, amiért izgulni kell. Én is így voltam. Féltem, hogy fogok reagálni a jelenlétére. Nála is érezni fogom-e azokat, mint a tanárom esetében vagy nem. Ha érezném, bebizonyosodna, hogy Mr.Horan csak azért ilyen számomra, mert "új" nekem. Nem tudom... Nem szeretném szeretni, de mégis. Szeretném, ha nem lenne a tanárom, illetve nem lenne barátom, akibe sosem voltam igazán nagyon szerelmes. Az idő elteltével azt hittem, javulni fog közöttünk a kémia. Nem így történt, viszont én még mindig várok. Már csak az a kérdés meddig kéne, esetleg meddig lenne helyes várni.
-Szia!-ültem be Logan mellé a kocsiba egy kicsi mosollyal az arcomon.
-Helló!-köszönt vissza vidáman, mikor észrevett. Bekötöttem magamat a biztonsági övvel, majd utána adott egy gyors csókot.-Elhúzódott az óra? A múltkor ilyenkor már rég végeztél-kérdezte, mintha számon akarna kérni. A telefonom azt mutatta, hogy hét perccel múlott délután négy.
-Igen, közbejött valami óra elején, azért késtem egy kicsit-magyaráztam meg a dolgokat, mielőtt még elkezdene különböző összeesküvés-elméleteket gyártani. 
-Akkor jó. Milyen volt az óra?-érdeklődött, közben elhajtott a suli elől.
-Jó volt. Megismertem egy csajt, aki idejár. Nagyon jófej. És új darabot vettünk Mr.Horannel. Megint azt mondta, hogy ügyes vagyok, tök aranyos. Úgyhogy ja, tetszett-kivéve, amikor Mr.Horan a szemével megdugta a tanárnőt, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Ez nem tartozik Loganre, se senkire.
-Király, hogy a tanár tehetségesnek tart-mondta, én pedig egyetértve bólintottam. Gondolom leesett Logannek, hogy a beszélgetésünk kezdi kicsit felvenni a kérdezz-felelek című játék hangulatát, ezért gyorsan kitalált valamit.-Van kedved elmenni valahova enni?
-Uh, igen. Kicsit megéheztem a tanulásban-pillantottam rá hálásan az ötletet hallva, majd hirtelen eszembe jutott valami.-A szerdai órám ezen a héten csütörtökön lesz. Nincs kedvünk inkább akkor túlleni a békülős dumáláson Lilyvel?
-Nem tudom, Szivi-húzta el a száját nemtetszően a barátom. Gondoltam, hogy ez lesz a reakciója.-Maradjunk a pénteknél. Oké? A szerda túl gyorsan ideér. Lelkiekben még nem vagyok rá kész.
-Oké, persze-erőltettem magamra egy mosolyt. De utálom már ezt az egészet! Mások pillanatok alatt ki tudnak békülni, mi meg csak húzzuk-halasszuk azt, hogy a pasim és a legjobb barátnőm kibéküljön egymással. Azt se tudom már, miért utálják egymást! Eleve ez az egész baromi kellemetlen, és úgy érzem, ennél jobb már nem lesz. Felesleges energiapocsékolás legnagyobb bánatomra.

