A Morgue utcai gyilkosság

⛓PESTISKIRÁLY⛓

ALLEGÓRIA MESE FORMÁBAN

Az istenek tűrik és királyoknak engedik
de elborzadnak, ha a csőcselék teszi

~FERREX ÉS PORREX TRAGÉDIÁJA~

Harmadik Edward nemes uralkodás idején, egy októberi éjszakán, éjféltájt, két matróz ült a londoni St. Andrews kerületben, a Víg Tengerész cégérét viselő csapszék ivójában. Maguk sem tudták, hogy kerültek ide. A Szabadság legénységéhez tartoztak; ez a kétárbocos keres- kedőhajó a Sluys-Temze útvonalon járt rendszeresen, és most itt horgonyzott a londoni kikötőben.
A helyiség, jóllehet szedett-vedett berendezésével, füstös, megfeketedett falaival, alacsony mennyezetével és minden egyéb tartozékával semmivel sem volt különb, mint más effajta hely akkoriban, a szanaszét groteszk csoportokban üldögélő vendégek véleménye szerint így is remekül megfelelt céljainak.
E csoportok közt, azt hiszem, két matrózunké volt a legérdekesebb, sőt talán a legszembeöt- lőbb is.
Az egyik, szemmel láthatólag az idősebb, akit társa a jellegzetes Libláb néven szólított, jókorára megnőtt, lehetett vagy hat és fél láb magas, és kissé előregörnyedő válla csak természetes következménye volt szertelen hosszúságának. Ami azonban fölös volt magassá- gában, jócskán hiányzott belőle más egyebütt. Rendkívül sovány lévén, olyankor, ha leitta magát, társai szerint megfelelt volna zászlónak a főárboc csúcsára, józan állapotában pedig orrvitorlarúdként is hasznát vehették volna. Ilyen és más hasonló tréfák azonban hovatovább némi nyomot hagytak matrózunk humorérzékén. Kiugró arccsontja, hatalmas sasorra, csapott álla, lefittyenő alsó ajka, kimeredő két nagy fehér szemgolyója, még ha bizonyos megátal- kodott közönyösségről tanúskodott is általában a világ dolgaival szemben, utánozhatatlan és leírhatatlan ünnepélyes komolyságot kölcsönzött egész arckifejezésének.
A fiatalabb matróz külseje mindenben ellentéte volt társának. Termete alig volt magasabb négy lábnál, zömök, otromba teste csutak, kajla lábakon nyugodott, nem közönséges öklökben végződő szokatlanul rövid, vaskos karjai úgy fityegetek róla kétoldalt, mint a tengeri teknős uszonyai. Seszínű apró szeme mélyen besüppedt szemüregből pislogott elő, orra szinte elveszett a gömbölyded, vörös orcáját takaró hústömegben. Vastag felső ajka öntelt elégedett- séggel nyugodott még vastagabb alsó ajkán, s e kifejezést még fokozta abbeli szokásával, hogy időnként végignyalt rajtuk. Hórihorgas társára szemmel láthatólag csodálattal vegyes gúnnyal tekintett fel, és néha úgy bámult rá, mint ahogy a lenyugvó nap néz a Ben Nevis sziklaormára.
Változatos és eseménydús volt a derék emberpár kalandozása a szomszédos kocsmákban és környékükön már az est korábbi szakaszában is. A pénz, ha mégannyi, sem tart örökké, és barátaink bizony üres zsebbel merészkedtek ide, ebbe a helyiségbe.