✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

15. Csak ketten.

Izuku és [Név] Cementos sensei társaságában léptek be a városi terepnek kialakított gyakorlótérre. A profi hős engedélyezte nekik, hogy magukban maradjanak. De kaptak mindketten egy-egy adóvevőt, hogy barmikor rajuk tudjon kérdezni. És, ha baj van, szólhatnak. Ezután a két kis lelkes hőstanonc bevetette magát a „városba".

- Mivel fogunk kezdeni? – nézett körbe [Név] érdeklődve.

- Mivel a démon feled irányítása nehézkes ezért szeretném, ha elmagyaráznád a működését.

- Rendben. Te pedig kielemzed nekem igaz?

- Pontosan.

- Az erőt lényegében a környezetemben lévő negatív energiákból nyerem. Ezt használom fel, hogy ellássam a támadásomat a megfelelő energiával. A negatív erőből pusztításra képes erőt alakitok át.

- Mondanál gyakorlati példát? - vett elő egy jegyzetfüzetet amin [Név] neve szerepelt

- Lássuk csak... Például ha felnek a közelemben lévő személyek, akkor nagyobb erejű támadást tudok létrehozni. Vagyis azok a gömbök, amiket megidézek azok nagyobb pusztítást fognak végrehajtani- mutogatott közben

- Ilyeneket csináltál a gyakorlaton is igaz? - nézett fel a füzetből

- Igen - bólogatott hevesen

- Bemutatnád megint? - mutatott a tolla végével az egyik épület falara, ami mellett álltak.

- Oké. De most nem lesz túl erős...

- Miért?

- Két okból az egyik, hogy most csak pozitív energia vesz körbe. A másik pedig, hogy mostanában szedtem a gyógyszert is...

- Nem baj. Csak szeretnem jobban megfigyelni, hogyan csinálod.

- Értem. - állt szembe a fallal.

[Név] előre nyújtotta jobb kezét a célpont irányába. Becsukta [szín] szemeit. Koncentrált, majd mikor megjelent a tenyere előtt a sötét gömb, akkor ismét kinyitotta. Akkorra már vörösen izzottak az íriszei és növelte a gömb méretét. Amint elérte a kívánt, teniszlabda nagyságot, lökött rajta egyet. A gömb szélsebesen szelte át a teret és becsapódott a falba, egy robbanás közepette. Jókora lyukat hagyott maga után az épületen. Izuku -nak ismét tátva maradt a szája és keze is megdermedt írás közben a levegőben.

- Ez még mindig hihetetlen. - mondta ki végül.

[Név] visszaváltoztatta íriszeit az eredetibe és a fiú felé fordulva indult el felé.

- Köszi... - mondta kicsit megilletődve.

A következő lepésnél viszont megszédült és dőlni kezdett. Deku eldobva a noteszét szaladt hozzá és még azelőtt elkapta és támaszt adott neki, hogy jobban zuhanni kezdett volna.