Elvarázsolt Völgy (Befejezett)

Syntophia

Egy jó darabig kinn voltam, majd mindenki ki jött Aurórával az élen. Én csak lehajtottam a fejem és megvártam amíg ide érnek.
-Rettentően sajnálom ami oda benn történt Olivia.. Fogalmam sem volt semmiről, remélem nem haragszol.. - mondta Auróra majd megölelt.
-Nem, egyáltalán nem haragszom. - mondtam mosolyogva.
Vissza mosolygott Auróra majd oda ment a fiúkhoz és mondott pár szót azután vissza ment a kastélyba.
-Már is másképp néz ki a hely.. Mindenki újra életre kelt!.. - csodálkoztam.
-Pontosan.. És még nem láttál semmit! - mondta Alex.
-Elhiszem.. Elizabeth?.. - érdeklődtem.
-Aurórával beszél.. - motyogta Alex.
-És most mi történik?.. - érdeklődtem.
-Most.. Egyenlőre helyre állítjuk Syntophia-t és utána szépen körbe nézünk.. Csak mi ketten.. - fordult hirtelen a fiúk felé.
Majd fel emelt kézzel távozott Harry majd Mason is utána ment.
-Nem gondoltam volna hogy ez.. Tényleg létezik.. Eszméletlen gyönyörű.. - néztem alaposan körbe.
-És még alig láttál valamit..-mondta mosolyogva.
-De Alex.. Belegondolva.. 23 évig nem élt ez a hely igazán.. Biztosan meg lesz 1-2 nap alatt helyre állítani mindent?.. - gondolkodtam.
-Hát valószínűleg nem lesz minden tökéletes de hamarosan össze hívja Auróra a lakosokat.. Majd akkor kiderül, egyenlőre csak lépésenként Olivia.. - magyarázta.
-Olyan furcsa itt lenni.. Tehetetlennek érzem magam.. - szomorkodtam majd Alex megölelt.
-Nem lehetsz mindig az aki segít.. - motyogta.
-Kedves tündérek és manók! Azért hívtalak titeket össze.. - hallatszott távolról Auróra hangja.
-Már is kezdődik? - érdeklődtem majd Alex csak oda sietett ezért követtem.
-Újra élhetünk! Minden térjen vissza a régi kerékvágásba!.. - mondta boldogan a pódiumon.  - Majdnem elfelejtettem.. Egy új lény is hozzánk tért... Ö segített a kapu megnyitásában! Nélküle nem lennénk itt! - dicsért majd oda hívott.
-Ö lenne! Olivia! - mutatott be majd mindenki tapsolt. - Mondasz pár szót? - suttogta.
-Megprobálok.. - Auróra arrébb állt.
Majd nagy csend lett és arra vártak hogy, kezdjem.
-Fogalmam sincs hogy mit mondhatnék hiszen még nyilván lesz egy kis idő amíg minden újra a régi lesz.. És remélem hogy mindenkit boldoggá tettem hogy segítettem.. - bátortalankodtam.
-Ha te nem lennél most senki sem élne! - kiabálta Alex.
-Jó hát van benne valami de.. Én nem ennek a céljából jöttem ide!.. - vágtam rá.
-Hát igen vagy nem.. Kiskirálylánnyá választalak! - lépett fel a pódiumra egy medállal a kezében.
-Az mit jelent?.. - értetlenkedtem.
-Hogy barátommá fogadlak és része vagy a királyságnak, ötleteket és segítséget elfogadok tőled, cserébe én is adok bizonyos dolgokat.. - suttogta majd a medállt ünnepélyesen a nyakamba helyezte, ami rögtön fényleni kezdett majd abba maradt.
-Éljen! Juhuuu! - jöttek a boldog éljenzések.
-Remélem meg engeded hogy kapj egy szobát a kastélyban.. - reménykedett.
-Auróra nem is tudom.. Ha nem gond egyenlőre meg szeretném ismerni ezt a helyet.. A falu lakosaként.. - magyaráztam.
-Hát legyen.. De csak akkor ha utána be költözöl! - alkudozott.
-Jól van.. Legyen. - sóhajtottam.
Majd hallgattam egy ideig a tapsot és elmentem sétálni Alexel.
-Igazán érdekes milyen hamar beileszkedsz.. - jegyezte meg.
-Még nem érzem magam úgy..
-Majd fogod.. Most elmegyünk az anyukámhoz.. Én ott lakom! - jelentette ki, majd elmentünk egy aranyos gomba házba. Hiszen itt nem sok átlagos házacska van.. De olyan is megesik.
-Alexkám! - őrült a néni.
-Csókolom!.. - köszöntem.
-Na nézzenek oda! Milyen lányt fogtál megint?.. - fordult egy kisebb kacajjal Alex felé.
-Inkább fordítva volt.. - nevetett.
-Huh?!..
-Csak gyere Olivia.. - mondta Alex majd megfogta a kezem és fel mentünk az emeletre.
-Sajnos nincs külön szoba.. Velem alszol vagy az anyámmal..? - tette fel a kérdést mocskos mosollyal.
