Destiny VI - Az új Végzet [✔] {Javításra vár}

~6.3~

Félkövér: Magyarul beszélnek

Jackson

Nappaliban a kanapé előtt fel-alá járkáltam. Nem értettem semmit sem, és semmit se tudtam jól felfogni. Az pedig bosszantott, hogy Minzhuék olyan sokáig vannak fent. Persze kis részemben megértem, hisz a férfi hirtelen került ide az ő világából, így minden bizonnyal ki lehetnek az idegei. Bár az állata még mindig teljes nyugalomban feküdt, sőt úgy tűnt nagyon is jó álma lehet.. Irigylem.

- Jackson, elszédülök tőled - Wonho megrovó hangjára csak a szemeimet forgattam. Sóhajtva megálltam és a kanapé támlájának dőltem, közben figyelve a tigris egyenletes szuszogását.

Még pár perc telhetett el, amikor hallani lehetett a lépteket, mire oda néztem. Minzhu komor arccal lépdelt le a lépcsőn, mögötte a férfi közönyös arcmimikával. Nem tetszett, nagyon nem tetszett, hogy ugyan úgy néznek ki és még ugyan az is a nevük.

- Apu - Minzhura kaptam a tekintetem. - Gyere kicsit. Wonho és Hoseok ti is. - Mindhárman egymásra néztünk, majd követtük Minzhut aki a konyhába sétált. - Jassa, légyszíves ne faggasd! - említett csak felhorkantott ahogy ki kiabált a konyhából.

Be érve a konyhába Minzhu mellkasa előtt összefont kezekkel ült az étkező asztalnál és csak maga elé bámult. Már ez a viselkedése nem tetszett nekem. Hárman leültünk elé, és vártuk, hogy megszólaljon.

- Tehát.. - sóhajtva felnézett ránk, mégis az én szemeimbe. - Nem tudom hogyan és miként jött át ide, de úgy gondolom Nayna bele lökte a vízbe és a meg maradt erejével áthozta ide. - Bólintottunk. - De mivel ő elköszönt a levél végén biztos vagyok abban, hogy meghalt, így fogalmam sincs, hogy hogyan lehet vissza küldeni a férfit.

- Vagyis? - kérdezett vissza Wonho.

- Vagyis míg én és Jassa megvizsgáljuk a fűzfa kőrt, addig szeretném, ha gondját viselnétek - motyogta. 

- Pontosan mit értesz ez alatt? - kérdeztem vissza komoran.

- Magyarországból jött, semmit se tud Koreaiul, ezért azt mondtam neki, hogy míg nem találunk valamit maradjon itt. Veled - nézett a szemeimbe. Szavai után elkomorodtam, de a szívem vad dobogásba kezdett. - Tudom mit kérek, ami miatt átkozhattok engem, de még ha nem is apa az, akkor is az ő testéről ábrázolták. - Hirtelen alig fogtam fel Minzhu szavait.

- Hogy mit mondtál? - hitetlenkedett Hoseok.

- Ez a férfi - egyik kezével a konyha ajtó felé mutatott. - nem apa.

- Tudjuk, hogy ő nem Desmond, ne nézz minket hülyének - sziszegte Wonho.

- Nem értitek - ingatta a fejét. Mindhárman értetlenül néztünk össze, majd vissza Minzhura. - Tudom jól, hogy mindhárman abban reménykedtek ez a férfi hirtelen elkezd emlékezni rátok, ránk és arra az életre, amit mellettetek élt le. De ez sohasem fog megtörténni. Apa nincs többé. - Minzhu kertelés nélkül az arcunkba vágta, hogy Desmond véglegesen elment, és soha többé nem fog vissza térni hozzánk.

- Akkor ki ő? - kérdeztem halkan. Egyenesen a szemeimbe nézett, majd sóhajtva az asztallapra könyökölt.

- Ő Desmond Tiny, Magyarországon egy maffia csoportot vezet. És körülbelül ennyit tudok róla - hitetlenkedve néztem rá, de ő csak vállat rántott. - Majdhogynem ugyan úgy viselkedik, mint apa, de mégis más. Apa képes lett volna ki akadni, amikor megtudná, hogy másik világba kerül. Ő nem akadt ki, sőt azt mondta megélt már dolgokat, így ennyi nem akasztja ki.