Logan csendben vezetett, közben én a mellettünk elsuhanó londoni tájat néztem. Nem tudtam kiverni a fejemből azt a tényt, hogy nem érzek úgy Logan iránt, mint ahogyan ő érez irántam. Kedves fiú, ezért nem olyan egyszerű vele szakítani. Nem akarom megbántani. Kibaszott szar egy helyzet. Ez mind Mr.Horan hibája! Valamiért számomra már az első percekben megnyerő volt a pozitív személyisége és a laza stílusa, talán kicsit magamra ismertem benne, akkor is, ha akkor még ezt nem úgy gondoltam. Imádom, ahogy engem néz azokkal a gyönyörű tengerkék szemeivel vagy akár azt, ahogy egyszerűen rám mosolyog. Már a megjelenése is levesz a lábamról. Ajh, utálom, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem! És utálom, ahogyan ma Mrs.Eastmanre nézett.
-Ennyire érdekes London, Szivi?-szólalt meg Logan szórakozottan. Elkaptam a tekintetemet az ablakról hirtelen, és értetlenül, de kedvesen ránéztem.
-Csak elgondolkoztam, ha erre célzol-vontam vállat lazán, annyira lazán, amennyire csak tudtam abban a helyzetben. Meglepetten láttam, hogy meg is érkeztünk egy bisztróhoz.
Kipattantam a kocsiból, majd Logan megragadta kezemet, és elindultunk, hogy együnk valamit. Jól éreztem vele magamat, igaz, inkább egy olyan talira emlékeztetett, mint amikor a srác találkozik a legjobb lánybarátjával. Mindegy, a kaja finom volt és jól éreztem magamat Logannel. Evés közben megtudhattam, hogy amúgy tőlünk jött el hozzám a suli elé, mivel előtte az öcsémmel játszott otthon. A fejemet megrázva elnevettem magamat. Istenem, két nagyranőtt gyerek! Legalább az öcsémmel imádják egymást, ha már a legjobb barátnőmmel nem viselik el egymás képét.

-Örülök, hogy együtt voltunk-öleltem meg Logant a házunk előtt. Őszintén így gondoltam. Pillanatok alatt eltelt a délutánom, így mire hazaértem, hulla fáradtnak éreztem magamat.
-Szeretlek, Kimberly-tolt el magától Logan, hogy megcsókolhasson. Keze a derekamon pihent, miközben én visszacsókoltam maró fájdalommal a mellkasomban. Ő az új barátom, Bűntudat a neve. Mostanában egyre többször lóg velem.
Még egy kicsit beszélgetünk Logan kocsija mellett, végül bementem a házunkba. Beszélgettem az öcsémmel, hogy hogyan telt az iskolai szünet első napja, érdeklődtem a szüleim napja felől, aztán én is megosztottam velük a mai napom történéseit.
Fáradtan dobtam le magamat az ágyamra. A plafonomat bámultam, közben egyre többet pislogtam, ami egyre inkább nehezemre esett. Szerintem másodperceken múlott, hogy álomba zuhanjak, amikor a Messengerem hangos csippanása megzavarta a szobám síri csendjét. Lassan elfordítottam a fejemet a telefonom irányába, majd nagyjából a csiga gyorsaságával érte nyúltam.

Szia Kim! Nagyon köszi amiért ma kihúztál a szarból Horan előtt🙄 Hálául mit szólnál egy bulihoz? Promótere vagyok az egyik bulihelynek szóval tudok ingyen jegyet szerezni ha benne vagy-olvastam el Bella üzenetét, amitől az összes álmosság eltűnt a szememből.

Oksa. Benne vagyok👼 Mikor lenne és hol?-írtam vissza válaszul.

Szerdán lesz egy jó buli. A témája maradjon titoook. Végzek a zenesuliba aztán utána kicsit később mehetünk is. Remélem nem baj hogy hétközben van. Nekem szünet van, te meg passz hogyan dolgozol🤔-írta Bella, majd elküldte a helyét is. Ismerem a helyet, ott volt a gimis afterünk meg egy-két buliban is voltam ott Lilyvel. Egy sima presszó az egész, de ott szoktak lenni a környék legjobb bulijai.

Nem baj! Max nem megyek másnap dolgozni, de az nem gáz, valamikor ledolgozom úgyis. Szerdán fogok szerintem mert akkor nem kell mennem zongorára úgyhogy nem kell sietnem-találtam ki gyorsan.

Hétkor tali a presszó előtt?-tért rá az időre Bella.

Nekem jó-válaszoltam gyorsan, mert újra rámjött az álmosság.

Oksi. Majd viszem a jegyeket-írta.

Köszi. Én meg viszem magamat. Köszi a meghívást de most lépek mert hulla vagyok❤-pötyögtem be az utolsó sorokat.

Ok. Mégegyszer köszi❤-írta Bella, majd miután elolvastam, lezártam a telefonomat.
Örültem a meghívásnak, alig várom már! Végre, kicsi lazulás a monoton napjaimban. Nagyon rám fért már.

Sziasztok!💕
Itt az új fejezet, remélem tetszett💕