-Azt hittem elvesztetted ezt az oldaladat.. És természetesen nem akarok az anyukáddal aludni!.. - jelentettem ki.
-Alex Wilson sosem veszít a sármjából...-magyarázta Alex anyukája a lépcsőn.
-Hogy is hívják az anyukád?.. - érdeklődtem.
-Rose vagyok édesem! - mondta mosolyogva amint felért.
-És hogy szólíthatom? - érdeklődtem.
-Ahogy szeretnél Olivia kedves.. - magyarázta.
-Rendben Rose! - mosolyogtam.
Majd Alex le ült és az ölébe húzott, erre Rose csak be ment a szobájába.
-Remélem tetszeni fog Syntophia.. - suttogta.
Majd Alex fel kapott a fenekemnél tartva két kezével, be mentünk a szobájába.
Le tette az ágyra majd megszabadult pár felesleges ruhátol, cipőtöl. Én is így tettem majd csak újra a hátam mögött termett, a hajamat eltűrte és csokólgatni kezdte a nyakam.
-Nem sok manóval jártam.. - jegyeztem meg a fejemet egy kicsit hátra fordítva.
Csak Alex kezei érintették meg a derekam.
-Megtiszteltetés hogy én lehetek az első... - suttogta a fülembe.
-Ha át gondolom nincs sok különböző dolog az ember és a manó között, azon kívül hogy egy kicsit alacsonyabb vagy.. - magyaráztam.
-Majd leszel te is az.. - vágta rá.
-Manó?.. - érdeklődtem.
-Akár az is.. Nekem úgy is tetszeni fogsz.. - mondta egy mosolyt villantva majd meg fordított.
-Volt pár manó lány már velem de egyikhez sem vonzódtam annyira mint hozzád.. Benned tényleg van valami különös.. - magyarázta, majd simogatni kezdte az arcom.
-Annyira mondjátok ezt, de szerintem csak nem láttátok még átlagos embert aki mégis ismeri a különböző lényeket.. - mondtam gúnyosan de egyben szomorúan.
-Nem.. Egyáltalán nem.. Te különleges vagy.. - erősködött.
-És miért is? - néztem össze font karral.
-Mert.. - motyogta.
-Igen?..
-Mert beléd szerettem.. - mondta végül halkan.  - Amióta megláttalak éreztem valamit.. Gyönyörű, és kedves, ügyes lány vagy.. - magyarázta.
-Te pedig aranyosabb vagy manó külsőben.. - mondtam egy aranyos mosollyal.
-Még mindig nem érted.. - csattant fel.
Majd elment az ajtóhoz.
-De értem.. - mondtam halkan majd a hátátol a hasáig húztam a kezem és megöleltem. - Nem azért mondom hogy aranyos vagy manóként, mert cuki meg ilyenek, hanem mert így tetszel..
-Megfejthetetlen vagy Olivia.. - fordult meg mosolyogva.
-Egyszer majd hasznát veszed.. - nevettem.
-Meglehet.. - lassan érintették a kezei a nyakam, majd magához húzott és megcsokólt. Egy finom csók, ami nem tartott sokáig de az az érzésem hogy nem ez az utolsó..
-Szeretlek.. - mondta a homlokát az enyémhez döntve.
-Én is. - mondtam végül.
Kicsit még le döltünk pihenni majd jött az este, lezuhanyoztam és ettem Rose néni muffin-jából. Nagyon finom, áfonya szemek vannak benne, és egy kevés csoki szirup a tetején.
Már mind ketten az ágyban voltunk és próbáltunk aludni.
-Elizabeth említette hogy még van 2 hónap... De mire? - érdeklődtem.
-A kapu lezárására.. - motyogta.
-Eddig is le volt zárva?..
-Nem, nem volt, de a biztonság érdekében muszáj.. - magyarázta.
-De akkor végleg le lesz zárva?
-Tudom mire gondolsz.. És igen végleg. - vágta rá.
-Akkor most én vagy itt maradok örökre vagy elmegyek és soha nem látok innen senkit.. És téged sem. - raktam össze.
-Valahogy úgy. - szomorkodott.
-De te ezt tudtad!
-Olivia.. - próbált megnyugtatni.
-Miért nem mondtad el?!.. - pattantam fel az ágyból.
-Ki akartam élvezni a pillanatot.. Ne haragudj.. - bökte ki végül, majd oda jött hozzám. A vállamra tette a kezét, de én azt csak el húztam a vállam, és kiszaladtam a teraszra.
Most óriási döntés előtt állok, vagy itt maradok ÖRÖKKÉ vagy vissza megyek normális életet élve..
Alex nem jött utánam, nyilván nincs mit erre mondani, és biztos fáradt is volt.
Ezért csak be mentem és a nappaliba a kanapéra le telepedtem.
Reggel Rose néni keltett fel.
-Olivia drága, te mit csinálsz ide lenn?.. - érdeklődött.
-Oh.. Rose néni, én csak.. - nem tudtam mit mondjak.
-Nem kell magyarázni.. Hallottam mi történt, jogosan jöttél le, ez nehéz lehet neked.. - mondta végül majd ö is evett a muffin-ból.
-Köszönöm hogy megért Rose néni..