- Minzhu - kérdőn nézett Hoseokra. - Desmond akkoriban csak azért akadt ki, mert még fiatal volt, még csak 18 éves. Mikor Desmond 28 éves lett teljesen megváltozott a felfogása. - Minzhu nyitotta a száját, de be is csukta lehunyva a szemeit. - Ne vonj le ilyen következtetést, amíg nem ismered a gyerekkorát, hogy mit élt le, és milyen szülőkkel.

- Persze, tudom.. - motyogta. Hoseok bűnbánó szemekkel nézett rám, de én csak a fejemet ráztam.

- Gondolom meglepődtél azon is, hogy maffia főnök - mondtam ki. Lehajtva a fejét bólintott. - Pedig tudod, hogy 18 évesen lett Desmond is. Igaz visszakozott ellene még 34 évesen is. De - Lassan felemelte a fejét és a szemeimbe nézett. - felfogtuk, hogy pontosan mit akarsz elmondani nekünk - mosolyogtam rá. - Egyikünk se akar közelebb kerülni hozzá, ne félj ettől - lehunyt szemekkel bólintott, majd lassan felállt amit követtünk.

- Már ma elkezdjük a vizsgálást, és ha találunk valamit vissza jövünk - szavaira bólintottam. - Bár ha nem találunk akkor is jövök, mert te nem érted őt.

- Rendben - ismét bólintottam. Már mind a négyen a konyha ajtó felé fordultunk, amikor is megláttunk egy kínosan mosolygó Jassa-t és a Desmond hasonmást. Mellkasa előtt összefont kezekkel dőlt a falnak, és közömbös mégis felhúzott szemöldökkel nézett ránk.

- Észre se vettem őket - suttogta Wonho. Én még csak megszólalni se tudtam, hiszen már a tekintetétől borsódzott a hátam. Teljesen megmernék rá esküdni, sőt a fél karom is ráteszem, hogy végig ott állt és mindent végig hallgatott. Értve a Koreai nyelvet.

- Bocs, próbáltam megállítani, de egyszerűen homlokon pöckölt és kikerült - Minzhu Jassa szavaira felhorkantott.

- Tetette, hogy nem ért Koreaiul? - Minzhu ismét azon az ismeretlen nyelven szólalt meg.

- Nem tetettem semmit sem - férfi szintén ugyan azon a nyelven beszélt.

- Akkor miért állt ott?

- Ha már itt fogok maradni, oda megyek ahova akarok - fejem kapkodtam köztük. Valami olyasmi történhetett, amire Minzhu nem tudott válaszolni, mivel megrándult a szája sarka. Minzhuról a férfira néztem, de amikor találkozott a tekintetünk rögtön hátrébb léptem, én magam se tudom miért. Félelem? Hiány? Vágyakozás? Vagy a hasonlóságtól megrémülve? 

Távol kell maradnom tőle, míg Minzhu és Jassa találnak valamit!

- Én - Minzhu olyan hirtelen szólalt meg, hogy összerezzentem. - és Jassa elmegyünk a fűzfákhoz és keresgélünk. Addig kérem ne nagyon keresse az apám társaságát, mivel ő nem érti önt. Arra megy amerre akar a házban, de ha akar le is feküdhet pihenni. - Férfi csak közömbösen bólintott. - Konyhát is használhatja, ha éhes vagy szomjas.

- Jól van - férfi megint bólintott. - Megleszünk mi. - Nem tudom mit mondott, de az a hanglejtés, és az a tekintett nekem nem tetszett. Nagyon nem.

- Oké - Minzhu bólintott és felém fordult. - Mi megyünk, szóval kérlek viselkedj. - Elnyílt ajkakkal mutattam saját magamra, mire bólintott. Megpaskolta a vállam és kisétált a konyhából nyomában Jassaval.

- Saját fiam úgy viselkedik, mintha az apám lenne - hitetlenkedtem.

- Nos, Jackson - Wonhora kaptam a tekintetem. - Vigyázz magadra, és szerintem zárkózz be. - Hoseokra néztem, de még ő is szánakozó szemekkel bólogatott. 

- Klassz - fintorogtam. Mindkettő elmosolyodott és intve kisétáltak a konyhából, majd a házból is kettesben hagyva a férfival. Még reggel elmondták, hogy találkoznak a párjukkal, ezért én erre a napra azt terveztem, hogy végig a sírköveknél leszek. És nem azt, hogy egy idegen férfival, aki kiköpött mása Desmondnak, leszek kettesben.

Még hogy én vigyázzak magamra és zárkózzak be. Még mit nem!

Bár ezt a kijelentésem hamar megbántam..

🍁

Hm,hm..~